Nekem ez a hagyományos randiformátum nagyon nem bejövős, mit javasoltok?

Egyszerűen semmi értelmét nem látom ezeknek a találkozzunk-ismeretlenül-egy-kávézóban randiknak.

A legutóbbi ilyen típusú randim körülményeit írom le, de mesélhetnék bármelyikről az utóbbi tucat közül.

Szóval, társkeresőn megtaláljuk egymást, elsőre szimpatikusak vagyunk egymásnak, csetelünk egy keveset, majd megbeszélünk egy randit, ahogy annak lennie kell. Lefixálunk egy hétköznap 7 órát. Péntek délutánján meg hétvégéjét ugye így elsőre, tök ismeretlenül nem áldozza rám a lány, érthető. Ragaszkodik hozzá, hogy valami kommersz helyre üljünk be, nem mondja, de egyből átjön, hogy meg szeretné hagyni magának a lehetőséget, hogy bármikor fel tudjon állni és távozni, ne legyen ciki számára a helyzet, ha esetleg nem lennék neki szimpi. Max másfél órát tud maradni, és kiköti, hogy alkoholt ne fogyasszunk.

Na most én fél 6-ig munkában vagyok, szellemi munkát végzek, így utána már eléggé fáradt vagyok agyilag. Másnap is meló van, időteher alatt is vagyok. Ilyen körülmények között én egyszerűen nem tudok ellazulni, ez a másfél óra borzasztó kevés, hogy az agyzsibbasztó kutatói meló után én egy randira legyek ráhangolódva.

Közben a lányok, legalábbis akikkel összehoz a sors, többnyire elég visszahúzódóak,, önbizalomhiányosak, vagyis nekem kell fenntartanom az egész beszélgetést, különben meg sem mukkannának. Bemagolhatnék valami gyors felszedős-csajozós dumát, de az meg nem rám vallana, én magamat tudom adni.

Nem lenne amúgy gondom ezzel az egésszel (mármint az ismerkedéssel), csak ezek a szűk keretek valahogy nálam nem működnek. Gondolok vagytok így többen is ezzel, lányok közül is biztos vagytok páran, akik kevésbé szeretitek ezt a fajta randit. Szóval, ti hogy oldjátok meg a dolgot?