Eddig hónapokig úgy éreztem nem akarom folytatni, most szakításnál hirtelen annyira fáj ez az egész?

Tegnap este hajnalig beszélgettünk, hol sírós volt a beszélgetés hol kötetlen és vidám, pl jövőbeli külön külön lakásunk berendezése, milyen stílus közben katalógus lapozgatása. És valahogy a beszélgetés közben is úgy beszéltem néha mintha vele majd a jövőben csinálnám ezt meg azt. De eléggé olyan vége lett, hogy ő is már el akarna menni, legalábbis nem bírja. A beszélgetés rosszabb részében mikor mondogatta a számomra logikátlan érveit, akkor még rárakott egy lapáttal, hogy nem kell nekem, de reggel nagyon furcsa dolog történt.

Reggel gyomorgörcs fogott el, hacsak rá gondoltam, hogy elmegy, meg hogy jelentkezik kollégium várólistára majdnem sírtam. Végre összeszedtem magam becsuktam reggel a tömegközlekedésen a szemem, a zenét kikapcsoltam és azt csináltam amit hetekkel ezelőtt kellett volna. Gondolkodtam. Végre próbáltam mérlegelni a lehetősgeket. És valahogy mindig őt képzeltem oda. Nem tudtam valahogy másra gondolni. Ha más nővel akartam élethelyzetet képzelni akkor is ő volt ott. Párszor könnyeztem is buszon metrón de nem izgatott, hogy sírok. Hirtelen vágytam a szexre vele. Hirtelen nem igazán érdekeltek a "szép nők" a városban. Eddig is így szakítófélben is voltak olyan napok, mikor rohadtjól el voltunk, még ilyen depresszív szar helyzetben is elbeszélgettünk, teljesen vidám dolgokról.És végig érzetem, hogy szeretem csak rettegtem, hogy a szex és érzéki dolgok hiánya miatt rosszabb lenne még tovább húzni. De igazából, ha lefogyna meg kicsit törődne a külsejével nekem tetszene.

Én úgy érzem ez nem kapuzárási pánik, legalábbis nagyon remélem nem. Nem akarok neki több rosszat, mikor haza megyek át akarom ölelni és bocsánatot kérni. Valahogy még ha akarnám se lenne olyan más nővel, hisz kapcsolati szempontból ahogy sokszor leírtam ő tökéletes volt. Bármiről tudtunk beszélni, ritka volt a veszekedés, szóval ténylegesen lelki társam, és még közel 5 év után se unom őt.

Mit gondoltok erről? Most úgy érzem a millió katyvasz amit hablatyoltam teljesen félre csúszott és valahogy ezt látom célként magam előtt amiről írok.

Leültem és egy papírra leírtam a pozitív és a negatív dolgokat vele kapcsolatban. 6 negatív dolgot tudtam összeszedni ebből kettő változtatható, mint pl külső megjelenés. Pozitív dologból 12 jött össze hirtelen és még tudnám is írni.

Jól tudom én is, hogy részben kangörcs lehet a kínom, valószínű ösztön lehet, melyik férfi nem kívánna meg szép nőket, de vele is lehetne javítani ezeken a dolgokon. Azért a ~1 év minimális kb 0 szexuális lét kicsit megzavarja az elmét. Mélyen belül is tudtam, hogy ilyemiket érzek csak próbáltam tagadni igazából, valahogy úgy voltam vele, ha eléggé el tudom temetni és felejteni akkor lehetne egy intenzívebb és bizonyos ideig boldogabb kapcsolatom. De mégis mindig az tartott vissza és ezért húztam mert nagyon rettegtem attól, hogy vissza fogok hozzá rohanni sírva, hogy megbántam.

Igen ahogy mondod, megijedtem, hogy egy unalmasnak mondható kapcsolatban éljek, és mi van ha idősebb koromra megbánom, hogy úristen hol van a fiatalságom. De ez marhaság, hisz mindketten fiatalok vagyunk együtt is kiélhetjük. Lehet, hogy nem olyan felhőtlen móka a csajozás és ész nélküli bulizás, bár sose volt benne részem.

És igen ez a félelem volt bennem, hogy mi lesz ha...

De tényleg hülyeségnek tűnik, hisz minden ember erre vágyik, hogy stabil boldog kapcsolatot találjon, és ne egy kérdéses kapcsoaltban kelljen tengődnie vitákkal és válásokkal. Szóval kicsit úgy érzem észhet térzem.