Miért csesztetik itt azokat a férfiakat, akik le merik írni, hogy nem találnak nőt? Miért kell bennük keresni a hibát?

"Szóval neked konkrétan az a megoldásod, hogy ha nem tudsz felnézni (kollektíven) valakire, térdelj le. (Lsd. "keressen rosszabbul fizető stabil állást, a jókat hagyja meg a férfiaknak, ha családot akar" parafrázis)"

Jaj, istenem, szűnj már meg, de komolyan. A f**zom tele van mostmár, hogy bármit írok, minden ki lesz forgatva, csak hogy én legyek a hibás. A kérdés is pontosan erről szól. Nem hiszem el, hogy ez a magyar átlagember szintje, hogy mindig azt keresi, hogy hol tudja kioktatni a másikat. Belehalnál, ha egyet kéne értened velem, igaz? Nehogy a végén egyszer rá kelljen bólintani az érveimre és azt mondani, hogy "hát igen, ebben van igazság, én sem tudom, mi a megoldás".

Nem mondtam, hogy térdeljen le, te hozod fel ezt a hülyeséget már vagy harmadjára. Azt mondtam, hogy legyen már végre megint méltósága a női szerepnek, ami természetes, és ne mondd nekem azt, hogy egy nőnek alapból az minden vágya, hogy férfiakkal vetélkedhessen a cégek menedzsmentjében meg a politikában, mert soha nem volt így. Ez egy korhullám, ezt a feminizmus hozta el, hogy most ez az istenítendő ideál. A rivalizálásnak ára van, ez a férfiak sportja volt mindig is, mert nekik kell vetélkedniük egymással azért, hogy továbbmenjenek a génjeik, míg a nőknek nem. Mit nem lehet ezen felfogni? Az állatoknál is a hímek verekszenek, a hímek alakítanak ki hierarchikus berendezkedést. Ezért van bennünk tesztoszteron, ezért vagyunk asszertívebbek és agresszívabbak, ezért élünk veszélyesebben, ezért vállalunk nagyobb kockázatokat, ezért halunk hamarabb. A nőnek meg eleve nagyobb a vesztenivalója, és ezért teljesen más dolgokra törekszik. Már amikor nem mossa át az agyát a harmadik hullámú feminizmusnak nevezett ostoba ideológia.

És tényleg, hajrá Theresa May, meg Merkel meg Clinton, meg felőlem legyen politikus meg cégvezető, aki akar, csak ezeknek a nőknek jellemzően nem lesz családjuk, és az egész karakterük elférfiasodik. Nézz meg egy vezető szerepben levő nőt, az összes személyiségjegye közelebb áll az átlag férfihoz, mint az átlag nőhöz.

"Versenyszférában dolgozni vagy 20 éveket teperni, mire révbe ér senkinek nem tesz "jót". A nők nem azért nem akarnak visszalépni, mert feltétlenül az kell, mint a férfiaknak is, hanem mert az anyagi függés és a szakmai inkompetencia nagy szívás, különösen ha konkrét álmaid vannak."

Milyen álmok? Ezek a konkrét álmok, amiket valójában a médiából látunk, mérgezik meg az életünket. Miért kell mindenkinek a Holdra lőnie? Egy középosztálybeli élet szerető családdal miért nem elég? Miért kell legyőzni a férfiakat? A férfiak sem azért tepernek, mert ez minden vágyuk, hanem mert érdemessé kell válniuk a nők szemében, hogy szaporodhassanak. A mi utódlásunk nincs automatice biztosítva, ellentétben a tietekkel.

"Ha igy vegigolvasod a listat, egyszeruen siralmas, hogy mit gondoltok a nokrol.

Komolyan azt hiszitek, hogy ez a mar mar utalat a nok irant nem erzodik rajtato"

Én nem utálom a nőket. Csak frusztrált vagyok, mert ugyanazt teszem, mint mások, mégsem kapok esélyt a nőktől soha. Téged is frusztrálna, de egyébként megfigyeltem, hogy a nők jellemzően halál érzéketlenek a férfiak ilyetén problémáira. Az meg valóságos tragédia, ha titeket utasítanak el férfiak.

Ne hidd, hogy valami hatalmas minőségbeli különbség van a frusztrált és a csajozni tudó emberek között. Utóbbiaknak annyi a titkuk, hogy jobban megy nekik az önimádás. De egyébként hisztis kisgyerekké tudnak változni, ha valamiért sorozatos kudarc éri őket, mert hozzá vannak szokva, hogy minden összejön nekik. Te is akkor értenéd ezt csak meg, ha kénytelen lennél megtapasztalni, hogy a legjobb tudásod szerint igyekszel adni magadból, és újra és újra csak flegma fintorokat kapsz, ami azt jelzi, hogy "bocsidenemvagyelégjó". Persze, hogy nem. Soha nem leszel elég jó, bármit csinálsz.

Azért vagyok ilyen frusztrált, mert azt érzem, hogy nincs hatalmamban változtatni ezen. Én szar lapokat húztam, világéletemben azt éreztem, hogy nem kellek senkinek, és így kéne teljes életet élnem. Meg vágjak jó pofát, amikor a barátaimhoz megyek, akik már a 6. együtt töltött évüket ünneplik, meg amikor a rokonok kérdezik, hogy van-e már valakim. Nincs b..meg, és nem is lesz, mert nem olyan formájú az arcom meg nem olyan feromonokat termelek, ami felébreszti a párzási ösztönt a nőkben. De biztos ez mind az én hibám. Ugye?