Azok a férfaik, akik nem érdemlik meg a párkapcsolatokat, miért próbálkoznak?

Szóval vannak férfiak, akik nem gazdagok, nem néznek ki jól és mégis próbálkoznak - és csalódnak. De miért?

Miért kell hülyét csinálniuk magukból?

Nem szégyellik magukat? Ennyire nincs önkritikájuk? Nem nevetséges az, hogy valakinek mondjuk 30 évesen nincs saját (új) autója, saját lakása, szánalmas, 200 ezres fizetése van és mégis megy oda a nőkhöz és próbálkozik, reménykedik?

Tényleg nem veszik észre magukat, vagy ennyire kétségbeesettek és kell nekik a pi.n.a?

Képtelenek érzékelni, hogy a nők nem rájuk vágynak? Fel sem fogják, mennyire hülyét csinálnak magukból! Miért nem törődnek bele abba, hogy magányra vannak ítélve? Ha ennyire zavarja őket, miért nem prostiznak?

31F