A szüleimtől az volt az üzenet még gyerekkoromban, hogy "ne mutasd ki, ha valaki tetszik". ?

Igazuk is van, a számok őket igazolnák, ha kiszámítanánk. Okosabb ezt magadban tartani, semmint elpofázni.

Annak kell csak kimutatni aki arra érdemes.

Most egy hasonló ok miatt szakadt meg az ismerkedés valakivel. Mindketten megvannak a problémáink, de megbszélni egymással nem tudtuk, hogy értse a másik. Én óvatosság miatt előbb ki akartam ismerni, emiatt tudatosan elnyomtam, elrejtettem az érzáseim. Ő meg emiatt azt hitte nem akarom és randik alkalmával nem volt gond, de mikor nem találkoztunk, csak beszélte le magát az egészről és csak a hibákat kereste, hogy magának bizonygassa, hogy nincs is rám, se semmilyen kapcsolatra szüksége. Még mindig bánt, hogy mi lett volna, ha kicsit jobban hagyom hogy megismerjen és az érzéseimet nyítabban kimutatom.

Szokásom azt gondolni, hogy irigy és rosszindulatú emberekkel vagyok körülvéve. Ami leggyakrabban igaz is, ha ők nem ismerik a valódi jellememet nincsen rajtam fogásuk. Persze ez a hétköznapokra vonatkozik nem egy kapcsolatra. Igen a megbántás a fő oka. Azzal fgolalkozok, aki hozzám k9zel áll vagy szimpatikus. Ha valaki olimpiai érmet nyer, akkor dícsérem meg ha ismerem is. De ha például tudom róla, hogy ez nem is az ő álma volt, hanem ő csak a szülei vagy bárki más elismerésért küzdött, nem fogom csak az egóját etetni. Ha tudom, hogy ő valóban az erőfeszítéseire büszke, akkor érdemli csak meg igazán.