Az incelgyűlöletre is vonatkozik a 80/20-as szabály? Miért lepődnek meg rajta, mikor olyan egyértelmű, minthogy a dolgok lefelé és nem felfelé esnek?

1-es: Először is, ne egy emberből induljunk ki. Ez olyan, mint mikor valaki csinál valamit, azt vallja, hogy valaminek vagy valakinek a nevében tette és onnantól ha ez megtörténik még párszor, akkor ezzel a radikális ággal fogják azonosítani az egész nagy halmazt (aminek vagy akinek a nevében elkövettek bizonyos dolgokat).

Volt jó pár példa a történelemből, kereszténység->inkvizíció, muszlim vallás->iszlám állam, lokálpatrióta szélsőjobb->nácik, cigányság->cigánybűnözés, zsidók->világuralom, liberálisok->melegek, elvtelenek és feslett erkölcsűek.

Vagy akár szőke nő->buta, izmos férfi->agresszív.

Másodszor Elliot Rodger példája tökéletesen illusztrálja a női hipergámia létezését. Ott, ahol ő élt mindenki gazdag. Maximum nagyon gazdag, dúsgazdag és hipergazdag van, de nemhogy kenyérgondja nincs egyiknek sem, de maximum attól érzi magát relatív szegénynek, hogy csak egy sz...os BMW-je van, nem egy egyedileg gyártott Bugatti Chironja gyémántberakással.

Tehát, mivel Elliot ahol élt, ott nem volt benne a felső 20%-ban, hiába strapálta magát.

És mint incel sem kell egy kalap alá venni. Van, aki tényleg ennyire felszínes, hogy Stacyk kellenek neki. De normál emberek között szintén van ilyen. Sőt, olyan is, aki inkább fizet neki több százezret havonta, csak hogy státusszimbólumként megjelenhessen vele, mint egy Rolex órával a csuklóján. És mégis van nője, mert vagy nagyon jó pasi és a szilikoncica nem kevésbé felszínes, mint ő és ő is villogni akar vele, hogy "nézzétek milyen jó pasim van", vagy annyi pénze van, hogy azért vannak vele.

De van olyan is, aki a belső értékekre helyezi a hangsúlyt és pontosan van róla fogalma, milyen valakit simán szeretni. Viszont sokan ezt összekeverik a kapcsolatfüggőséggel és a dependens személyiséggel.

És itt is van egy rendszeres félreértés, hogy mikor azt mondjuk, hogy "külső", akkor egyeseknek tényleg Stacyk meg Chad-ek ugranak be, mintha csak ezt jelentené. Pedig ez leegyszerűsített példa, eltúlzott szemléltetés. Akit érdekel a téma vagy tudja miről van szó és belemélyedt, az tisztában van vele, hogy nem csak egy zsánertípus van, sem nőben, sem férfiban. Csak a könnyen emészthető hollywood-i, amerikai kultúra miatt ez jobban beleégett az emberekbe, könnyebben megfeleltetik neki.

Viszont olyan nincs, ismétlem, nincs, hogy valaki a számára csúnyát lássa szépnek vagy inkább úgy mondom, hogy a nem vonzót vonzónak. Olyan van, hogy két embernek eltér az ízlése.

A különbség annyi, hogy míg a férfiak vizuálisabb típusok, ezért példálóznak jobban képi elemekkel, a nők pedig komplexebben döntenek (mozdulatok, illat, hangtónus), illetve az is, hogy míg a férfiak racionális oldalról közelítik meg és természettudományos pontossággal akarják leírni, hogy objektív legyen és megfeleljen a tudománynak, addig a nők többsége érzelmi beállítottságú és spiritualitást, kémiát és hasonlókat lát a dolgok mögé és ha erre felhívod a figyelmét (mint mikor a kísérletet végző jelenléte befolyásolja a kísérlet eredményét), akkor már el is veszik a varázs.

De ezt nagyon jól tudják az incelek is, ezért rinyálnak névtelen oldalon névtelenül, mert itt tudják diszkréten kisírni az életben vagy a táskeresőkön elszenvedett kudarcaikat.

Mert ha panaszkodok akármelyik való életbéli haveromnak vagy ismerősömnek, akkor tényleg el lehetek könyvelve egy lúzer kis incelnek, szóval nekem az életben erős férfinak, magabiztosnak kell mutatnom magam (már amennyire magabiztosnak lehet lenni az én helyzetemben).

