Felnőttként van még esélyem (nagyon) szerelmesnek lenni?

"A nem szerelmen alapuló kapcsolathoz is kell egy mély szeretet, erős kapcsolódás. "

Nálam pontosan ez a helyzet, kicsit bajban is vagyok vele,mert jól megvagyunk, tökéletes bizalom is megvan,de túl szerelmes nem igazán voltam az elején sem.

Hasonlóan az elsőhöz, 19 évesen szerelmes lettem. 2 gyerek, 18 év kapcsolat után elváltam. 37 évesen megismertem Őt, akkor jöttem rá mit jelent szerelmesnek lenni. Évek teltek el, de még mindig ugyanúgy érzek. Nála hazaértem

Sosem késő!Nem kell hajszolni, de egy rosszban is felesleges maradni. Én azt mondom inkább egy bizonytalan jó, mint egy biztos rossz. Ha kész leszel rá, úgyis jönni fog :)

40 éves férfiként szerintem a legjobb korban vagy, ne temesd el magad. Az egyik barátunk sok évvel a válása után, 55 évesen talált egy szuper barátnőt, évek óta együtt vannak, házasságot terveznek. Minden jót kívánok neked!

N

Az első nagy szerelem után, ami 12 évig tartott, azt hittem, hogy megdöglök és soha többé nem fogok találni olyat, mint ő. Eltelt nyolc év úgy, hogy tényleg nem igazán találtam a helyem, voltak ugyan kapcsolataim, de igazán egyik sem volt nagy szerelem.

Aztán 36 évesen jött a párom, akivel a szerelem egy olyan fokát éljük meg már 6 éve, amit soha nem gondoltam volna.

Sose add fel 😉

"nehezen ismerkedem, tudom, hogy nem hullana csak úgy az ölembe a romantikus regénybe illő párkapcsolat"

Ez mintha az összes eddigi hozzászóló figyelmét elkerülte volna, pedig legalább olyan fontos, mint a szerelem hiánya.

Kérdező, azt kell nagyon józanul eldöntened, hogy mit szeretnél vagy inkább mi vállalhatóbb számodra: az egyedüllét, annak minden velejárójával vagy egy ilyen kapcsolat, cserébe azért, hogy lehessen gyereked, családod, ne magányosan, kiszolgáltatva tengődj még 50 évesen is.

Mielőtt 0-ra piros x-elve: sajnos nem minden ember van abban a pozícióban, hogy az ideálisat válassza. Van, akinek két (több) rossz közül kell a legkisebbet választania. Ez, hogy "sosincs késő", meg hogy majd pont családalapítás után x évvel berobban életébe a nagy szerelem, ami persze viszonzott is lesz, inkább olyan filmszerű. Eddig sem halmozta el az élet jobbnál jobb lehetőségekkel, maradjunk reálisak: valószínűleg ezek után sem fogja. :(

#15

Szerinted az a legkisebb rossz, hogy boldogtalanul tengődik egy rossz kapcsolatban? Szerintem az egyedüllét a legkisebb rossz. Az meg nem a realitás, hogy sosem lesznek jobb lehetőségei. Miért ne lehetnének? A lehetőségeket magunknak teremtjük meg azzal, hogy saját magunknak ideálisak vagyunk. Ha helyén van az önbizalom és szeretem is magam, ez kifelé is látszódni fog és észreveszek olyan dolgokat, embereket, amiket/akiket eddig nem láttam, mert be voltam fordulva a saját kis nyomorúságos világomba. Ez nem feltétlenül csak a magánéletre értendő.

Azt vallom, változtass magadon és a világ is megváltozik-hiszen csak a saját hozzáállásunk változtatható.

Nem pirosozlak le, de végtelenül lélekölő és lehangoló ez a pesszimizmus ami árad a hozzászólásodból.

#16: "Szerintem az egyedüllét a legkisebb rossz."

