Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ilyen mélyről sikerülhet még megmenteni egy
párkapcsolatot, vagy ne is próbálkozzunk?
Figyelt kérdés
7 éve vagyunk együtt az élettársammal (én 36 éves nő, ő hasonló korú férfi), két kisgyerekünk van. Borzalmasan megromlott a kapcsolat, többször szóba került a szakítás a részemről, ő igazából még mentené. Szerintem esélytelen már a dolog, az az igazság hogy már azt sem bírom, ha hozzámér. Nem akarok belemenni, hogy kinek a hibájából fajultak idáig a dolgok, de egyetlen dolog miatt hajlanék a maradásra, az pedig a két gyerek. Amúgy lenne hova mennem, saját lakásom van ami jelenleg bérbe van adva. Most az ő lakásában élünk. Pár napja volt egy olyan megjegyzése, amiből azt szűrtem le hogy ő már próbálkozik valaki mást keresni. Eddig elvileg nem volt megcsalás köztünk (én biztosan nem csaltam meg, őbenne nem vagyok 100%-ig biztos, de talán nem...). Tapasztalat szerint ilyen helyzetből meg lehet még menteni egy kapcsolatot, vagy sem?
Ez hogy lehetséges amúgy? Egyszercsak undorodni kezdtél? Vagy felbukkant valami Conan a környéken és azóta a barátod "A ronda"...?
2016. szept. 9. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
2/24 anonim válasza:
Ha te már mennél, ő is keres már magának mást, akkor itt már nincs mit megmenteni! Gyerek miatt meg nem szabad együtt maradni! Miért? Hogy abba nőjenek fel hogy végig nézik hogy emésztitek fel egymást? Szerintem nyugodtan pontot lehet tenni a végére! Éljetek boldogan mással!
2016. szept. 9. 11:47
Hasznos számodra ez a válasz?
3/24 A kérdező kommentje:
Nem bukkant fel senki a környéken, én nem vagyok a kikacsingatós típus, ha nekem van valakim akkor meg sem látom a többi pasit. Azt nem mondtam, hogy ronda az élettársam, nem a külsejével van a baj, hanem azzal hogy már nem tudok benne megbízni, így kerülöm az érintkezéseket vele.
A kisebbik gyerekünk még nagyon pici, őt sajnálom jobban mivel neki még egyáltalán nincs apaképe, nincsenek élményei családi életről, közös kirándulásról stb, és nem tudom hogy megfoszthatom-e ettől. Ha mi szakítunk, nem nagyon akarok senkit magam mellé a közeljövőben, ez biztos.
2016. szept. 9. 11:51
4/24 anonim válasza:
Saját erőből nem tudjátok szerintem ezt megoldani, ha hajlandóak vagytok segítséget kérni, még nagyon kis eséllyel lehet valami a dologból.
2016. szept. 9. 11:52
Hasznos számodra ez a válasz?
5/24 A kérdező kommentje:
Pár hónapja már majdnem szétmentünk, gyakorlatilag meg is volt beszélve hogy mi lesz-hogy lesz, ügyvédnél is volt de az ügyvéd rábeszélte, hogy próbáljuk menteni a kapcsolatot mert a gyerekek nagyon meg fogják sínyleni (az ügyvéd ismeri őt, nem vadidegen de nem is barát, tehát ezért adhatott ilyen tanácsot). Akkor azt mondta, megígér mindent hogy megváltozik és hogy menjünk el párterápiára. Nem változott semmi, nem mentünk végül párterápiára mert nem keresett senkit, én meg eleve nem voltam oda az ötletért. Most viszont egy ismerősünk javasolta neki a párterápiát, akkor már azt mondta hogy "nehogy már egy idegen mondja meg neki, hogy mi a jó", tehát már nem vállalná a terápiát.
2016. szept. 9. 11:54
6/24 anonim válasza:
Ezt már ne akard megmenteni, nem érdemes.
A gyereknek lesz apaképe, elvégre csak ti szakítotok, ő attól a gyerekek apja marad. Ha a láthatásokat támogatod, nem beszélsz nekik az apjuk ellen, és képesek vagytok még viszonylag kulturáltan külön menni, akkor ez nem gond.
Minden más megoldható, főleg ha az sem tart ott, hogy nincs hová menned.
Szépen elrendezed a dolgaitokat, átköltöztök, és elindítjátok a gyermekelhelyezési pert, amiben minden hivatalosan rögzítve lesz. Ez neked is jó, és neki is.
2016. szept. 9. 11:56
Hasznos számodra ez a válasz?
7/24 anonim válasza:
Én alapvetően azt vallom hogy a család, házasság nagyon fontos kötelék. Viszont vannak olyan helyzetek (mint amilyen már a tietek is) amikor eljön egy pont amikor mindenkinek, még a legkisebbnek is, az a legjobb ha külön mentek. Ezt te is érzed, tisztában vagy vele. Ha te nem vagy boldog, akkor a gyerekeidnek hogy tudod a boldogságot, kiegyensúlyozott légkört biztosítani. Az azért fontosabb mint egy közös kirándulás! (ráadásul ha a kicsi még egész pici, akkor el kéne telnie még jó pár évnek hogy emlékeket tudj neki adni, és addig együtt maradni a férjeddel..... hát szerintem te is érzed, hogy nem fog menni)
2016. szept. 9. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
8/24 anonim válasza:
És ha nem mint párt nézitek egymást, akkor hogy tekintetek egymásra. akármilyen szinten a gyerekektől függetlenül fontosak vagytok még egymásnak?
2016. szept. 9. 12:01
Hasznos számodra ez a válasz?
9/24 A kérdező kommentje:
Igaz, az "apaképpel" nem jól fogalmaztam, inkább a családról alkotott kép az, amivel a kisebbik gyerek nem fog rendelkezni és ezt nagyon nehéz elengednem...
Mindenképp azt szeretném, hogy minél többet találkozzanak az apjukkal a szétválás után is, ő is ezt szeretné egyébként (bár ő a heti egy alkalmat ítéli meg elegendőnek, szerintem az kevés de ezt még át kell beszélni). Amikor tavasszal felmerült, hogy szétmegyünk akkor teljesen nyugodtan és kulturáltan tudtunk tárgyalni, nem volt vita.
Ő azt mondja most is, hogy fontos vagyok számára. Sajnos szerintem ezek csak üres szavak, mert a viselkedésével nem ezt támasztja alá. Én bevallom, és neki is bevallottam hogy nekem ő már nem igazán fontos, idáig jutottunk sajnos.
2016. szept. 9. 12:06
10/24 anonim válasza:
Én kíváncsi lennék arra is, amit nyílvánosan nem írsz ki.
Nálunk közel ugyanennyi idősen, szinte ugyanez van, annyi a különbség, hogy én a feleségemhez viszonyulok úgy, mint te a férjedhez.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
