Miért válik frusztrálttá sok 40-es nő, akinek nincs gyereke?

#9 #10

Ha meg gebedek se lehet gyerekem,elfogadtam,a genetika kibabrált velem,ez van. Nehéz volt elfogadni,de az élet megy tovább.

Sem nyomorúságos nem vagyok sem dühös,de van párom lassan 8 éve.

4-es, nem nem,

"Hiába élünk a 21. században, a mai napig erős az a társadalmi elvárás, hogy a nő legyen házas és szüljön."

Ez nem a társadalmi elvárás, hanem alapvető elemi ösztön, csak az embereknél ez nem osztódással történiuk. A kutya is szaporodni akar, a macska is, a béka is, még azok az istenverte baktériumok, vúrusok is (osztódással), mert ez az élet alapfeltétele. Kizárólag a liberális, önző nemnormális állatokból hiányznak ezek (többségében nők), lásd: 20Millióért sem szülök, tartson el más, vegye meg más, "nekem jár", "nem kell gyerek, csak nyűg", stb... De hála isten nem csak ilyen létezik, szóval no para, pusztulsz, azt voltál, maximum egy "died" facebook profil lesz életed munkája.

"ha más kolléganő mutogatja ott a gyerekét, vagy már a ballagását, akkor ezek nem nagyon dicsérik, látszik a szemükben az irigység."

Már ne haragudj, de mi köze ennek az irigységhez? Én sem dicsérem, amikor az orrom elé rakják az emberek a gyerekeik képét szimplán azért, mert 1) nem szeretem a gyerekeket, szerintem semmi szép/aranyos nincs bennük 2) főleg akkor nem ha kifejezetten rondák, tőlem meg elvárják, hogy azt mondjam illendőségből, hogy szépek 3) amúgy sincs semmi közöm a munkatársaim magánéletéhez, a gyerekeikhez meg még inkább nem, úgyhogy borzasztó tolakodónak érzem ezt a "dicsekedést" a gyerekfotókkal. Én sem tolom oda más orra alá a kutyámról készült képeket vagy az új konyhabútorról készült képeket, hogy dicsérje őket! Akkor a gyerekesek miért akarják, hogy mások dicsérjék a gyereküket? O_o

"ha más kolléganő mutogatja ott a gyerekét, vagy már a ballagását, akkor ezek nem nagyon dicsérik, látszik a szemükben az irigység"

Jajj istenem... ez nem irigység. Aki nem akar gyereket, akinek más céljai vannak annak egyszerűen csak nevetséges ez a "nézd milyen ügyesokosszép a gyerekem" dolog. A legtöbben azért nem akarnak gyereket mert egyszerűen nem szeretik őket. Így nyilván nem fognak elájulni tőle, hogy Józsika kijárta a 8. osztályt meg a legkevésbé sem érdeklik őket a gyerekek. Főleg ha még azt is látja, hogy szegényt csak mutogatják de nem szeretik mert nincs rajta a rózsaszín anyukaszemüveg ami miatt mások úgy látják, hogy minden gyerek és szülő tökéletes.

Én se dícsérek meg senkit csak mert szült vagy csinált valami jót a gyereke. Egyszerűen mert én ezt nem gondolom akkora eredménynek. Majd ha ott áll a felnőtt, értékes, jóravaló, lelkileg egészséges gyereke akkor megdícsérem. De addig mit dícsérgessek azon, hogy kipréselt magából egy gyereket vagy Józsika kijárta az általánost? Nulla irigység van bennem, már kisgyerek koromban is tudtam, hogy előbb vágom ki a méhem mint hogy gyereket szüljek. Semminek nem örülök annyira, mint hogy nincs gyerekem (lehetett volna egyébként bármikor). És pont ezért nem fogom más gyerekét sem dícsérgetni. Az első 18-20 évben semmiképp. Majd ha normálisan felnevelte. Meg úgy őszintén kicsit sem érdekel, hogy elballagott.

"Már ne haragudj, de mi köze ennek az irigységhez? Én sem dicsérem, amikor az orrom elé rakják az emberek a gyerekeik képét szimplán azért, mert 1) nem szeretem a gyerekeket, szerintem semmi szép/aranyos nincs bennük 2)"

Nem szeretsz te senkit saját magadon kívül, ezért nem is tudod dícsérni/átérezni más "erőfeszítéseit", vagy "örömét". De a te örömed ha nem érti meg más, jujujj neki. Beteg vagy.

"40 évesen sok embert megszólnak azért, ha nincs családja vagy nem éli az átlagpolgár szaporodós, nyamvadt életét."

Miszisz nárcisztikuska. Fentebb olvasható, hogy minden "normális" élőlény szaporodni akar. Aki nem akar (ez nem egyenlő h nem tud!), ott valami gixer van, sőt ha ezért másokat lenéz, mert másokban dolgozni az utódnemzés, az semmi más mint egy betegfejű állat. És még finom voltam...