Meg lehet szokni, hogy az ember élete nagy/hátralévő részében egyedül, pár nélkül van? Lehet így is teljes életet élni?

Szerecsére aki egyedül él, nem nagyon él sokáig. Meghal hamarabb. Jó kérdés miért, de így van. Kivéve ha sok barátja van, vagy ha abszolút kockafej.

De az átlagember szenved ettől belül bármennyire is veri a mellét, hogy "ő aztán nem!!!" Aztán később derül ki, hogy titokban nagyon is rosszul volt tőle. Ha egyedül vagy valamiért így van ez. Örülhetsz ha betötöd az ötvenötöt. Magányosan nem szoktak aggkort megélni.

Vicces, de én pont hogy a haverokkal nem tudok semmi nagyobb kiruccanást megszervezni! Próbálkoztam már párszor, de volt aki munka miatt vissza mondta utolsó héten, valaki utazás előtti nap jött rá, hogy nincs elég pénze... Akivel meg eljutottunk, azokkal is problémák voltak. Ketten sikeresen részegre itták magukat, és sikerült olyan balhét csinálniuk, hogy a szálloda vezetősége finoman "megkért" minket, hogy legközelebb ne ide jöjjünk!

Mikor van barátnőm, szinte minden hétvégén meg tudom oldani, hogy valahova elmenjünk kikapcsolódni! Igaz, hogy sok problémával, és kompromisszummal jár egy párkapcsolat, de nekem megéri! :)

Hosszú ideig nem volt barátnőm, és nem éreztem magam olyan jól ez idő alatt, mint mikor komoly kapcsolatom volt. Keveset mozdultam ki itthonról, de mikor megint lett barátnőm, ismét rendszeresen eljártam itthonról! Most megint egyedül vagyok, és hiányzik, hogy legyen valakim...

Én nem tudnám megszokni hogy egyedül legyek 10-20 évig! De szerintem ez emberfüggő! Mindenkinek más a személyisége, és szerintem biztosan van aki egyedül jobban érzi magát!

Simán! Filmezés, tanulás, másodállás elveszi az ember idejét + ha még magadra főzöl, mosol, takarítasz, akkor meg főleg.

Nyaralásra meg személy szerint nincs szükségem. Az bőven elég, ha 1 hétig nem melózok és végre kialszom magam. Amúgy se érdekel más hely.