Van itt olyan nő, aki teljesen természetes állapotban viseli a testén lévő szőrt?

Egy folyamatot nehéz egyenes határvonalakkal feltagolni. Ha mégis ezzel él valaki, annak talán csak a közérthetőség az oka. Esetedben plusz-mínusz három év bőven belefér. Az életkorod alapján mondjuk 1999 és 2003 között voltál középiskolás. Pontosan ez volt az az átmeneti időszak, amikor a legerősebb kulturális hatást fejtette ki a szórakoztató média intim szőrtelenítés terén, és ezzel egyidőben a tömegkultúra hosszú évekre formát öltött. A kétezres évek elején futott öt különböző Playboy stílusú férfimagazin. Az internet még annyira gyerekcipőben járt, hogy erotikus oldalak alig akadtak, ezért ha azokban az években egy középiskolás korú lányt (vagy akár fiút) szociális közeg vett körül, nehezen tudta elkerülni az ilyen magazinokat és tartalmakat. Az olyan amerikai tinivígjátékok, mint a Horrorra akadva, vagy az Amerikai pite ennek a korosztálynak – mondjuk 1978 és 1987 között születettek – meghatározó filmélménye volt függetlenül attól, hogy amúgy a trash műfajt kedvelte, vagy a művész vonalat. Ezzel egyidőben elindultak a Reality show műsorok, először a Big Brother, később a Való Világ. Az újdonság hatása miatt az első adásokat olyanok is megnézték, akik később érdektelenül elfordultak a műsortól. Ezekben az években került be először a közbeszédbe az igényesség/igénytelenség, a higiénia, mint viszonyítási alap, vagy olyan sértő, megalázó minősítések, amik kiválóan alkalmasak voltak egyrészt árokásásra, másrészt arra, hogy lent a kocsmában, vagy fent a házibuliban ha elfogyott a téma, de a pia még nem, az est hangulatát fel lehessen dobni ezeknek a paneleknek az elpattintgatásával. A kétezres években még volt néhány negatív testkultúrát píározó könnyed limonádé film, aztán a tömegkultúra a szórakoztató médiából nagy részben átköltözött a közbeszédbe, közgondolkodásba, ahonnan az érzelmi befolyás miatt mai napig nem múlt el. De pontosan ez az a korosztály, a nyolcvanas években születettek, akik a legdirektebb módon kapták az ívet, pontosan abban az életszakaszukban, amikor a legfogékonyabbak minden új minta befogadására. Kíváncsi vagyok, ez a korosztály mihez fog kezdeni, amikor már eléri azt az életkort, amikor nem tud majd lehajolni?! Feltételezem, hogy egy hetvenegynéhány éves nő is szeretné jól érezni magát a bőrében.

Érdekes megfigyelni, hogy ahogy a Te korosztályod többsége nagyjából 16-17 éves korában kezdett el intim szőrteleníteni, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején született lányok 19-20-21-22 éves korukban, a nyolcvanas évek végén, kilencvenesek elején születettek már 14-15 éves korukban, a kilencvenes évek derekán születettek pedig már 12-13 éves koruktól. Mondjuk egy 1965-ben született nő 37 éves korában, egy 1972-ben született nő 30 éves korában. Bárkit megkérdezhetsz a környezetedben, aki szőrtelenít, 90% feletti biztonsággal az 1998 és 2004 közötti időszakra fog kijönni az időpont, amikor elkezdett szőrteleníteni intim részen. Már persze, aki legalább annyi idős, mint Te vagy. Egy húsz évest nem érdemes megkérdezni. Ő talán ha járni tanult akkoriban. :) Ebből két következtetés vonható le. Az egyik, hogy ez a jelenség nem a serdülőkor velejárója. Azon nők, akik harmincas, negyvenes éveikben kezdtek el szőrteleníteni, már régóta ismerték a testüket és valószínűleg békében is éltek vele addig a pontig. A másik, hogy az a feltételezés, miszerint nők tömegei a nyugati társadalmakban mindannyian egyénenként, egymástól függetlenül, bármilyen külső hatás, vagy befolyás nélkül, kizárólag maguk miatt, ebben a szűk, pár éves intervallumban elkezdtek szőrteleníteni, számomra nem túl életszerű. Ezt azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy a mintákat, amiket akár észrevétlenül követünk, a Te korosztályodban, de mondhatom úgy is, hogy a mi korosztályunkban nem csak – vagy egyáltalán nem – a jelen éveinkben kell keresni. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy az eddigi életed folyamán végig, mindig és tudatosan elszeparáltad Magad minden szociális impulzustól. Ha ezt állítod, el kell hinnem Neked, de valószínűleg erre nagyon kevesen képesek. Ráadásul ennek is megvannak a hátrányai. Ez viszont nem ebbe a témába vág, ezért nem megyek bele. Talán Te írtad ki egy korábbi kommentedben, hogy az 58 éves édesanyád is szőrtelenít. Kérdés, hogy mióta?! Ha előbb kezdte, mint Te, akár csak pár hónappal, egy évvel, az máris egy olyan meghatározó minta, amit nagy eséllyel Te is követni fogsz.

