Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
17 év után elhagyott az "ikerlángjáért", na de hogyan.., mit csináljak? Ilyen van?
23 éves koromban összejöttem egy 25 éves férfival. Ennek több mint 17 éve. Ő mindig nagyon spirituálisnak vallotta magát, ami látszódott is rajta. Áradt belőle a bölcsesség, értelem, szeretet, és tisztelet. Ezért is szerettem bele, mert akkoriban megrendült a hitem, kerestem önmagamat is, istent is, és meg akartam érteni a világot. Ezekben ő tökéletes volt. Sokáig csak beszélgettünk, barátok lettünk, és rengeteget rengeteget beszélgettünk. Újra megtaláltam az utamat, majd összejöttünk.
Mindig azt mondta, hogy "ritka hatalmas kincs" vagyok, és hogy spirituálisan sokkal fejlettebb vagyok az embereknél, és ezért is van velem, mert mindketten közelebb vagyunk istenhez, mint az embertársaink.
Sose volt kérdés, hogy milyen a kapcsolat. Mindig tudtuk mire gondol a másik, mit érez. Nekem is és neki is egyértelmű volt, hogy egy életen át együtt leszünk. Mindig úgy beszéltünk, terveztünk, hogy ez magától értetődő.
Na most jön a csavar...
Teltek a mindennapok. Unalmas munka, mennyei együtt levés. Kint voltunk az utcán, beszélgettünk, nevetgéltünk, szerelmesek voltunk, egyszer csak miközben éppen mondott valamit, mondat közben megállt, elnémúlt és csak meredt előre. Kérdeztem, hogy baj van-e, mert sose látram még olyannak. Szó nélkül megindult nagyon gyors léptekkel előre. Nem lepődtem meg nagyon, mert nagyon figyelmes, mintha hátul is lenne szeme, figyeli a környezetét, hogy hol segíthessen, azt hittem valami van, valakin segít, szóval én is mentem utána és kerestem, hogy vajon hova megy, mit lát. Pár másodperc után látgam, hogy olyan 50-60 méterre tőlünk egy nő ugyanúgy ahogy a párom( vagy volt párom...) gyors léptekkel halad felénk, és meredten bámul a párom szemébe közbe.
Se szó se beszéd összeölelkeztek. Azt hittem, valami rég elveszett ismerős, amíg azt nem kezdték el egymásbak mondogatni, hogy "szerelmem".
Mi a párommal rengeteget meditáltunk az utóbbi 17 évben, és ő nagyon emelkedett állapotba tudott esni. Ilyenkor érződött belőle. Máshogy, lágyabban viselkedett, nézett, és a hangja is teljesen más volt. Itt is ez volt, de még is más, mint amiket eddig tapasztaltam.
Ez ment kb 2 percig, MAJD UTÁNA BEMUTATKOZTAK EGYMÁSNAK.
Utána elérhetőséget cseréltek, és csak utána fordult oda hozzám a párom, és azt mondta, hogy az a nő az ő ikerlángja, és hogy mostantól vele és kizárólag vele lesz, mert minden idejét vele akarja tőlteni haláláig.
Én teljesen ledöbbentem. Komolyan azt hittem valami rossz vicc.
De utána újra elkezdtek beszélni. Megbeszélték melyikük milyen körülmények közt él, és hogy ki költözzön hova, mindezt pár másodperc alatt. Azt beszélték, hogy a párom fog hozzá költözni, és mondta nekem, hogy mihamarabb jön majd a cuccaiért és hogy "végtelenül sajnálja", de most elmennek együtt a nőhöz, ergó már is hozzáköltözik.
Mindez pár órája történt, azóta próbáltam hívni, de csak csörög, ki se nyomja, nem is veszi fel. Ez azt jelenti nála, hogy "fontos" meditációban van, amit nem akar megszakítani.
Most ez mi a büdös franc???
Elveszítettem életem szerelmét, életem értelmét egy pár perc leforgása alatt????
Tudtam mi az az ikerláng, de sose beszéltünk róla komolyabban, most meg úgy tűnik emiatt fordul fel az életem.
