Miért becsülik ennyire alá a szeretet erejét?

Mert nem szeretik saját magukat sem az emberek. Így logikusan mást sem tudnak szeretni. Ez velem ugyanígy van. Sajnos az ember nincs azon a szinten, hogy szeresse önmagát és másokat nagyon,de nagyon. Az egó/önzőség mindig közbelép.

Pedig ha létezik feltétel nélküli szeretet mint az anya és gyermeke között akkor léteznie kéne más viszonyban is mint a barátság, vagy párkapcsolat.

Egyetértek #2-el. Még a vallások is lényegében azt mondják, hogy szeresd embertársad mint önmagad.

Ebből fakad minden. Ha valaki elfogadja önmagát a hibáival együtt amelyeken nem lehet változtatni olyan mértékben (mint pl. azt, hogy olykor lusta, vagy nem 185 cm) akkor mást is ugyanazzal a szemmel nézi.

Persze vannak olyan élethelyzetek, hogy nagyon nehéz, de fel lehet állni még a depresszióból is.

Ha nem szereted saját magadat akkor általában a másik személyt használod arra, hogy sikerüljön. Érdek, haszon fűződik hozzá. Általa akarod jobban érezni magad, azzal amit nyújt, de visszafelé már nem úgy állsz hozzá és az már problémákat okoz.

"Az ember társaslény. Még sose mondták ezt neked?"

De. De ez nem azt jelenti, hogy párkapcsolatban kell élnie, hanem kell neki közösség. Család, barátok.

"Akkor minek kellenek párkapcsolatok?"

Pluszba. Nem kiegészítőnek. Ha én félember vagyok, az azt jelenti, hogy nem tudom egészségesen fogadni a szeretetet, és nem tudom normálisan visszaadni. Ha félember vagyok, akkor szükségem van rá. A szükséget bármilyen ember ki tudja elégíteni, mert ott nem az adott ember szeretetére vágysz, hanem arra, hogy VALAKI szeressen.

Félemberek érzelmi követeléseit teljesíteni fárasztó. Ők azok, akik mondjuk minden ok nélkük azt hiszik, megcsalod őket. Akiknek megteszel mindent, de nem hiszik el, hogy őszinte vagy, vagy szereted őket, mert saját magukkal van bajuk.