Összességében az a véleményem – és ez szigorúan az enyém, lehet osztani és vitatni is – , hogy ma azon lányok, nők túlnyomó többsége, akik intim szőrtelenítenek, mintákat követve teszik, de ezt vagy nem vállalják fel, vagy nem is ismerik fel. Szabad akarat és szuverén döntés létezik, de nem ebben a kérdésben, nem ebben a jelenségben. A higiénia, az igényesség, az „én így érzem jól magam”, vagy a „magam miatt” indokok mind fedőjelszavak. Arra valók, hogy a fogyasztónak eltakarja a szemeit a tömegkultúra keserű valósága előtt. Futassunk le egy képzeletbeli dialógust mindkét utóbbi magyarázattal. „– Én így érzem jól magam. – Miért így érzed jól Magad? – Azért, mert ha kimegyek az utcára, vagy elmegyek a strandra a barátaimmal, nem fognak bámulni, vagy gúnyolni, vagy szimplán megszólni.” Ez tehát egy félelem szülte indíték. Egy másik; „ – Én így érzem jól magam. – Miért így érzed jól Magad? – Mert így tetszik. Amúgy csúnya lenne.” Ki mondja, hogy szép, vagy csúnya? Ki dönti el? Nyilván a tömegkultúra. A másik kedvencem a „magam miatt” magyarázat. Ezt először is értelmezni kell. Hogyan lehetne ezt lefordítani magyarra? Magam miatt. Az én javamra. Az én érdekemben. Ez a megfejtés azt az önnyugtató, de téves meggyőződést rejti magában, hogy aki ezt állítja, igényes magára nézve. De valójában mit állít? Én azért szőrtelenítek, mert ez az én érdekem. Ott vagyunk, ahol a part szakad. És jöhet a következő kérdés. – Miért érdeked ez? – Azért, mert ha kimegyek az utcára, vagy elmegyek a strandra, stb… Hosszabb, vagy rövidebb úton ugyanoda jutunk. A minta követése. Az ezzel járó közösséghez tartozás. Vagy az ebből következő félelem. Ezt a fárasztó eszmefuttatást azért jártam végig, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a test szőrtelenítése valójában egy testképzavar. Hasonló, de nem olyan súlyos, mint amikor egy sovány ember tükörbe nézve egy túlsúlyos ember tükörképét látja. Ott is, itt is lehetnek más testi kísérőtünetei. Például viszketés. Ha a tömegkultúrában történne egy kitartó, szervezett, pozitív testképet és önelfogadást kialakító folyamat, hosszabb-rövidebb idő alatt a test szőrtelenítése eltűnne, de legalábbis minimálisra marginalizálódna az emberek hétköznapjaiban.

