30 éves pécsi férfi vagyok, párkapcsolatom sosem volt, és ez nagyon frusztráló. Van ebből kiút?

A gimnáziumban nagyon rossz viszonyom volt az osztálytársaimmal, sokat csúfoltak a tanulási nehézségeim miatt. Mind a mai napig nem rendeztem a viszonyomat velük, osztálytalálkozókra sem megyek el, mert mind a mai napig haragszom rájuk. Az egyetemen kaptam egy második esélyt - nem éltem vele, mert elegem volt a sok csalódásból, így baráti köröm sincs. Összességében emberi kapcsolataim 15 éve, az általános iskola vége óta nincsenek. Az egyetemi hallgatótátsaim többségének a nevét sem tudtam, nagyon ritkán beszélgettem. Ha elhívtak valahova, inkább hazamentem. Ha egy lánynak tetszettem (a külső tetszett nekik, volt aki a lakására is elhívott) durván visszautasítottam (a valódi énemnek homlokegyenest ellenkezője) olyannyira, hogy ahelyett, hogy esetleg ágyba vittem volna valamelyiket, az lett az eredménye, hogy többet szóba se álltak velem, miközben elterjedt rólam az is, hogy bunkó vagyok. Holott erről szó sincs, a saját korosztályommal nem, de máshol bárkivel elvagyok. Ha tudtam, hogy tetszem egy lánynak, akkor én másokkal ellentétben abban bíztam, hogy az illető találkozik egy jobb pasival, és leszáll rólam... Írtóztam a párkapcsolat gondolatától is. Most is így vagyok, de kettősség van bennem, mert egyúttal rettegek attól is, hogy egyedül fogok maradni. 30 évesen még mindig inkább szexre (futó kapcsolatra) vágyom, és nem elköteleződésre. Igaz, még az utóbbiban sem volt részem, mivel még nem randiztam senkivel, sosem csókolóztam... Szóval lehetett volna, de direkt rontottam el, nehogy bárki is ki kezdjen velem... Sokáig tartott, amíg felfogtam, hogy mekkora hibákat csináltam... Most meg itt vagyok 30 évesen egyedül, és senki sem hiszi el, hogy sosem volt barátnőm, a tizenévesek pedig tapasztaltabbak nálam a szexben... A családom sem nagyon hiszi már, hogy valaha is lesz barátnőm.

Az egyetemi éveim alatt több pszichológus is tanított. Nem sok értelmét látom, mert ha elmondanám, akkor sem változna semmi,mert nekem kellene változni, amit próbálok is. Sajnos nem tudok normálisan ismerkedni a nőkkel, aki érdeklődik irántam, azzal is csak max. 5 percig vagyok el, utána már kérem, hogy kérdezzen, mert nem tudok magamról mit mondani... Ez a legnagyobb baj, és hogy sokszor a szexen jár az eszem. Ráadásul nem a korombeliek re vágyom, hanem 18-19 évesekre..