Hogyan lehet elfogadni az örök magányt? Hogy soha nem lesz az embernek párja, aki tényleg szereti teljes szivéből?

Kérdező,ne akard siettetni a dolgot.Ez is olyan,mint a gyász feldolgozása,öt szakasza van.

1.Tagadás(Nem igaz,hogy nem kellek senkinek!)

2.Harag(Nem az én hibám,hanem a nőké/társadalomé/istené/stb.)

3.Alkudozás(Beérem kevesebbel,jó lesz nekem akármilyen nő is,csak lélegezzen!)

4.Depresszió(Ilyenkor lesznek egy páran öngyilkosok.)

5.Elfogadás(Ez törvényszerűen bekövetkezik,idővel majd megtanulsz másban örömet találni.)

#41

Aki úgy áll a kaocsolataihoz, hogy xy elvett az életéből x évet, az egy gyökér.

Én nem vettem el semmit az életéből, hanem hozzáadtam.

Ahogy ő is az enyémhez, de ez hadd legyen már a kettőnk dolga, majd mi eldontjuk, hogy viszonyulunk ehhez a kérdéshez.

Te meg foglalkozz a magad dolgaival.

Figyi, sok ember, aki rinyál az egyedüllét miatt, azt se tudja hogyan mutassa ki viszont a szeretetét a másik embernek.. Nem tudják, hogy hogyan közeledjenek egy másik ember felé, de kb. úgy képzelik el, hogy “majd jön valaki, aki arra van rendeltetve, hogy szeressen s te semmit se kell csinálj”.

Ezt sosem értettem, hogy olyan sokan miért várják el, hogy annyira szeretve legyenek, miközben ezt ők sem tudják nyújtani kölcsönösen.. Sok ilyen flegma, aszoc emberkét látok, aki a külvilágot hibáztatja a kapcsolataiért.

Szerintem ha valakinek van némi fogalma az emberi egoizmusról, és arról, hogy ez mennyire hátráltathatja a kapcsolatokat, akkor megérti, hogy lényegében sok kapcsolat miért is nem működik.

Ki az az ember, aki magát piaci árunak tekinti? Hogy lehet az, hogy valaki 22 évesen reálisan lemondjon a párkapcsolatról?

Fiatalon én is azt gondoltam, hogy nem lesz családom, gyerekem stb. Aztán rájöttem, hogy nekem is kell valamilyen módon kommunikálnom, ha társat akarok. Elkezdtem megismerni a körülöttem lévő világot, mivel az nem megoldás, hogy majd hozzám alkalmazkodnak, rájöttem arra, hogy ki hogyan gondolkodik és lett mindenem, nem maradtam egyedül. El kellene kezdeni megismerned saját magadat és a körülötted lévő embereket. Ez nemhogy nem lehetetlen küldetés, hanem ez az ember egyik legfontosabb feladata, ha közösségben szeretne maradni. Nem csak az van amit te gondolsz.