Miért mondanak mást a nők és a férfiak a nők igényeiről? Mi lehet az igazság?

"Szerintem empatiaban vagy lemaradva."

Meg abban, hogy önmagukban (önmagukért) az emberek nem érdeklik őt. Csak annyiban, hogy ő mit akar(na) tőlük, illetve, hogy szerinte milyennek kellene lenniük.

#31

Igazából ha tényleg pszichopata lennék és mellé mondjuk még nárcisztikus is, akkor szinte biztos, hogy nem lennék incel.

Több pszichológiai kutatás is alátámasztotta már, hogy a nők a Dark Triad (nárcisztikusok, pszichopaták) személyiségű férfiakhoz sokkal jobban vonzódnak.

Lásd itt:

[link]

[link]

Amit az emberismeretről írsz, egyetértek vele. Szeretem én is megfigyelni az embereket és az összképet szoktam figyelni. Alapvetően én is jó emberismerőnek tartom magam. Sokszor képes vagyok előre is nagyjából megmondani, hogy ki hogyan fog reagálni bizonyos külső hatásokra.

" Volt mar olyan, hogy szinte sirva mondta, hogy remek ember vagyok, de nincs szikra"

Velem kb mindig hasonló történt meg. Mondták, hogy rendes vagyok meg minden, de csak mint barát. Még sosem tekintett senki se rám férfiként.

A friendzone-t még soha életemben nem tudtam átlépni.

Egyébként nem hinném, hogy empátiában alul lennék maradva. Először én is ezt hittem, de később ahogyan megfigyeltem másokat rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok alulmaradva ilyen téren. Pl ha hajléktalanokat látok, akkor nem azon gondolkodok, hogy a r0hadékokat hogyan lehetne jól megleckéztetni (mint a legtöbben), hanem, hogy milyen társadalmi és szociális okok vezettek szegény ember ily keserves sorsához.

Attól még, hogy racionális alapon közelítem meg a dolgokat nem pedig érzelmileg még nem jelenti azt, hogy emígy ne tudnék együttérezni másokkal. El tudom képzelni más problémáit és sokszor segíteni is próbálok rajtuk (amennyiben hagyják).

És azért közelítek logikával, mert a dolgok csak úgy oldódnak meg. Az érzelmi alapú hisztiktől nem leszünk előrébb. Pl otthon nálam apám racionális érv alapú vitákat mondott szemben anyám érzelmi alapú pánikrohamaival. Az érzelmi alapú hisztiktől soha egyetlenegyszer sem oldódott meg semmi sem, de arra jó volt, hogy tönkrevágja az egészségét és a családi békét. Ellenben apám logikai alapú megközelítései legtöbbször megoldották a problémát.

Értem mire gondolsz. Igen, csakugyan együtt kell érezni az emberekkel, de a problémákat ha valóban meg akarjuk oldani, akkor ott racionális cselekvésre van szükség. Érzelmeskedni ráérünk majd a probléma megoldása után is.

"A friendzone-t még soha életemben nem tudtam átlépni."

Amíg az ez alatt a mondat alatt kifejtett módszereidet és attitűdödet nem adod fel teljesen, addig ez így is fog maradni.

Ja, egyébként az érzelmekről iszonyatosan keveset tudsz, csak mondom. Ezt azért írom, mert nekem is voltak hasonló problémáim, viszont bizonyos személyiségvonásaim lehetővé tették, hogy ezen változtatni tudjak (még mindig messze vagyok a tökéletestől, de ettől függetlenül sikerült korábbi, sok szempontból - hozzád hasonlóan - teljesen fogalmatlan önmagamat magam mögött hagyni).

#33

Fabol vaskarika. Nem, nem fogod megerteni logikai uton az erzelmeket. Ha elutik a leanyzo macskajat es sir, akkor hiaba veszed eszre, hogy faj neki, a helyzetet nem erzed at. Azert sir, mert megdoglott a macskaja. Lofszt. Azert sir, mert az a macska az elete resze volt. Hianyozni fog neki, hogy laban aludt meg ilyenek. Nem a masfel kilo szoros suly az ami hianyzik neki. Nem tudom miert nem akarod erteni, amit irok.

Ja egyszer irtad, hogy van egy lanytesod. O biztos eleg jol ismer, noi szemmel el tudja mondani, hogy mi az ami riaszto benned. Ne hagyd magad leszerelni, hogy nincs semmi baj, mert igenis van. Riaszto vagy, erzelemmentes talan? Tippelgetni tudok, mert nem ismerlek. De semmi jot nem irsz. Ez a hajlektalanos hasonlat, marginalis. Tudsz ugy beszelni emberekkel, hogy megerzed, hogy megbantottad oket? Hogy mennyire bantottad meg oket? Nem cikizni akarlak, de valami alapveto es szembetuno dolog lehet, ha mindenki azonnal ajtot mutat neked.