Fiatalabb korban lehet, kinek mi... Na de mondjuk 50-esként? A szüleid már nem élnek vagy ápolásra szorulnak. Ha vannak testvéreid, unokatestvéreid, barátaid stb., nekik ott a saját életük, alkalmanként találkoztok, a mindennapokban tartjátok a kapcsolatot telefonon vagy online, de kb. ennyi. És lehet, hogy nincsenek testvérek, unokatestvérek, a barátok pedig nem annyira közeliek... Nagyon csúnyán magunkra lehet maradni, én ezt látom sok embernél.

A lehetőségek közül persze van, amiket magunknak teremtünk, de nem mindent. Azt, hogy jöjjön a kölcsönös nagy szerelem, aligha tudod tevékenyen befolyásolni. Lehetsz bárhol, csinálhatsz bármit, ez szerencse/sors/kinek mi szimpatikus kérdése is. Méghozzá nagyban. Ezért van, hogy egyeseknek nem különösebben kell megerőltetniük magukat, hanem tényleg váratlanul, spontán belebotlanak, mások meg a világ másik végére is elmehetnek akár, annyira próbálkoznak, jöhet rengeteg új ember, ismeretség az életükbe, de akinek "kellene", az akkor sem fog...

#18

Én sem vagyok már 20 éves, a gyerekeim nagyok, egyikük már el is költözött, a másik meg épp azt a kamaszkorát éli, amikor már nem rám van szüksége. Egy testvérem van, akivel 1-2 havonta tudunk kb találkozni. Ha nem lenne párom, mondhatni egyedül lennék.

Számomra a te gondolatmeneteddel az a baj, hogy folyamatosan kintről várod a segítséget. Valaki tegyen boldoggá, valaki legyen melletted, a sors nem áll mellém..stbstb

Én rendben vagyok magammal és a saját boldogságomat megtaláltam saját magamban, nincs szükségem kívülről jövő megerősítésekre és támaszokra.

Ha rendben vagyok magammal minden téren és ragyogok, mint a nap,és nyitott vagyok a változásra, hidd el nem kell sors meg szerencse. Nem szeretnék ilyen pesszimista lenni, mint te. Igenis tevékenyen tudom befolyásolni a saját életem és a környezet előbb-utóbb hozzám változik. Persze nem a szó szoros értelmében, mert a környezet nem feltétlenül változik meg, csak az én hozzáállásom lesz más,emiatt másképp látom a világot is.

Nem szeretném ezt elvinni egy ilyen filozófiai irányba, nyilvánvalóan teljesen más az élethez való hozzáállásunk és ezzel nincs is baj. De amilyen komor képet festesz, nekem az nem a valóságom. Sajnálom, hogy sok ember így van ezekkel a dolgokkal.

Szerintem ezt nem lehet így megmondani, mert mindenkinek mást jelent a szerelem szó.

Én pl racionális ember vagyok, nagyon tudatosan választottam férjet, megvizsgálva, hogy mennyire illünk össze, mennyire egyezik a jövőképünk, mennyire lehet rá majd számítani apukaként, stb... Soha nem lennék képes viszonzatlanul szerelmesnek lenni, mert annak nincs semmi értelme.

Ennek ellenére szerelmesnek gondolom magam, mert szeretem, vonzódok hozzá, a szex nagyon jó, a napom fénypontja, mikor végre együtt lehetünk otthon nyugiban. De nem vagyok lángoló típus, mint te.

Olyan kapcsolatba semmiképp nem jó megállapodni szerintem, ahol még szexuális vonzódás sincsen. Olyat kell keresni, akivel működik is a kapcsolat, és akivel szeretsz is együtt lenni, mert máshogy nem fog működni. Nem kell hozzámenni az első random csávóhoz, aki nem elviselhetetlen. De nem is szabad azt hinni, hogy kompromisszumok nélkül egyszer csak majd berobog a herceg fehér lovon.