Miért van az, hogy ma különösen a 30-as csajok a kutyájukat szeretik a gyerekük helyett?

#20 (kérdező)

Kinek képzeled magad amúgy? :D

Szerinted ez tényleg így működik, hogy te csak úgy kinyilatkoztatod, hogy mi a felelősségteljes felnőtt nő definíciója? :D

És még másokat nevezel hisztis kisgyereknek ezután...?

Ez ugye nem komoly? :)))))

Amúgy soha nem rinyáltam és siránkoztam a gyerek miatt, és soha nem is fogom, éppen azért mert elébe megyek a problémának, és nem keserítem meg a saját életem önként. :)

Ismét kérdezem: férfi vagy amúgy? :)

Ismét kérdezem: hol állítottam, hogy csak azért akarhatsz gyereket, hogy eltartasd magad?

Bónusz kérdés: honnan vetted olyan biztosra, hogy nem szeretem a gyerekeket? Az gondolom lejött, hogy a kutyákat szeretem - ettől függetlenül gond nélkül össze tudnék ütni egy hasonló listát, hogy miért egyszerűbb macskát vagy tengerimalacot tartani, mint kutyát. Ettől még miért kellene feltétlenül gyűlölnöm a kutyákat? :)

Hát én elég sok embert ismerek, de olyat csak egyet mint akit te leítál.

Nekem is mindig volt kutyám, van (Német juhászkutya) és lesz is. És igen, semmi miatt nem dobnám! Pláne nem egy picsogó pasiért.

Ettől függetlenül, hogy válogatok (mivel az egyil válaszoló úgy gondolja, hogy hű de lehetetlen megfelelni) és hogy igen is fontos a kutyám és nem mondok le róla...mindig normális társas kapcsolataim voltak és párom is mindig volt szinte. És lám még gyerekem is van (NEM! Nem azért, hogy valaki eltartson! Önálló vagyok és jól keresek).

Sosem éreztem hátrányát se a kutyának, se az elvarasoknak, se a gyereknek, hogy értelmes párom legyen.

A gyerekem ugyan úgy szeretem és ragaszkodok hozzá mint a kutyátmhoz, lányomhoz, páromhoz, családomhoz, barátokhoz vagy épp a munkámhoz és a hobbimhoz. Nincs olyan, hogy fontosabb...ugyan úgy fontos mindegyik, csak más szeretet!

N27

Van kutyám, gyerekem nincs, mert nem találtam még olyan társat, aki passzolna hozzám, kölcsönös a vonzódás, és hosszú távon működne a kapcsolat. Ha lenne gyerekem, nyilván nem lenne fontosabb a kutya a gyerekemnél, de a kutyám is fontos, hozzám tartozik, része az életemnek, felelősséget vállaltam érte, nem csak lakásdísz.

Amúgy szerintem aki egy állatot jól meg tud nevelni, következetes, ott engedékeny, ahol engedékeny lehet, ott szigorú, ahol annak kell lenni, az egy jó belépő a gyerekneveléshez is. Nagyon sok elkényeztetett, félrenevelt gyerek van.

Jó kérdező, szerintem te is, meg mindenki tudta hogy a válaszolók fele a kérdést se fogja érteni, és elkezd beléd állni hogy "Hát de anyámnak is van kutyája!!!".

Egyszerűen tényleg nem jött át sokaknak a kérdésed, hogy NEM a kutyákkal van bajod, mint földi emlős fajjal, hanem a társadalmi szerepükkel, ami az utóbbi 15-20 évben honosodik meg és terjed.

Én valahogy úgy képzelem el a 2060-as évek világát, hogy Japán 2.0. következik be mindenhol. Talán még durvább lesz.

A társadalom kb 30 százaléka él családban, és a családokban születő gyerekek száma nem éri el az 1,00-át sem.

(felmerül a kérdés hogy a család definíciójába nem kell-e beletartozzon a gyerek is... Nyilván nem, hisz pasi+nő+kutya/macska miért is ne lehetne család? Legalábbis sokan így állnak hozzá...)

A maradék 70 százalék fele talán képes 4-5 éves kapcsolatokban éldegélni, de élethosszig tartó kapcsolatra ezek az emberek alkalmatlanok lesznek. Lemondásokkal jár egy kapcsolat, amit elvileg az érzelmi nyereménynek kell kompenzálnia. Ha mindenki elunja magát már hónapok után egy kapcsolatban, és lélegeztetőgépen tartva talán még 1-2 évig szó-szó egymás mellett maradnak, akkor az nyilván nem ad elég kárpótlást a lemondásokkal szemben.

