Egyedül teljes életet élők?

Miért is? Mert azt mertem mondani, hogy lemondani a pártalálás opciójáról és úgy berendezni egy életet, hogy a kérdezővel ez már sosem történhet meg, egy "lemondó, beletörődő szottyadt bútenger"?

Engem hívsz megkeseredettnek, miközben én legalább nyitott vagyok dolgokra és emellett érzem magam jól egyedül, nem pedig totálisan lemondok magamról egy lepra mentalitással és külön kiemelem, hogy ne írjanak olyanok, akik kicsit is optimisták vagy egészséges lelkületűek ("Itt most nem az ilyen ideiglenesen szinglikhez szól a kérdés, akik most épp egyedül vannak, de belátható időn belül úgyis találnak valakit.")?

Kérlek... Te sem vagy normális, ha ezt komolyan nekem címezted. :)

Kérdező, ha jó az angolod, ajánlom a Better Bachelor youtube csatornát, tök jó dolgokat mond el a krapek rajta:

https://www.youtube.com/channel/UC9ctsJZ2aD1nCexfqj342NQ

Írtátok, hogy nektek így jó magányosan, de ellentmondásos, hogy a gyk felnőtt párkapcsolatok kérdéseit nézitek. Akkor mégsem mondtatok le róla teljesen? Vagy ez valami gyónás féle?

30évesen szülőknél élni pedig cink. Ha egyedülálló vagy akkor is.

#17

Miért ellentmondásos? Csak szeretnék válaszolgatni a kérdésekre meg elolvasgatni a válaszokat, hátha tanulok valami újat.

Miért ciki a szülőkkel élni 30 évesen? Nem a szülők tartják már azt el és nem is kell már gondoskodniuk róla.

És hogy a kérdésre is válaszoljak:

26 éves nő vagyok,4+ éve szingli, munkamániás. A karrierem leköti annyira az időmet, hogy nem is férne most bele egy kapcsolat. De a legfőbb oka az, amit előttem is írtak, hogy vagy ez vagy valakivel boldogtalan kapcsolatban és én ezt választottam. A családalapítással még nem vagyok elkésve egyáltalán, de ha mondjuk lennék 35 éves akkor már aggódnék. Azzal nyugtatom magam, hogy körülöttem minden kapcsolat boldogtalan, sok megcsalásról és megcsalásra való hajlandóságról tudok/hallok és örülök, hogy nekem ebben nincs részem. Azt teszem amit akarok, akkor amikor akarom. Lehet, hogy majd ha egyszer megházasodok jó érzéssel fogok visszagondolni ezekre az időkre.

Gyengének tartom azokat az embereket akik kapcsolatfüggők, mert magukon kívül keresik a boldogságot. Én magamat tipikus karrieristának tartom, nekem nincs szükségem férfira, hogy jól érezzem magam és gyűrű nélkül is el tudnék lenni a vègtelenségig.

Akkor legyél el a végtelenségig. Senkit nem zavar, de akkor is fura, hogy párkapcsolatokról olvasgatsz gykn úgy, hogy nem is akarsz magad mellé senkit.

Én meg úgy látom, hogy azzal a tévképzettel próbálják az egyedülállók nyugtatgatni magukat, hogy nem kell senki, mert akkor sem jönne össze neki semmi, ha akarná. Vagyis ezt gondolják az egyedülállók szerintem. Ennek ellenére érdekel benneteket a téma és nem mondtatok le róla, mert ilyeneket olvastok. Mondom ezt 31 éves egyedülálló férfiként. Szóval részemről ez nem lenézés, ha valaki egyedülálló, mert én is az vagyok, csak nem értem miért hazudtoljátok meg magatokat. Lelketek rajta!