Felnőttként van még esélyem (nagyon) szerelmesnek lenni?

22 évesen úgy gondoltam, szerelmes lettem, közel 17 évet voltunk együtt. Sokmindent megéltünk de a végén rájöttem hogy az talán csak vonzódás lehetett felőlem és talán felőle is.

Aztán 39 éves fejjel tavaly nyáron megismerkedtem VELE, hosszú fekete haj, sejtelmesen mosolygó arc, és ahogy megismertem a végére , elképesztően csodálatos lélek. Elsőre elkapott a zsibongás majd teljesen a hatalmába kerített, de nagyon hülyén kezeltem le sok dolgot mert a korábbi évek során nem tanultam meg sokmindent. Most nem látom értelmét az életemnek mert a tüskék miatt amiket okoztam, Ő már nem tud feltétel nélkül szeretni.

Ezzel azt akarom mondani hogy ne ragadj bele rossz kapcsolatba, ne vesztegesd el az időd mert az idő az amit soha nem kapsz vissza, éld meg az érzelmeid. Ha nincsenek, keresd tovább mert a végén amikor elmegyünk csak az számít hogy az fogja a kezed akit szeretsz és viszont szeret.

Szerelmes barmikor lehetsz

En spec most 48 evesen gondolkodom rajta h belebonyolodjak e egy ilyenbe. Meg csak nagyon eros vonzodas van, de meg az a szint h ha akarok eltunok. A legkozelebbi talakozas lesz a donto ebben.

Anyud téved.

Az igazibb szerelem csak később jön.

Ez a benő a fejünk lágya egy önelhanyagolás.

Aki foglalkozik a belső világával, vagy csak egyszerűen nem hagyja kiszáradni azt, annak az idő előrehaladtával nagyobb és nagyobb szerelmei lehetnek, de legalább is az érzés lehet nagyobb, még ha párt nem is talál hozzá.

Az a baj az olyan kapcsolatokkal, amiben te vagy, hogy oké, nem vagy szerelmes, de még csak nem is vonzódsz hozzá, nem is szereted valójában, csak a félelem tart mellette meg a külső nyomás. Jó esély van rá, hogy ő is így van vele. Megállapodsz, vállaltok gyerekeket, aztán 2-3-6-x év múlva belefutsz abba, akiért élnél-halnál. És akkor döntesz, hogy vagy leszel még boldogtalanabb és maradsz, vagy ott lesz egy csonka családod pár szomorú gyerekkel, akiket megvisel majd a válás. Meg téged is. Eleve döglött kapcsolatba ezt marhára nem kéne…

A nem szerelmen alapuló kapcsolathoz is kell egy mély szeretet, erős kapcsolódás. Teljes mértékig észből ezt sem lehet… És annak való igazán, aki mondjuk rossz családi minták miatt nem tud egy valóban hozzáillő emberbe beleszeretni. Esetleg képtelen a szerelemre. Vagy ha van annyira tudatos, hogy tudja, mit akar, és nincs az a szerelem, amiért otthagyná a másikat. De ugye ehhez kell a fent említett tisztelet, szeretet. És azért a szexuális vonzalom sem árt, ha megvan.

Amúgy azt megsúgom, hogy ha az ember képes tisztán gondolni, és valóban figyel a másikra és magára, akkor rózsaszín köd után nem jön semmiféle meglepetés. Maximum akkor, ha kiderül, hogy végig megjátszotta magát a másik, de az meg nem ekkor szokott előjönni, hanem mondjuk összeköltözéskor.

Szerintem sem igaz, hogy nem lehetsz igazán szerelmes felnőttként.

Nekem is volt ilyen félelmem, de azt kell mondjam saját tapasztalatból, hogy jó esetben ha idősebb vagy, több önismereted van, önazonosabb vagy, bölcsebb, sokkal mélyebb érzelmek megèlésére vagy képes, mint tizen-, huszonévesen.

Én pl 31 évesen lettem olyan szerelmes, hogy azóta is ugyanolyan intenzíven kitart (2év), pedig rengeteg viszontagság van benne pont amiatt, amit valamelyik vàlaszoló írt, hogy a szerelmem bő tíz éve van egy olyan házassàgban gyerekkel, aminek megköttetnie sem kellett volna, hiszen halálra volt ítélve. Nem illettek össze, de ő elkeseredett volt, és azt gondolta, ennyi jut neki csak.

Aztàn jöttem én. Na azóta kb tudattalanul is azon van, hogy teljesen tönkretegye magát, mert addig sem kell azt a fájdalmat megélnie, hogy itt a nő, akit mindig is várt, de a gyerek miatt nem akar elvàlni. Pedig szerintem a gyerekeknek is jobb, ha a szülőjük egy kisimult, nyugodt, boldog ember.

Na mindegy, csak azt akartam ezzel mondani, hogy a kishitűség, miszerint le kell mondanod a szerelemről, elég nagy károkat tud okozni.

Én is úgy gondolom,hogy nem kor függő a dolog.

Voltam szerelmes 17 évesen,de teljesen más, amikor felnőtt fejjel érzed ugyanezt.

17 évesen megmagyarázhatatlan dolgokat szerettem a másikban.

40 fölött pedig már sokkal inkább tudatában vagyok annak,hogy milyen tulajdonságokat tartok vonzónak.

Ahhoz tudnám hasonlítani,mint amikor gyerek voltam bármilyen színes játék , újdonság vonzó volt Felnőttként a választott hobbi egy teljesen másfajta időtöltést jelent,mert tudom,hogy mit szeretek benne.