Írjatok valamit, mert esküszöm megőrülök...
válasza:
válasza: válasza:Tihenhármas.
Nem úgy tűnt, mintha ismerkedni akarnának, hogy majd döntsenek, hogy mi legyen.
Ismétlem, ez nem színjáték volt. Nem voltak együtt rég óta. Ezek a feltételezések az ismeret teljes hiányát mutatják. Legyen annyi elég, hogy 200%os biztosságra mondom, hogy nem színjáték volt, nem voltak együtt már régóta.
Az ahogy velem intézte, teljesen egyet értek veled. Ő volt a mindenem, és neki én. Ha tudnátok miket csináltunk nap mint nap együtt..., felfoghatatlan számomra, hogy pár mondattal elintézte velem y dolgot. Nagyon sajnálta, tényleg nagyon. Láttam rajta, de egy másodpercig sem gondolkodott semmin se. Csak azt sajnálta, hogy én egyedül maradok, azt nem amit tesz.
Bánkódok, és fogok is. Fogalmad sincs róla, hogy mi mindent megtett nekem ez az ember. Amit csak akartam, kigondoltam, és még annál is sokkal többet. Életünkben egyszer sem veszekedtünk. Voltam rá ideges még a kapcsolatunk elején, de mindent tökéletesen kezelt. Minden feszültebb helyzetből percek alatt békes nyugalmat varázsolt, miközben ő egy másodpercig sem vesztette el a józanságát. Hogy ne bánkódjak, amikor együtt voltam egy olyan emberrel, aki jobb mint amit elképzelni tudnék, ÉS EGY PERC ALATT ELVESZTETTEM???
Nem tudod milyen ő. Ismeretlennek hívod a nőt, pedig úgy tűnik csak ők ismerték egymást igazán...
Szerintem pont az a fejlett ember egyik jellemzése, amikor egy addig idegenbe meglátod a társadat.
De tényleg ennyire egyek lennének, hogy engem gondolkodás nélkül kitesz? Ismétlem azok után a leírhatatlan csodák után, amiket együtt átéltünk???
Én mindig tudtam, hogy számomrs beláthatatlan magasságokban van, de hogy egy pillantás a vele egy szinten lévő emberre és ennyi volt 18 év??
Nincs gyerek. Nekem nem lehet gyerekem.
Tizenötös.
Hogy neked mi az élet, azt csak te tudhatod.
Nem azt mondták, hogy szeretlek, hanem hogy szerelmem, szerelmem, meg hogy annyira vártalak, meg, úgy hiányoztál, meg te vagy a mindenem, meg végtelenül szerelmes vagyok beléd, és még egy két hasonlót.
És igen. Én csak álltam, mert te mit csinálnál??? Szerinted nekem mit kellett volna tennem?
Eleinte nem értettem, majd ahogy mondták, hogy szerelmem szerelmem, felvontam a szemöldököm és csak bambultam, hogy most mi történik. Suttogva de még is intenzíven mondogatták egymásnak ezeket.
Te mit csináltál volna? Örülnék ha leírnád, hogy miért nem "életszerű".
És igen, utána abbahagyták, egymásra néztek, még mondtak egy két dolgot, utána bemutatkoztak, majd sietősen elérhetőséget cseréltek. Na te mit csinálnál? Ott áll előtted életed szerelme, és két pernyi fülledt szerelmeskedés után egy vadidegen nővel elérhetőséget cserél, megbeszélik ki merre hogy lakik, meg ilyenek.
Te nem csak nézted volna, higy ez most meg mi a franc és vajon mi lesz a vége? Biztos mondtam, hogy "na basdzdmeg, most ez mi", de inkább csak magamnak. Ők meg eléggé el voltak foglalva egymással.
Tizenhatos.
Igen. Esetekben még is. És?
Ott a probléma, hogy 18 évnyi kapcsolat lett leváltva egy szempillantás alatt...
Tizenkilences.
