Én és az anyatársam nagyon osszemelegedtünk. Ők el vannak válva már 5 éve, mi még nem de már közel állunk a váláshoz (semmi köze a mostani helyzethez) mi a teendő?

A normális sorrend az, hogy keresel lakást, beszélsz a feleségeddel, elköltözöl, majd utána kezdesz válni.

Ha úgy gondolod, hogy nagyon jóban vagy és leszel is a feleségeddel, akkor először beszélj vele és utána keress lakást.

Válás akkori is több hónap, ha közös megegyezéses, kiskorú gyerek nélkül.

Válj el minél hamarabb.

Várjátok meg az esküvőt.

Nászút után pedig mondjátok el nekik.

Sok boldogságot Nekik és Nektek is! :)

"..és ne üljünk fel a biciklire mert lehet hogy el fogunk esni mint a múltkor. Inkább ne is biciklizzünk soha többé.

Valahogy így, nem?"

Nem, erről nem írtam.

1. A házasság értelemszerűen nem jó, nem 20 évesek, biztos volt próbálkozás, biztos megvan az oka, miért nem jó, válni kell, ez tiszta sor.

DE

2. Hogy mi lesz egy 4 hónapos fellángolásból, az már más kérdés. Ne ez legyen az ok, mert ha mégse jól alakul, akkor nagyon kínossá is válhat a dolog, különösen, mert ebben az esetben a két fél gyerekei házasok lesznek. Ez a fellángolás beindította ugyan a válás felé vezető utat, amit valószínűleg már régebben meg kellett volna lépni, de közel sem jelenti azt, hogy maga a kapcsolat jól fog működni, és kell, hogy legyen arra az esetre is tartalék terv, a fiatalok miatt is. Természetesen be is jöhet a dolog, csak fel kell készülni a másik esetre is. Szerintem.

Kérdező, mindegy, mennyi idős vagy és mit érzel és mi történt eddig, 4 hónap az még csak fellángolás, főleg, ha távolság is van, 20 évesen és 80 évesen is. :-)

Távolról én is jóban vagyok az anyai nagyanyámmal, de egy nap alatt képes összeveszni bárkivel úgy, hogy a másik fél semmi rosszat nem tesz vagy mond, ezért inkább tartom a tisztes távolságot. :-)

Én szívből kívánok sok boldogságot nektek.

Az én szüleim házassága is rossz volt, már tini korom óta láttam, tudtam, éreztem. Ahogy egyre idősebb lettem, annál rosszabb volt látni őket egymás mellett senyvedni. Anyukámnak jó volt a langyos állapot, ő eléldegélt volna így, de nem volt boldog.

Aztán apukám, hosszú idő után leült vele, megbeszélni a válást. Elváltak. Gyötrelmes időszak volt, mi, gyerekeik már nem laktunk velünk.

Eladták a közös családi házat. Anyukám is vett magának egy lakást, apukám is. Apukám közben megismert valakit.

Ez persze évek alatt zajlott.

Most pedig van egy életvidám, boldog anyukám - idén megismert ő is valakit! És egy boldog apukám.

Szerintem a gyerekeid is meg fogják érteni. Nekem őszintén, ha lehetne egy kívánságom, az az lenne, hogy a szüleim együtt legyenek, boldogan, szerelemben. De ez sajnos nem működött. Így viszont örülök annak, hogy bár külön, de boldogok. Ha együtt maradtak volna, akkor nem lennének azok.