Visszatérve a párbeszéd formára, volt egy korábbi kommentedben egy nagyon klassz és igaz sor. Vegyük tudomásul, hogy különbözőek vagyunk. Ezzel maximálisan egyetértek. És zászlóra is tűzném, ha az elmúlt cirka húsz év nem arról szólt volna, hogy akik szőrtelenítenek, hogyan szólják, alázzák meg, gúnyolják ki pusztán tréfából szemtől szembe, vagy a háta mögött azokat, akik nem szőrtelenítenek. A pozitív testképet kialakító folyamat elindult, már lehet látni itt-ott a jeleit. De belátható időn belül nem terem gyümölcsöt. Én azt szeretném, ha bárhogy is alakul a jövőben, legyen legitim és választható döntés az, ha valaki szőrtelenít és legyen legitim és választható döntés, ha valaki nem szőrtelenít. Ne a tömegkultúra, vagy a félelem a körből való kieséstől döntsön helyettünk, hanem az egymás iránti tisztelet és elfogadás. Ha valaki nem akar szőrteleníteni, már a következő nap kidobhassa a borotvát, aki pedig úgy dönt, hogy szőrtelenít, tehesse azt akár élete végéig. Aki azt szereti, ha partnere szőrtelenít, vagy éppen nem szőrtelenít, keressen olyan partnert és ne erőszakolja rá az akaratát a másikra, mert abból soha nem lesz köszönet. És azt hiszem, itt meg tudjuk húzni a közös nevezőt is.

Engem elég nehéz ilyen hatásokkal befolyásolni, mert egyszerűen ami nekem nem belülről jön, azt reflexből elfelejtem, nem csinálom, és hasonlók. :-D Az az ember vagyok, aki minden kötelezőt elolvasott az általános iskolában, de nem azért, mert el kellett olvasni, hanem mert már kicsi koromtól is könyvmoly voltam, ugyanakkor pedig hiába tanították a német nyelvet második nyelvként, nem áll rá az agyam és a nyelvem, ezért nem tudom. Abbahagytam nem egy dolgot gyerekként, mert nem belülről jött (balett, néptánc, zongora), és elkezdtem-csináltam dolgokat magamtól, amikre eleve ott volt bennem a vágy, az igény (gitár, fotózás, kórus, utazás, hastánc...).

Rosszul vagyok a spenótfőzeléktől például, és hiába mondanak nekem bármi csodát róla, nálam ez olyan, hogy még ebédnél is távolabb ülök le attól, aki ezt eszi. Vagy lehetőségem lett volna előző munkahelyemen beletanulni az online marketingbe és csinálni, de nincs bennem motiváció, nem tudtam sikerre vinni, és egy idő után fel is mondtam és váltottam.

A lényeg, hogy vegyük tudomásul, hogy többféle ember létezik, minden tekintetben, és a kérdés kapcsán is, van, aki magától szőrtelenít, aki csak divat vagy egyéb hatások miatt, de nyűg, aki eleve nem szőrtelenít, aki a szőrtelenséget szereti, aki a fazont, aki nem is akar hallani róla... stb. És ez a kérdéshez visszakanyarodva vonatkozik a hozzászólókra és a kérdezőre egyaránt.

És most ismételném magam, mert mindenhol elmondom, ahol valamiért előjön, és egyesek nem akarják elhinni, de továbbra sem jó az, ha valaki mindenkivel, aki az útjába kerül, próbálkozik, hátha, aztán a másik kedvére akar változni, ami erőltetett lesz, vagy abban bízik, hogy majd megváltoztatja a másikat (nem fog sikerülni). Igenis válogatni kell, persze, nem úgy, mint a kényes kisasszony, de igenis törekedni kell arra, hogy hozzánk illő társat válasszunk, mert nem passzol mindenki mindenkihez, és össze nem illő emberek nem fognak tudni jól egymáshoz csiszolódni 50 év után sem, és nagyon fontos, hogy egy kapcsolatban önmagunk maradhassunk. Persze, mindenki változik, csak a változás közben ne adjuk fel azt, akik vagyunk, csak azért, hogy megfeleljünk a másiknak.