Azt mondod, hogy azt gondolod nálunk hiányzott a vonzalom. Nos ennél messzebb nem tippelhettél volna. Izzó, perzselő, mindent elpusztító szerelem (volt??) a miénk. Szinte éreztem, hogy napról napra jobban szeretjük egymást. Ő is nagyon nagyon nem úgy viselkedett mintha barátként tekintene rám. Meg amúgy mi ugye nyolc tíz hónapig nem voltunk romantikus kapcsolatba, és emlékszem milyen volt, amikor barátként tekintettünk egymásra, és köszönő viszonyban sincs az után következő 17 évvel.
És akkor még egyszer, utoljára elismétlem. Én ennek az embernek minden apró gondolatát tudtam. Mindent MINDENT elmondtunk egymásnak, ami a belsőnkben zajlott le és volt időnk kiadni. Pontosan jól tudom, hogy mennyire és milyen formában táplált felém érzelmeket, és a szerelem szó rá szinte csúfolás. Ez sokkal nagyobb, magasabb rendű volt, mint amit az emberek szerelemnek hívnak. De szerelem volt, nem "legjobb barát".
Amiket utána írsz, csak azt mutatják, hogy fogalmad sincs róla.
Ha velem is olyan volt a kapcsolata, ami akadályok nélkül folyamatosan és erősen javult, fejlődött, mövekedett, akkor azzal a nővel, miért lenne nem sokáig tarzó??
A páromnak hatalmas emberismerete és önismerete van, ha azt mondta, hogy csak vele lesz, mert így éri meg jobban, akkor azt ő pontosan jól tudja, hogy ez így van.
De bár tévednék. Bár csak neked lenne igazad....
Huszonhármas.
Velem nem csak szánalomból volt!!
Csodált, imádott, nem bírt velem betelni.
Őszintén szólva a franc gondokta volna, hogy a nyolcmilliárd emberből pont megtalálja...
Azt tudtam, hogy az ikerláng általában is így működik, és hogy hát főleg nála milyen lehetne, aki ennyire közel van istenhez, de most komolyan... van itt bárki, aki reális esélyt lát arra, hogy pont az ő párja botlik bele az ikerlángjába??
De őszintén én azt hittem tudatalatt, hogy max vele is együtt lesz, és akkor hárman lennénk együtt, mindketten vele.
Így is vannak barátai, akikkel nagyon sokszor találkozunk, együtt meditálunk, zenét hallgatunk, beszélgetünk, és azt hittem ez is ilyen lesz. Hogy akkor neki két szerelme lenne. Sose gondoltam, hogy engem kidobna, hogy elveszítem, hogy azt mondja, nem lesz ideje rám...
Olyan friss ez az egész....
Gondolkodnom kell.
válasza:A tiétek nem szerelem volt, hanem valami mély kötődés. Különben az ikerlángjának tartott volna. De ahogy írtad, nem annak tartott, csak megvolt benned is az, ami benne is, "Mindig azt mondta, hogy "ritka hatalmas kincs" vagyok, és hogy spirituálisan sokkal fejlettebb vagyok az embereknél, és ezért is van velem, mert mindketten közelebb vagyunk istenhez, mint az embertársaink."
Te nem szerelemről írtál eddig, legalábbis részéről nem, mert ez nem szerelem.
Itt jött a random szerelem, ami betalált nála, nálatok meg a közös értékrend és egymás "feljebb húzása" volt(ez érdek egyébként, akkor is, ha magasztos).
Egy szót nem írtál arról, hogy szerelmes lett volna, semmi nem utalt erre a leírásodból. ÉRTÉKELT és MEGBECSÜLT téged. Gondolom nem is voltál annyira az esete, ha x idő barátsággal indult a kapcsolat, nem volt valódi, ösztönös vonzalom, mint itt ennél a nőnél.
Lehet, hogy nem így volt, de amit az elején leírtál, mind erre mutat. Nem tartott életre szóló párjának, segített addig, amíg jó hatással voltatok egymásra és nem talál jobbat és élvezte hogy te is fentebb emeled őt.. Megbecsült, mert hozzá hasonlónak tartott, jó ember voltál. Te lehettél szerelmes, nem tudom, de hogy ő nem volt azok alapján, amiket írtál, az biztos.
