Tényleg bántalmazó lennék, amiért egyszer kihasználtam?

1. Rengeteg normális és mindennapokban visszafogott nő nyitott az ágyban, és nagyon is lehet velük élvezni akár "extrább" dolgokat, sok olyan volt már, amit a nők kértek tőlem és nem fordítva. Nem úgy néz ki, hogy a "normális nő" az egy sírós, visszafogott kis virágszál, akitől megtiszteltetésnek kell venni, hogy a vasárnapi mise után megdughatja az ember misszionáriusban.

2. Eszem ágában sincs prostinak fizetni.

3. De igen, megtörtént velem.

4. De igen, a férfiak testének is vannak határai. Az enyémet pedig nem egyszer, nem kétszer lépték át.

5. Vicces a megcsalt terhes feleségekkel jönni egy olyan kérdés alatt, ahol a nő nem bírt ki pár hetet hűségben, miközben beteg volt a társa. Ujjal mutogatás much?

6. Nem azt bántam meg, hogy az exem "bántottam", hanem azt, hogy a saját lelkem és szexualitásomat szennyeztem egy ilyen aktussal. Ő egyezett bele mindenbe, és ő gondolta azt, hogy ha ismét felkínálja nekem a testét (mután millió zaklatási kísérletét hagytam figyelmen kívül, de apám mégis beengedte a szobámba), akkor majd minden rendben lesz köztünk.

Magyarázok, mert ilyen vicc kategóriés abszurdumot ritkán lát az ember.

Én elég sokáig tudok empatikus lenni, megbocsájtó vagyok. De ő átlépett egy olyan határt, ahol már nekem nem sok empátiám van felé (max. olyan esetekben, mint betegség, halál, tényleges erőszak, stb.)

Azt mondjuk sajnálnám, ha kitervelten hitegettem volna béküléssel, és én kértem volna a szexet, és erőltettem volna rá a vágyam.

Úgy, hogy odajött, miután mindenhonnan tiltottam és világosan megmondtam, hogy ne, és ezek után is zaklatott, majd a szobámban rámmászott, kezdeményezett, felkínálkozott, nem igazán.

Számomra ennek a szexnek van bőven szennytartalma.

Egyrészt az, hogy én se működtem egészségesen, mert a szex nem arról szól, ami akkor és ott történt, hogy én intim módon érintkezem egy emberi 0-val "jól van, akkor tessék" attitűddel.

A szex a szeretetről és a kölcsönös örömszerzésről kéne, hogy szóljon.

Másrészt pedig azért is szenny, mert tényleg érdemtelennek tartom arra, hogy hozzám érhessen, és így hiteltelen bohócot csináltam magamból azzal, hogy mégis hagytam és megtettem ezt az egészet.

Az ő lelkét azért nem féltem és nem nagyon veszem számításba, mert ha annyira viráglelkű lenne, hogy érdemes legyen ezt tenni, akkor alapból nem bánt volna úgy velem, ahogy.

Nem hiszek abban, hogy valaha is szeretett engem, ráadásul éretlen is volt, a kapcsolatunk addig működött csak, ameddig nem jött be egy nehéz élethelyzet, amint bejött ez, akkor teljesen csődöt mondott, és nem miattam. Úgy gondolom, hogy kibékülni is csak a saját lelkiismerete és a kifelé mutatott kép (ez mindig fontos volt neki) miatt szeretett volna, nem szerelemből. Akkor alapból nem úgy próbálta volna, hogy rámmászik és felkínálja minden egyes testnyílását, miután az volt az alap konfliktus, hogy türelmetlenül erőltette rám a szexet nap mint nap, amikor nem voltam jól, és nem akartam.