Ha megjelenne előttetek a jòtündér, vagy az aranyhal vagy ilyesmi, és felajánlaná nektek, hogy örökéletet ad, elfogadnátok?

Az attól függ. A mostani fiatal testemben élhetnék örök életet,vagy a majdani 90 éves,csípőficamos,lógómellű énemmel kéne végigszenvednem egy örökkévalóságot? Mert hát valjuk be úgy azért nem lenne egy túl nagy életreszóló élmény a dolog. Még akkor se,ha egy életre szólna..:DD (najó ez szar volt xd)

Am. valószínűleg én sem fogadnám el az ajánlatot. Bár kecsegtető az ajánlat,miszerint lehetőséget kapok rá,hogy több generációt is megismerhessek, több nagyszerű emberrel is találkozhassak, végigkísérhessem egyes emberek életét akár szó szerint a születésüktől a halálukig...:D

De a barátok,családtagok folytonos elveszítésébe tuti belehalnék. Ha nem is szó szerint..:))

18/l

Az ilyen tündérek meg aranyhalak három kívánságot szoktak teljesíteni, úgyhogy a második az lenne, hogy megválaszthassam, hogy még kiknek kérném ezt, de csak úgy, ha egészségesek maradunk, és megválaszthatjuk, hogy hány évesen szeretnénk konzerválódni, és persze úgy, hogy mindenki bármikor meghalhasson, ha úgy dönt.

Ha nem lehetne kérni a fentieket mellé, akkor a jelenlegi állapotomban és koromban nem vállalnám.

Nem. Annak sehogy se lenne jó vége.

Te elfogadnád, kérdező?

6-os vagyok. Sejtettem, hogy nem kívánságműsor, azért nem fejeztem be a kitételeknél, hanem írtam hozzá még egy sort.

A mesékben viszont nem mindig csak próbára tevés céljából ajánlják fel az aranyhalak, vagy ilyesmik a csodás dolgokat, néha valamilyen jótettért kapja a főhős, úgyhogy én jutalomként fogtam fel.

"... esetleg egy olyan kitétel, hogy sokkal ellenállóbb vagy ellenük."

Na jó, egye fene, akkor belemennék, de csak azért, hogy (mivel elég kreatív vagyok) legyen időm mind azt a sok dolgot létrehozni, amire egy (vagy több) élet nem elég. Kipróbálnék egy csomó életformát, foglalkozást, minden szerelmemmel másfajta énemet élném meg, és rengeteg könyvet írnék a tapasztalataimról. Igyekeznék a múltból olyan dolgokat átmenteni, aminek a jóságáról, hasznosságáról az aktuálisan jelen lévő társadalomnak fogalma sem lenne.

Lehet, hogy csak 100 évet a zenének szánnék, másik 100-at a természetre, 1000 évig csak olvasnék...

Egyébként én a lelkem idősödésétől, kiégésétől tartanék a legkevésbé, mert ahogy megy az idő, egyre inkább merek gyerekes lenni, és egyre szabadabbnak érzem magam.

Régen olvastam már Simone de Beauvoir-tól a Minden ember halandó c. könyvet, nem is igen emlékszem már rá igazán - lehet, hogy újra elő kellene vennem, addig még tart ez az egyetlen...