A volt barátnőm lapátra tett. Annyi volt az indok hogy nincs meg benne a tűz. 5 hónapig voltunk együtt. Előtte szeretett nagyon.Hagyjam békén vagy írjak neki?

30: szerintem valójában ilyenkor nem vár másik választ. Semmilyen választ nem vár igazából.

Csak ki akarja magából adni, hogy

-a világ igazságtalan (igen, néha az, engem is cserélt már le csaj olyan pasasra, aki anyagilag is lehúzta, és közben csalta is),

- vele kellene lennie (nem, utólag visszanézve a legjobb dolog volt minden esetben, hogy szakítottunk, de ott akkor, fülig szerelmesen, kétségbe esve nem így gondoltam).

- hogy tökéletes (nos a "gyász fázis" végére általában rájön az ember, hogy nagyon nem volt tökéletes).

De amikor az ember ilyen kérdést kiír (vagy 1.000.000 alkalommal is végigbeszéli a barátaival), akkor nem választ vár, csak a saját fájdalmát kiáltja az égbe.

Pedig a gyakori még fel is hozza a hasonló témában kiírt kérdéseket. A nagyon egyértelműeknél én sem értem, hogy miért nem elég, amit egyszer már megválaszoltak.

33-asnak is igaza van, és amúgy a gyászfolyamatnak, traumafeldolgozásnak része is, hogy beszéld ki a problémáidat. Vagy írd ki magadból. Ha valakinek ez segít, hogy jobban legyen, akkor végülis írja ki inkább 100-szor, csak aztán tűrje, amit kap a fejére :D

A gyásszal amúgy semmi probléma. Az embernek szüksége van rá, hogy túl tudjon lépni a kapcsolaton.

A probléma az, amikor valaki beleragad. Az, hogy pár hétig, 1-2 hónapig pörögsz rajta teljesen természetes. De van aki évekig képes arról beszélni, hogy vele milyen igazságtalan volt a másik, és ő mennyire szereti még mindig.

Ilyen szempontból a közösségi oldalak rengeteget rontottak a dolgon. Régen ha valaki szakított veled, akkor nem láttad 2 percenként, hogy mi van vele, nem tudtál azon pörögni állandóan, hogy vajon ez vagy az jel e, hogy azt a zenét azért osztotta meg, mert 3 éve hallottátok a TV-ben mikor megcsókolt... Régen kérdezgetted a közös barátokat, egy darabig hozták a pletykát, aztán beleuntak.

Ezért jó tanács, hogy töröld le a fenébe, ne nézegesd az odalát, ne keress jeleket.

"És ő kérdezte hogy mi van ha nem akar belebonyolódni mert fél hogy elveszít?"

Jah... mindig akad valaki, aki szerint valójában téged akar, csak fél...

Tudod, ezek a tanácsok ideig-óráig megnyugvást adnak, mert ha csak fél, akkor majd felülemelkedik rajta.

A valóság? Hogy ezek nyújtják a gyászt és 99%-ban a NEM az NEM, nem pedig mindenféle csavaros sztori, hogy fél, hogy elveszít.

37-es - van az úgy, igen, hogy elhúzódik egy gyászfolyamat a szakításkor és túl sokáig benneragad valaki. Pl én is voltam ilyen, vagy asszem, ez a típus vagyok. Túl sokáig pörgök a sérelmeimen, nem vagyok egy könnyen elengedős, megbocsátó típus. De nekem ennyi idő kell, ha elfojtom, nem segít. Szóval én hagyom magam addig pörögni, míg meg nem unom.

A másik részével teljesen egyetértek! Iszonyú nehéz úgy elengedni valakit, hogy nyomon tudod követni, hogy kivel kavart össze, esetleg posztolgatnak is, stb. Nehéz leállni erről is.