Más nem látja úgy, hogy huszonévesen (különösen 25 felett) olyan a párkeresés, mint egy székfoglaló?

Van az az x ellenkező nemű, aki alkalmas lenne arra, hogy majd családot alapítson vele az ember, miközben az ember már nem azt próbálgatja, hogy milyen embert szeretne maga mellé, hanem a tapasztalatok alapján már nagyjából körvonalazódott számára, hogy kire van szüksége.* De közben ha nem vagy elég gyors, elég szemfüles, elég hatékony, ezek az emberek gyorsan fogynak, megállapodnak mással, házasodnak, családot alapítanak és az egyébként is limitált kör egyre szűkül.

*NEM LISTÁVAL JÁR RANDIRA! Egyszer már megkaptam, hogy mennyire életképtelen és felszínes vagyok, hogy biztos pipálgatom randin, hogy milye van meg nincs a másiknak, aztán dobom, akinél nem stimmel, de nem erről van szó, hanem csak arról, hogy reálisan felmérem, hogy kivel működne a dolog hosszútávon.