Vannak párok, akik lehúznak egy életet egymás mellett állandó zsörtölődésben, veszekedésben, és a kívülállók csak azt látják, hogy x éve kitartanak egymás mellett "jóban-rosszban", na persze, de milyen áron? Tönkreteszik magukat, és a gyerekeik életét, mert a gyerekeiknek nem az fog lejönni ilyen közegben felnőve, hogy a szüleik jaj de kitartók, és ez milyen jó minta, lehet, hogy mindenki előtt titkolni fogják, miben nőttek fel, de eleve rossz mintával indulnak a társkeresés terén, amit vagy le tudnak győzni, és azt mondani, hogy ezt mi nem követjük, vagy görgetik tovább a szart generációkon keresztül... Aztán lehet, hogy az egész csak ilyen apróságnak látszó dolgokkal indult valamikor, de az apró össze nem egyeztethető dolgokra is oda kell figyelni, és merni kell azt mondani, hogy oké, nekem ez így már nem fér bele, és változtatni, ha lehet, vagy lezárni és lépni tovább, keresni olyat, akivel működik. Lehet, hogy a szőrtelenítés kérdése jelentéktelennek tűnik, de alapvetően ez is olyan dolog, hogy rólunk szól, akik csináljuk vagy nem csináljuk, szeretjük vagy nem szeretjük, hozzánk tartozik, ugyanúgy, ahogy a szemünk, hajunk színe, hogy bal vagy jobb kézzel írunk, hogy milyen ételeket szeretünk... stb.

Kicsit eltérítetted a beszélgetés témáját, de be kell ismernem, amit ebben az utóbbi kommentedben írtál, mindennel egyetértek. Az utolsó gondolatodhoz fűzök hozzá párat a sajátjaimból.

Én elég régen jártam társkereső oldalakon, mondjuk tíz éve és már nem emlékszem, melyik oldal volt, de a profilban volt egy olyan választható opció, hogy intim fazon. Mármint hogy milyent preferál az illető, vagy milyent visel. Lényeges, hogy ez nem szexpartner kereső oldal volt, hanem társkereső. És mondjuk tíz lányból tíz üresen hagyta azt a kockát. :) Ez természetesen válaszható lehetőség, tehát ettől még a profil aktív volt és működött. Az egyik indítékuk szerintem az lehetett, hogy ez nem lényeges. Márpedig Veled egyetértve én is így gondolom, hogy nagyon is lényeges. Nagyjából egyenértékű és fontosságú azzal, hogy az illető dohányzik-e, vagy hogy milyen jellegű kapcsolatot szeretne. A másik indíték és ez nem teljesen jogalap nélküli, hogy ha beírják, hogy természetes - ezt a jelzőt szokták használni ilyen felületeken a nem szőrtelenítettre – az nagy eséllyel felér egy önletiltással. Ez tíz éve így volt. Ma már nem vennék rá mérget. Harmadik indítékuk az lehet, hogy akit ismerkedés előtt ez érdekel, az egy perverz disznó és biztos csak meg akarja őt dugni. :) Szerintem ez nem kellően érett hozzáállás. Mindenkinek számos preferenciája van. És szerintem adott illetőnek minél több preferenciája van, annál nagyobb az esélye egy sikeres párkapcsolatra. Már aki párkapcsolatban utazik.

Az interaktív felületnek ráadásul van egy olyan vonzata is, hogy sokkal kevesebb felelősséggel jár, sokkal kevesebbet veszít, aki használja. Élőben ugyanúgy végig lehetne beszélni ezeket a preferenciáit a feleknek. Nyilván kulturáltan, és az intim témákat nem az első randin, de mondjuk a másodikon, vagy a harmadikon. Egyáltalán nem szégyen a másikat szembesíteni azzal, hogy nekem ez tetszik, nekem ez nem tetszik. Sokkal jobb előbb azt mondani a másiknak, hogy örülök, hogy megismerkedtünk, de ez nem fog működni, mint önző módon azért megfektetni a másikat párszor, aztán összetörni a szívét. És szerintem megfelelő stílusban egy ismerkedésnek bőven része lehet a beszélgetés a szexről és a szexuális igényekről, preferenciákról. Két felnőtt ember között, akik őszintén és nyíltan egymás elé terítik a lapjaikat, ez nem jelenthet problémát. Azért is fontos, mert amennyiben a két ember hosszútávra tervez, az olyan dolog, mint pl. intim fazon már nem csak az egyik félre tartozik. Ezen a ponton már nem mondhatja azt az egyik a másiknak, hogy az én testem. Semmi közöd hozzá. Éppen, hogy nagyon is köze van hozzá. Együtt élvezik annak örömeit mondjuk heti négyszer, ötször. Együtt öltöznek, együtt vetkőznek. Na pont ezért és ezeknek a vitáknak az elkerülése miatt fontos, hogy ezek a kérdések előkerüljenek az első szex előtt. Hogy egyik félnek se kelljen a másik szemére vetnie, hogy semmi közöd hozzá. Csak itt GyiK-en komplett társasháznyi párokat lehetne összeboronálni pusztán szőrzet szempont szerint. Óriási a kínálat a szőrösebb típusú lányokból és erre hatalmas a kereslet is. És ugyanígy a csupaszságot szerető lányok tömegeire is ott van a kereslet. Szerintem az, hogy ilyen kérdéseket „nem illik” feltenni ismerkedés során, leginkább az éretlenség jele, vagy talán vallásos neveltetés. Annak pedig, hogy rengeteg kapcsolat megy tönkre, vagy ürül ki idő előtt, vagy már ki sem alakul, leginkább az őszinteség és a kommunikáció hiánya az oka.

