Miért akarok én visszamenni újabb pofonokért a kémia miatt?

Volt barátom egy kőkemény nárci.

Uralkodós, beteg féltékeny, képtelen egy párkapcsolatra, egy teljes kitalált világban él, elszakadva a reáltól.

Néha visszavesz magából változik, erőn felül is, de olyan szerencsétlen beteg, hogy nála még az enyhe fokozatú visszavett hisztije is kész életveszély.

Még az áldozat tipusok sem maradnak vele, képtelenség vele járni, nemhogy a normálisak.

De ugye van a manipulatív arca, a tökéletesség, az igazi férfi arc. Ezt persze gyakorta veszi elő. Manipulációs szakaszokban nem veszélyes, hanem inkább lenyűgöző, aki elvarázsol bárkit.

A manipulációs szakaszokbanbármit lehet vele csinálni, birkatürelme van, semmivel nem jön ki a sodrából, még át is verhető, szívatható is lesz.

Mindig ellököm magamtól. Az együtt élést, járást befejeztem vele, lementek a nagy háborúk, de gyakorta visszaesek csak szex miatt szinte, hogy alkalmakra adom magam.

De ezt is teljesen lezártam, mert bármikor képes robbanni, kiszámíthatatlan is sokszor, nem tudni mikor mire fog hirtelen bekattanni az agya és felébred "Hulk" benne.

Már elfogadta hogy tiltva van és csak akkor beszélünk ha bekattan, ha hirtelen eldurrant az agya hogy pasiznék vagy bármi, és azért hogy ne támadjon, ne akarjon ártani, esetleg szervezetten, gyakorta megnyugtatom és megint tiltás van.

Néha sír, zokog a telefonba ha lement a dührohama, megnyugtattam. Jönnek ezek a nem bírja nélkülem dumák és a többi.

Én néha mosolygok ezeken a drámai manipulációin(már átlátok rajta), de megnyugtatom empatikusan.

Tiltás.

Igazából örülök, hogy megszabadultam tőle, veszélyes, nem normális, ha akar is változni, sem tud, sajnos ő ilyen marad örökké.

De nem pasizom, mert nem merek. Azaz várok kb minimum fél élvet vagy egy évet hogy én bárkivel is mutatkozni merjek, mert a kontroll ellenőrzések folyamatosak ma is, millio haverja is is csak arra vár mikir tudnak rólam jelenteni, kivel hol hogyan láttak együtt, hol buliztam mit csináltam stb.

Így lapulok.

De folyamatosan jön ez a kémia bennem. Mivel ugye senkim sincs. Ő meg tetszik. A szexet mindig is imádtam vele. És manipulácios stakaszokban mindent megad, a szenvedélyt vadságot is, tenyerén is hordoz, vérbeli nőként kezel és ő ízig vérig tud Férfi lenni.

Csak ugye ő arra megy ilyenkor hogy alkalmi szexen túl birtokoljon is és kezdődik megint hogy kötelezne újabb találkozásokra, tiltaná hogy bárkivel is cseteljek, atnézné a telomat és a többi.

Megszüntettem minden kontaktot is pedig.

De jön ez a mardosó hiányérzés, ami az ész ellen van.

Magyarán mindig visszamegyek újabb pofonokért, megint adom magam aztán megint menekülök tőle. Amikor "elbújtam" megszabadultam megmenekültem, meg jön ez a vágy, mint játék a tűzzel!

Pszichológus szerint nagyon jól leépítettem, a traumakötődést mindja hogy az még tarthat, de rendkívül is intelligensnek is tart. És nevet azon hogy hozzám ragaszkodik, ahelyett hogy keresne más nőt. Neki ez vicces. Amit amúgy én nem is értek, miért nem másra száll rá?