43F

#34

Mondjuk ha leírnád mit, hogyan, milyen úton változtattál meg akkor az talán segítene. Hátha tudsz olyan tanácsot adni amit még nem hallottam és ha megfogadom akkor végre kitörhetek az incelség szakadékából.

#35

Kicsit félreértetted a válaszom (persze jogosan). A problémák logikai úton való megközelítése nem az empátia és együttérzés hiányát jelenti.

A macskás példa pedig egész véletlenül rossz volt :) Azért mert nagyon nagy macska barát vagyok, tehát ha csak egy kóbor macskát látnák elütve akihez senkinek semmi köze nem lenne, akkor azt is megsajnálnám. Meg hogyne éreznék együtt azzal, aki egész életét együtt töltötte azzal az élőlénnyel, egy csomó emléket meg mindent szereztek együtt. Nem értem honnan jött le, hogy nem éreznék együtt vele. A lelki emlékek sokkal értékesebbek mint az anyagi dolgok.

De visszatérve a témára, hogy megértsd mire gondolok leírok egy esetet ami pont ma (tegnap) történt velem.

Egy idős nő odajött panaszkodni meg nyafogni, hogy nem talált szállást, és elkezdte ecsetelni, hogy ő totál kész. Azzal kapcsolatban egy szót nem mondott, hogy tulajdonképpen hogyan is kellene megoldani a problémát, vagy hogy esetleg keresni kellene másik szállást, hanem mindvégig csak nyafogott, hogy ő mennyire kifáradt meg hogy totál kikészült.

Erre ezt megelégeltem és függetlenül, hogy semmi közöm nem volt hozzá leültem a gép elé és céltudatosan elkezdtem kikérdezni, hogy hol akar aludni, hány éjszakát és mennyiért. Ő persze nem is adott egyenes válaszokat csak állandóan érzelmi alapon nyafogott, de amint elkezdte én közbevágtam és a probléma megoldásával kapcsolatos kérdéseket tettem fel. Így pedig elég gyorsan sikerült szállást találni a bookingon és a probléma meg is oldódott.

Tehát magyarán mondva az én logikai alapú probléma-orientált hozzáállásommal két-három perc alatt megoldódott a probléma, míg a néni érzelmi alapú nyafogása és panaszkodásával órák alatt sem szerzett volna szállást, hanem csak ugyanazokat a köröket futotta volna le állandóan.

=========================================

A lánytesómmal jól ki szoktam jönni. De alapvetően ha nők között vagyok akkor majdnem mindig jól kijövök mindenkivel.

Egyébként életem nagy részét nő többségű környezetben töltöttem, általánosban több évig én voltam az egyetlen fiú az osztályban, középben és egyetemen is túlnyomó többségben lányos osztályokba/szakra jártam. Mindenütt jól kijöttem velük.

De a fő gond, hogy a nők nem szokták megmondani ha valami probléma van (tisztelet a kivételnek) hanem utólag kezdenek el hisztizni. Ebből a szempontból jobb férfiakkal barátkozni, mert ott egyből megmondják ha valami nem tetszik (kivéve Magyarországon, itt mindenki hallgat majd váratlanul hátba támad - tisztelet a kivételnek).

Amúgy meg mondták, hogy furcsa vagyok, de ennyi. Konkrét negatívumot nem nagyon. Általában jól el tudtam beszélgetni bárkivel.

Egyébként meg a legnagyobb probléma, hogy nem nagyon találkozok szingli nőkkel. Kb tízből kilenc nő már foglalt. A maradék egy pedig nem nyitott az ismerkedésre, úgy pedig nem sok esélyem van. Olyannal nagyon-nagyon ritkán találkoztam élőben, hogy valaki szingli legyen és nyitott is legyen az ismerkedésre.

Pedig nem arról van szó, hogy kevés nővel kerülök kapcsolatba...

"Hátha tudsz olyan tanácsot adni amit még nem hallottam és ha megfogadom akkor végre kitörhetek az incelség szakadékából."

Olyat, amit tudnál használni, nem tudok. Teljesen mások vagyunk. Az egyetlen, amiben egykori önmagam hasonlít arra, amilyen te most vagy, az az önelégültséggel párosult infantilizmus (egyébként eléggé veszélyes kombináció). Nagyon sok szenvedés árán és csak hosszú évek alatt sikerült levetkőznöm.

"A problémák logikai úton való megközelítése nem az empátia és együttérzés hiányát jelenti."

Viszont ettől függetlenül akkor is totális zsákutca. Én pl. ennyire hülye sose voltam.