Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én és az anyatársam nagyon osszemelegedtünk. Ők el vannak válva már 5 éve, mi még nem de már közel állunk a váláshoz (semmi köze a mostani helyzethez) mi a teendő?
Szóval 4 hónappal ezelőtt össze jöttünk és csak úgy megtörtént, nyugodtan mondhatnám, hogy szerelem első látásra volt. A lányomnak tavasszal lesz az esküvője az ő fiával. És az az igazság, hogy nem tudjuk, hogy kezelni ezt a problémát. A házasságom taccson van már szinte tíz éve csak mindig reménykedtem abban, hogy helyre tudom hozni...de nem ment, és ezekután már nem is fog menni mert megtaláltam azt a nőt aki boldoggá tud tenni és tudo, hogy én is őt. Csak sajnos attól félek, hogy ez a kapcsolatunk ártani fog a gyerekeinknek...de őt semmikép nem akarom elveszíteni, és az az igazság, hogy ő se engem. Jól jőne pár hasznos gondolat vagy ötlet a részetekről, vagy esetleg már volt hasonló helyzetbe valaki mit mondana.
Köszi előre is a válaszokat.
válasza:Én a gyerekek miatt az alábbiakat tenném a helyedben: várjátok meg a gyerekek házasságkötését, addig még véletlenül se tudódjon ki semmi.
Aztán beszéljétek meg a nászasszonnyal,hogy valóban elég erős-e a kötődésetek, mit szeretnétek a továbbiakban.
Ha mindketten hasonlóan gondolkodtok akkor válj/váljatok el, legyen egy kis "hatásszünet", majd közöljétek a gyerekekkel,hogy vonzódtok egymáshoz, megértitek egymást, szeretnétek közelebb kerülni egymáshoz.
Azt sosem árulnám el a helyetekben,hogy már korábban is volt/van kapcsolat köztetek,viszont ha rossz a házasságod -és nem csak belemagyarázod a helyzetbe magad mentségére-, akkor nincs értelme tovább folytatni.
Viszont a gyerekeitek érdekében ne menjetek fejjel a falnak.
válasza: válasza:Ha nem működik a házasság, és sehogy nem javítható, akkor el kell válni.
Különben meg nem anyatárs, hanem nászasszony. Na, és mit csinálsz, ha vele sem fog működni, mert most még friss, izgalmas, de a szürke hétköznapok is eljönnek előbb-utóbb, akkor megint keresel valakit?
Óóóó nagyon szépen köszönöm a sok hasznos választ, az együttérzést és a támogatást mindenkinek.
Igen a lányom tudja, hogy a mi házasságunk nem egy aranyálom..És azt is tudja, hogy miért.
Igen én úgy gondolom, hogy mindenképen megvárjuk az esküvőt. Én majd be adom a válást és ha ez meglesz akkor..majd alakul valahogy mindez. Egyébként 48 vagyok én 45 Ő. Nem tudom mennyi időnk van még egymásnak lenni de amennyi még hátra van azt boldogan szeretnék élni.
Köszönöm szépen mégegyszer a segítséget.
válasza:"Na, és mit csinálsz, ha vele sem fog működni, mert most még friss, izgalmas, de a szürke hétköznapok is eljönnek előbb-utóbb"
..és ne üljünk fel a biciklire mert lehet hogy el fogunk esni mint a múltkor. Inkább ne is biciklizzünk soha többé.
Valahogy így, nem?
válasza:Ha tíz éve próbálkoztok a házasságotok rendbehozatalával, akkor itt az ideje feladni. A szétköltözést kezeld teljesen függetlenül az új kapcsolattól, amiből amúgy is lehet, hogy nem lesz semmi.
De sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle valami, ha látja rajtad a nászasszonyod, hogy tényleg lépsz is, nemcsak sóhajtozol! 4 hónap az már most is túl sok.
A szétköltözéssel nem kell megvárnod a lányod esküvőjét, felnőtt nő, tudja, hogy régóta nem jó a kapcsolatotok, megbírózik ezzel az információval. Engem zavarna, ha ilyen helyzetben később megtudnám, hogy a szüleim gyerekként kezeltek. Ha békésen tudtok szétköltözni a feleségeddel, akkor biztosan nem lesz semmi probléma.
Volt egy hasonló eset egy exemnél, a nagyszülei nászok voltak eredetileg. Pár év után ez már csak egy érdekesség volt, nem akadt fenn ezen senki. Kivéve ha meg kellett határozni, hogy akkor most ki milyen rokon is pontosan :D
válasza:26-hoz még: az anyatárs-apatárs Erdélyben lehet bevett fogalom: [link]
45F
Kedves 23!
Mindegy, hogy minek nevezzük nálunk Erdélyben anyatársnak és apatársnak nevezzük, de nem is ezen van a hangsuly.
És, hogy mi lesz ha beköszöntenek a szürke hétköznapok? Őszintén megmondva én is csak azt tudom mint bárki más. Viszont azt tudom, hogy mit érzünk egymás iránt. Én a saját nevembe beszélve csak annyit tudok mondani, hogy valami olyasmi történt velem amit soha nem hittem volna. Én nem hittem már a szerelemben, nem hittem azt, hogy valaha is ilyen érzésekkel és tapasztalatokkal lesz dolgom szinte 50 évesen... nem hittem már semmiben. És egy nap csak ott van kopogás nélkül felkészületlenül kap és padlora tesz, pedig azt hittem, hogy már mindent tudok...egy nagy s@rt, semmit sem tudok. Egész életemben hűséges férj voltam, éltem a gyerekeimért és mindent megtettem, hogy jó legyen nekik...most meg itt állok mert nem vagyok képes önmagamnak jót tenni.
Az ünnepek után elindítom és beadom a válópert ezt már eldöntöttem 3 hónappal ezelőtt, azért halogattam mert nem szerettem volna válni miközben a gyerekeink esküdnek..de már nem várhatok tovább. Aztán meg jön aminek jönnie kell.
Köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!