Kamaszkori szerelmem 40 felé is kisért. Hogy jöhetnék vele össze ? SAjnos családja van.

Az egyik kommentelő irta, h mert nem kellettem neki. Nem ez történt, igazából mind a ketten gyávák voltunk felépiteni egy komoly kapcsolatot, egy tizenévesnek ez sokszor egyszerűen NEHÉZ. Vannak egyébként ismerőseim, akik azóta is együtt vannak, szóval nem lehetetlen, de nekem pl .annak tűnt. Inkább egy nagy teher, úgy éreztem kevés lennék egy különleges kapcsoalthoz.

A pszichológus, akinél jártam, az egyik legjobb a szakmájában és egy értelmes megjegyzést nem tudott mnodani, amit én ne tudnék magamtól. Szerintem a pszichológusok, pszichiáterek túl vannak becsülve.

1 "Abban viszont biztos lehetsz, hogy nagyon kevés közös dolog van bennetek, 20-25 év borzasztóan sok idő, és ezalatt mindketten változtatok!"

Ezt miből gondolod ? Te miért vagy benne ennyire biztos ? Nem irom le a sztorit, mert amit elmondok, abba is csak belekötsz.

2. Köszönöm a kedves orvosi esetes megjegyzést, látszik, hogy egy empatikus ember vagy.

Elmondom, hogy a pszichológus nem hozott változást és az a vélemnéyem, hogy sokszor túl vannak értékelve, erre visszadobod rám, hogy azért nme tudott segiteni, mert orvosi eset vagy.

Egyébként erről a beszélgetésről jutott msot eszembe, hogy a hetekben találtam egy posztot az első szerelemről, soakn számoltak be arról, hogy 15-25 év után is bennük maradt. Nyilván mindenki orvosi eset, aki kaamszkorában esett mély szerelembe. Te már csak tudod.

27, neked egyébként diagnosztizálta már pszichológus a problémáidat, hogy miért érzel késztetést arra, hogy ellentmonds és mindenáron beleköss számodra ismeretlen emberek ismeretlen élettörténetébe ? mert bármit is mnodanél, úgyis jönne rá az ellenkezés, hogy miért vagyok pszichésen beteg.

Amit te csinálsz, az egészséges pszichére vall ?