Vannak, akik 30-as vagy 40-es éveikben is a szüleiknél laknak. Ez elítélendő?

Ismerek nem diplomásokat, akik jó szakemberek a szakmájukban és jól is keresnek. Nem csak diplomával lehet jól élni, sőt, nem is minden diplomával lehet jól keresni. Nézd meg a pedagógus bértáblát...

Nem mindegy, hogyan és miért él valaki a szüleivel. Apám egyik nővére például válás után visszaköltözött gyerekekkel a szülői házba, és haláláig gondozta nagyapámat (nagymamám hamarabb meghalt, mikor megszülettem, már nem élt). Egyik exem a leszázalékolt anyját tartotta el. Viszont beszélgettem egy informatikát végzett pasival neten, akinek esze ágában sem volt elmenni dolgozni 30 fölött sem, egészséges emberről van szó, az anyja tartotta el, az ilyeneknek ne kelljen már tapsikolni, hogy igazuk van.

Edgar Hoover, az FBI igazgatója 43 éves koráig az anyjával élt. :D Utána csak azért nem, mert az anyja elhunyt.

Elítélendőnek nem mondanám, viszont ha családot akar majd, akkor váltani kell, mert nehéz jó kapcsolatot kiépíteni a szülők és a házastárs között.

Jellemzően azok ítélkeznek, akiknek a segge alá van rakva a kecó, és soha egyetlen percet se dolgoztak érte életükben, így könnyen ordibálnak be a pálya széléről baromságokat.

Amikor rákérdezek, hogy átlag magyar fizetésből mégis hogy spóroljon össze lakásra, ott is vakarózik, ahol nem viszket.

#8

én is ezt vettem észre (sajnos)

Olyan ez mint a sakkban, mindig az a leghangosabb, legokosabb és az osztja az észt aki épp nézi a játszmát. De ha le kell ülni játszani, akkor hirtelen elakad a szavuk és hamar mattot kapnának. Menj csak ki a parka nézd meg :D Szakadni fogsz. Öreg taták körülvesznek egy táblát és ugatnak, hogy hova mit kell lépni és okosabbak mint akik épp játszanak. De amikor ugyanazek leülnek játszani, akkor hirtelen elakad a szavuk és gyorsan pofára esnek.

Ez jutott róla eszembe mint ex-sakkozónak :D