Gondold már el, csak tisztán, logikusan. Tudott arról, hogy létezik (szerintetek) egy hatalmas, különleges, mindennél szorosabb szerelmi kapcsolat, ez az ikerlángosdi(szerintem sima szerelem, mivel nem vagyok spirituális). Mégsem tartott téged annak soha.
Nem is az elejétől vonzódtatok egymáshoz, legalábbis ő nem.
Céloztál rá, hogy egy egymást jobbá tevő kapcsolatotok volt. (érdek)
Értékesnek tartott, nem pedig megmagyarázhatatlanul szeretett, mint ahogy a szerelmesek szokták egymást. Ha egy szerelmest megkérdezel, nem tudja miért szereti a másikat, mert nem logikus dolog. Ő tudta, miért BECSÜL, el is mondta neked.
Ő végig várt valamire, veled ettől még egy értékes, nem szerelmi kapcsolata volt. A vonzalom nem azt jelenti, hogy szeretkezni akart. A pasik mind akarnak kb mindenkivel.. Hanem hogy veled különösen nagyon akart és ehhez semmit sem kell tenned, csak létezned. Nem szépnek lát, nem jó embernek, nem értékesnek, egyszerűen akar téged.
Tudom nehéz, és most nem is fog segíteni, de aki mellett lenned kell, az biztosan nem fog másba szeretni, csak te fogsz neki létezni, te leszel az ikerlángja.
Ha nem megy a megértés, keress valami spirituális fazont, aki elmondja a ti nyelveteken, hogy az ikerlángoknak találkozniuk kell, és az övé hamarabb jött, mint a tiéd, és neki ki kellett lépnie az életedből, hogy a tiédbe beléphessen az, akinek ott a helye, a te ikerlángod!
válasza:Utolsó válaszodra kérdező. Én értem én és tudom, hogy milyen jellegű érzés az amiről írsz, volt már benne részem és valóban még csak a közelébe se ér a szerelem hozzá, amit az emberek szerelemnek neveznek. Ez olyan földön túli, valóban több méterrel a föld felett van az ember érzés, amolyan mennyei elrendeltetett . Ilyet eddigi életem során csak egyszer éreztem...... De elsodort mindket egymástól az élet.
Viszont így visszagondolva elég meredek volt sok minden amit akkor természetesnek vettem és több ponton is megállok, hogy basszus ez és ez inkább szégyenletes, mint normális. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amit te írtál valószínűsíthetően te is sok mindent normálisnak vélsz, valójában nem az és hogy rajtad van a szemellenző szemcsi. Vedd le és nézd át akár többször is a vele való kapcsolatod és hidd el, több ponton te is megálLsz majd és átértékeled. Megláthatod, hogy hol a rés és hogy valójában már ismerték egymást és csak neked lett előadva így az egész, hogy le tudjon lépni a szeretőjével.
Ne nézd naivan.
válasza:Hát...így elsőre ordas nagy kamunak tűnik annak ellenére, hogy éltem át hasonlót.
Mi pont ugyanígy repültünk bele egymás karjába, mindketten családosan, gyerekekkel, házastársakkal. Mégpedig egy csomó ismerős szeme láttára de úgy, hogy a férjem is ott volt pár méterre.
Amikor megláttam, abban a pillanatban megszűnt a világ, ez a sok ismerős ember körülöttünk, a férjem, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Én egy nagyon gátlásos ember vagyok, aki nagyon nehezen enged ki és szinte soha nem engedem, hogy belém lássanak. Ott abban a pillanatban semmi nem számított, csak Ő meg én. Megláttam, találkozott a tekintetünk és a következő pillanatban a karjában voltam. Mintha mágnes rántana hozzá.
Igaz, mi már 2 éve megismertük egymást és 1,5 éve nem beszéltünk. De valójában addig egész életünkben ha 10 percet beszélgettünk egymással, a chatet is beleszámítva, akkor sokat mondok. Két idegen voltunk, de úgy repültünk egymás karjába mindenki előtt, hogy ezt a kapcsolatot meg kellett szüntetni, mert életveszély volt mindkettőnk családjára nézve.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!