Elfogadod a búcsúölelést?

Biztosan megölelném.

Ha együtt voltatok x ideje, akkor biztosan voltak szép időszakok is, a szakítással ezt is lezárjátok. Eddig minden exemet megöleltem, úgy éreztem, hogy kell is.

Nálunk hasonló volt az exemmel. Igazából akkor pont nem volt semmi brutális konkrét ok, egyszerűen csak nem ment, mentális beteg volt. Én kb így búcsúztam tőle mikor utoljára találkoztunk, még egy puszit is a homlokára nyomtam,majd mondtam,hogy legyen boldog.

Ha épp valami ordenáré szemétsêge derül ki,és azért szakítunk hirtelen, akkor nyilván nem teszek így. Ez nálunk egy hosszas kínlódás vêgén volt.

Nem. Ha azért szakítok, mert ő valamit elcseszett, akkor a lehető leggyorsabban tűnjön az életemből. Az én hátamon fát lehet hasítani, és nagyon sok dolgot hajlandó vagyok megbeszélni, megbocsátani, ha azt látom a másikon, hogy őszintén megbánta, jóvá akarja tenni, meg akar változni. Viszont, ha valaki akkora mocskot csinál, hogy arra a válasz részemről a szakítás, akkor ott nincs ölelkezés, és örülhet a másik, ha nem azonnal dobom ki az utcára a cuccaival együtt, mert részemről minden kedvesség, jóindulat, emberség megszűnik a másik irányába.

Ha azért megyünk szét, mert egyszerűen rájövünk, hogy nem működünk, mint pár, van valami, amit nem tudunk áthidalni, megoldani, stb., akkor jöhet az ölelés, egymás vállán bőgés, minden más.

"Szituáció: fél éves kapcsolatban (még nem laktok együtt) a párod kapott egy nagyon jó állásajánlatot egy másik városban. A munka is jó és a többszörösét keresi pénzben. Kérted hogy ne menjen el, mert alig fogtok találkozni, de szerinte nem lehetett nemet mondani erre a lehetőségre. Azt mondta majd megoldjátok, nincs annyira messze. Aztán sajnos mégsem találkoztok annyit, mert munka után sokszor már fáradt és kevesebb ideje és energiája van még menni találkozni veled, mint ahogy ígérte. Ennek ellenére nem akarja otthagyni a munkát és visszajönni, pedig szeret, de elmondása szerint ez élete munkája. Neked viszont kevés az az idő és figyelem, amit így rád tud szánni. Ő nem akarna szakítani."

Ebben a szituban sem ölelgetném. Akkor sem ha már túl lennék azon a részen, hogy (jogosan) haragszom rá. Így alakult, ez van, ő ezt választotta kettőnkkel szemben, és azzal takarózik, hogy "erre az ajánlatra nem lehetett nemet mondani". Hát akkor sayonara.