Viszont ettől még nem lesz kevésbé valótlan vagy hazugság vagy szűk látókörűség, mikor péntek és szombat este Budapest belvárosában (hol van még ennél több ember? Fesztiválon? Most azok sincsenek, meg drága a belépő) vagy rád se néznek, vagy úgy néznek rád mint egy darab szarra és ha olyan sikeraránnyal valakitől kapsz is mosolyt vagy kedves fogadtatást, arról hamar kiderül, hogy

1. Barátja van, szereti, csak bulizni jött és tényleg igazat mond, mert a nálad sokkal jobb pasik se tudnak még egy csókot se lopni tőle, akikkel fél órát táncol.

2. Csak italra akarja meghívatni magát, ezt onnan tudod, hogy nagy nehezen talál valami idősebb pacákot, aki boldogan fizet neki, majd rád már úgy néz mint egy okádékra vagy simán levegőnek néz és gyorsan keres valami számára jóképű férfit akihez odacsapódik, hogy lekoptassa azt, akivel meghívattatta magát.

És mielőtt írnád, hogy rossz helyen próbálkozom, azért hoztam fel ezt példának, mert itt kapod a leggyorsabb reakciót, itt születnek a leghamarabb "kapcsolatok".

De most hozhatnám példának a könyvtárat vagy akár egy parkban egy padot. Ott a következő szokott lenni.

1. Szimpatikus vagy neki barátzónás srácként.

2. Miután felmérte finoman az anyagi helyzetedet és a benned rejlő perspektívát, offol. Ebben az esetben még haragudni se tudok rá, mert ilyen helyeken néha tényleg olyan lányokat lehet találni, akiknek már 28 évesen agysebész diplomájuk van, 4 nyelven beszélnek felsőfokon és 3 országban éltek huzamosabb ideig és saját cégük van. És még vannak annyira intelligensek, hogy nem mondják ki, hanem hagyják, hogy magadtól jöjj rá, hogy hol a helyed, mint a sün esete a drótkefével...

Tehát újra és újra megerősítést nyer, hogy

1. A legtöbb lány nem lát elég vonzónak ahhoz, hogy egyáltalán rám nézzen.

2. Aki igen, az vagy alapból egy nyitott, barátságos, extrovertált személyiség, de semmit nem akar tőled, mert mással is ilyen barátságos, vagy számára nem szerepel akkora súllyal a párválasztásában a külső iránti vonzalom, de ugyanakkor annál nagyobb súllyal szerepel az anyagi helyzet, egzisztencia.

3. És nem azért, mert árad belőlem az önsajnálat.

4. És még csak nem is zúdítom az elmúlt évek frusztrációját senkire és nem megyek elébe 300 pontos listákkal, mint egyes nők, akik még büszkék is rá, hogy "manapság olyan gyér a felhozatal férfiakból, hogy olyat is ki kell kötni, hogy ne legyen munkanélküli meg ne rohadjanak a fogai, illetve fürödjön rendszeresen".

És mindezt azért, mert nem vagyok abban a helyzetben, pedig ez az egy pont, amit néha annyira szívesen megtennék, én is listával a kezemben vizsgáztatnám a csajt. Helyette csak próbálom játszani a naivat és meglepődni a sokadik alkalommal is. És ez is kikészít már, mert emiatt egyre jobban csökken a motivációm, mert mintha mindig mindenhol ugyanaz lenne.

És őszintén fáj, mikor olyan idegen emberek, akik nem ismernek de még csak élőben nem is láttak egyszer sem, itt olyan magabiztossággal alkotnak véleményt, hogy még egy több éves rutinnal rendelkező klinikai szakpszichológus professzor is felszisszenne.

Mert lehet, hogy nem helyes a következtetésem, de azt az egyet nagyon nem szeretem ha elvitatják tőlem, hogy nem vizsgálom felül rendszeresen a saját véleményeimet, nézőpontomat. Mert az egyike, amire nagyon büszke vagyok, hogy szenvedélyesen szeretem alávetni olyan dolgoknak az elméleteimet, amik által megcáfolódhatnának.

És ahogy valódi depresszió is létezik attól, hogy divat lett és minden második ember annak vallja magát, attól még az incel-jelenség is létezik attól, hogy az alapvető igényességet és higiéniai szintet (az intelligenciáról nem beszélve) elérni képtelen Molnár Krisztiánok is Stacykről ábrándoznak.

Az életben mindenki olyan csoporthoz csapódik, amit a legközelebb érez saját magához, így ez nem is meglepő.