Egyik kapcsolatból a másikba.

Aztán jön a kiégés, "minden férfi köcsög" és "minden nő k##va" féle megtört emberek lesznek.

És lesz egy masszív harmadik csoport, szintén kb 30 százaléka a társadalomnak, akik talán egyszer-kétszer szexelnek is. De Japánban konkrétan tömegek vannak a 30-as, 40-es korosztályban is, akik szüzek, és feltehetőleg egy online játék közösségben éli ki minden idejét.

VAGY a zsebkutyájával.

Az állat jó dolog, igazán sokat taníthat egy embernek, főleg gyerekkorában.

De helyén kellene ezt is kezelni.

Csak hát egy atomizált, személytelenné, gépiessé vált világot építünk egyre fokozódó tempóban.

És még hurrázunk is neki, hisz a technológiában látjuk az egyetlen célt, és a technológiai fejlődésről hisszük azt, hogy a boldogság és komfortosság egyetlen mérőszáma.

Aztán majd szépen eléri a társadalmunk először azt hogy minden harmadik személy időskorú, aztán minden negyedik, minden ötödik...

Az iskolák a kisebb községekben sorra szűnnek már most is meg, és az élet a nagyvárosokba koncentrálódik, mert a vidék kihal. Az utolsó öregeknek lehet hogy inkább felajánl majd az állam valami városi albérletet, mert nem akar 5 emberért fenntartani egy buszjáratot a kihaló félben lévő falucskákba.

Aztán már a városok is többnyire csak idős, magányos emberekkel lesznek tele. A gyógyszerfüggőség teljesen általánossá válik, tulajdonképpen bármilyen tudatmódosító jó lesz amivel ki lehet szakadni a magányos, gépies létezésből.

Aztán majd megint csak állami pénzen lehet öreg segítő szolgálatok ezreit felállítani, mert mindennapos lesz hogy az idős emberek (akiknek a jövő orvostudománya még hosszabb életet adhat...) életképtelenek lesznek magukban. Vagy ha fizikailag nem is, de szellemileg összeroppannak a 7. elpusztuló macska/kutya után...

Esetleg feltalálják a 40 évig élő macskákat, nem tudom...

Ekkor már fix hogy a harmadik világból jövő emberekre leszünk rászorulva.

ami nem baj, ők hozzák a saját, ÉLETKÉPES kultúrájukat.

Erős családi kötelékeik vannak, sok gyereket vállalnak, nem betegesen karrieristák.

Ők szépen átveszik majd az irányítást. A mi kultúránkat pedig majd mutogatják múzeumok üvegfalai mögött, hogy "Lám, a fehér európaiak így tűntek el a fene nagy kényelmük közepette".

Szóval te, mint a világ lejobb és legintelligensebb férfija, definiálod, hogy szerinted milyen a tökéletes nő és milyennek kellene lennie egy nőnek.

Ugye érzed, hogy ez mennyire nevetséges és szánalmas?

Egyébként ne legyél irigy, valószínű az zavar, hogy a kutyájukat dédelgetik helyetted, mert a francnak sem kellesz. Ennek több oka is van:

A kutya okosabb nálad, nem picsog annyit mint egy tizenéves tinip.csa stb.

A kutyához nem kell felnőni, nem kell érzelmi érettség.

Legalábbis negyed annyi kell mint egy akármilyen emberhez.

Nem kell vele beszélni a nehézségeitekről, a kutya soha nem fog letörten hazajönni munkából, nem kell vele különösebben kreatív programot csinálni, hisz örül annak is ha a háztömb körül sétálhat egyet.

Nem kell családnak bemutatni, anyuka nem fog beleállni hogy miért ilyen-olyan, nem fog soha sem veszekedni a gazdával...

A kutya az érzelmi fogyatékos nőknek egy megigazulás, hogy "Igenis szerethető vagyok, van élőlény aki képes elviselni és ragaszkodni hozzám!".

Hát igen...

Ha jól emlékszem átszámítva egy 10 éves kutya IQ-ja egy 4 éves embergyerekének felel meg...

Na ez a nekik való szint, itt még tudnak okosak lenni egy "kapcsolatban".

A barátommal szeretnénk majd gyereket, de még minden téren éretlenek vagyunk rá. Kutyáink azonban vannak, semmi problémát nem látok azzal, ha kis túlzással, de a gyerekeimként szeretem őket.

Egyébként mi a probléma az általad szidott nőkkel? Az ő döntése, ha nem szeretne gyereket. Az ő döntése, ha szeretne kutyát. Egyik esetben sem árt senkinek, pláne magának.

23/L