Eddig hónapokig úgy éreztem nem akarom folytatni, most szakításnál hirtelen annyira fáj ez az egész?

Igazából elkényelmesedtem mellette, ő szeretett volna jó sok porgramot, de nyilván én hibámból de valahogy úgy vele nem volt kedvem menni helyekre. Szerettem én a programokat csak megszoktam, hogy vele lehetek lusta. Titkon azt reméltem korábban ha lesz valakim az nem hagyja, hogy ellustuljak és aktívabb lettem volna.

Tegnap megvolt az elbeszélgetés, másabbat vártam. Kicsit még mindig bennem van a katyvasz és a zavarodottság, de ezt kell megoldani és nem várni, hogy az ölembe hulljon. Jelenleg ott vagyunk, hogy mind a ketten próbálunk tenni a jó ügy érdekében. De mindketten sérültünk és kell idő, hogy minden helyre rázódjon.

De egyébként már sikerült majdnem 10 kilót fogynia, szóval próbál tenni a dolgokért.

Ennyit mindenképp megér, egy próbát. Meg kapott tegnap egy plüss cicát amivel azóta együtt alszik, és nagyon szereti. :D

Én pedig remélem, hogy beforrnak a sebek és újra kialakulnak az párkapcsolati érzelmek.

Én többet fogytam mint ő. :P Mindketten elhanyagoltuk magunkat a kapcsolatban.

Nos próbálok aktívabb lenni és több programot csinálni közösen. Aztán most a következő hetek esetleg hónapok kritikusak lesznek. Vele nem lesz gond, ő önzetlenül képes szeretni, de nekem ismét belé kell szeretnem.

Haha, köszi, hogy foglalkozol velem :D

Már el is feledkeztem erről a kérdésemről, és vicces volt végig olvasni. Igen októberben hagytuk abba itt a sztorit, hogy próbáltunk tenni a dolgokért közös jövő tervezése, valahogy ezzel próbáltam a dolgokat helyre rázni, de közben elnyomva tartottam magamban a múltat, és ugye volt az a lány akit említettem hogy bele szerettem, de végül volt barátnőmet választottam, na azért egy "szerelmet" se lehet csak úgy elnyomni, és decemberben egy karácsonyi bulin egy 2 perces flörtölésnél több se volt egy tök idegen nővel, semmi csak pár szót váltottam vele.

Na ez rántotta magával a dolgokat, a sebek kezdtek felszakadni, eszembe jutott az a lány, meg hogy milyen boldog voltam mikor leveleztem vele, meg sajnáltam őt hogy ilyet tettem vele, na innentől elkezdtem emészteni magam és megint jöttek jöttek elő a dolgok, mikor otthon voltam egyedül mindig sírtam, kezdtem visszaolvasni a régi beszélgetéseket a másik lánnyal és kisírtam a szemem, közben "barátnőmtől" egyre jobban jobban elidegenedtem megint az lett, hogy semmi intimitás, megölelni se volt már kedvem és eléggé depresszióba süllyedtem, nem tudtam mi legyen. És egyszer csak gondoltam miért ne felnéztem arra az oldalra ahol megismertem az előző lányt, és össze dobott egy másik lánnyal, beszélgettünk, szóba jött ez a téma, ó mondta hogy miért húzom mennyire boldogtalan vagyok, ne kínozzam magam ha nem megy vessek véget neki stb. Na végül vele rengeteget beszéltem és végül végleg szakítottam barátnőmmel.

Február közepén szakítottam, kb 2 hét múlva sikerült is elköltöznie, utána még tartottam vele a kapcsolatot mert maga alatt volt és senkije se volt, állandóan öngyilkossággal fenyegetett én meg rohantam hozzá hogy beszélgessünk stb, de ez mint hiszti volt, teljesen kifordult magából, átkozott minden rosszat vágyott nekem és a családomnak szóval csupa kedvesség. Amint a családom a szájára vette onnantól számomra ő megszűnt létezni azóta se láttam beszéltem vele, eszembe se jut.

Aztán idő közben bele szerettem ebbe a lányba akivel azon az estén össze dobott az interneten és akinek kiöntöttem a bánatom stb.

De ez már egy nagyon más sztori de az is cifra dolog.

De lényeg a lényeg, hogy 1 évvel ezelőtt mikor már a problémák kezdtek fel fel szikrázódni fellángolni, egy 110 kilós életunt semmitevő ember voltam egy lapos unalmas kapcsolatban annyi örömöm volt az életben, hogy zabáltam. Most egy évre rá 78 kiló vagyok, rendszeresen járok konditerembe, jól öltözködök, jó frizura, igényes lettem, járok szórakozni, szét vet az energia, a nők vonzónak találnak. Szóval ténylegesen a halálból keltem fel, az aki voltam volt barátnőm mellett az nem én vagyok számomra az egy halott ember és azt a múltam teljesen eltemettem és szánom hogy milyen pancser is voltam.

Szóval vicces így vissza nézni miken mentem keresztül mivé lettem mik történtek velem. Az biztos hogy az összes közeli ismerősöm már azon ledöbben ha megmutatom nekik hogy néztem ki korábban és most milyen vagyok.