"Az egyik indítékuk szerintem az lehetett, hogy ez nem lényeges. Márpedig Veled egyetértve én is így gondolom, hogy nagyon is lényeges. Nagyjából egyenértékű és fontosságú azzal, hogy az illető dohányzik-e, vagy hogy milyen jellegű kapcsolatot szeretne. A másik indíték és ez nem teljesen jogalap nélküli, hogy ha beírják, hogy természetes - ezt a jelzőt szokták használni ilyen felületeken a nem szőrtelenítettre – az nagy eséllyel felér egy önletiltással. Ez tíz éve így volt. Ma már nem vennék rá mérget. Harmadik indítékuk az lehet, hogy akit ismerkedés előtt ez érdekel, az egy perverz disznó és biztos csak meg akarja őt dugni."

Mondok még egy dolgot ehhez. Még mindig problémás téma a szexuális felvilágosítás. A szülőknek/tanároknak kínos, a kamaszok elröhögik. Valahogy a legtöbb család nem tart ott, hogy ezekről a dolgokról kendőzetlenül, természetesen tudjanak beszélni a gyerekkel, nem tudják, hogyan fogjanak hozzá, mikor van itt az ideje. Ráadásul az is rápakol egy lapáttal, hogy az adott szülőt annak idején hogyan nevelték. Plusz ma már ott tartunk, hogy nemhogy egymást világosítják fel a kölykök, hanem az internet felvilágosítja őket, teljesen ellenőrizetlenül, ez pedig nem jó. Aztán a végén ott tart a dolog, hogy egy ilyen témában az ember, mire dübörögni kezdenek a hormonok, nagyon könnyen kerülhet a két szélsőség valamelyikébe, hogy túl nyitott lesz, megbotránkoznak rajta, vagy túl zárkózott, prűd, szégyenlős, az utóbbi esetben meg ott van az ember fejében, hogy ha mindent kiad magáról ilyen szinten, akkor rajta fognak röhögni a hülyék, esetleg megtalálja egy ismerős, egy szomszéd, egy rokon, egy kolléga, aki előtt nem akarna ennyire kitárulkozni...

Szóval amíg ezek a dolgok nem kerülnek egy normál mederbe, addig ezek a dolgok többnyire nem azonnal fognak kiderülni egy ilyen ismerkedés során, hanem mikor már van valamiféle bizalmi szint.

Azért itt a GYK-n név és arc nélkül sokkal könnyebb vállalni az ilyen dolgokat, mert ha esetleg véletlenül a főnökünk is lenne egy másik felhasználó, aki szintén hozzászól a témához, ez nem derül ki, és nem lesz kínos később. :-)

Azért a kommentjeidben az érveléseid során elég sok személyes információt megosztottál Magadról, amelyek talán egyenként véve passzolhatnak számos más személlyel, de összességében véve, ha valaki offline ismer Téged, legalábbis a hasonlóságra és az egyezésekre felfigyelhet. De ne izgulj! Száz százalék, hogy nem én vagyok a főnököd. :) Egyébként az önleleplezés nem csak tárgyilagos információk közlésével, vagy kiszivárogtatásával történhet meg. Ha valaki ismer például engem és a stílusomat, vagy ahogy fogalmazok, ha nem is hibázhat azonnal rám, de mondjuk, hogy a gyanú erősen felmerülhet a fejében.

Viszont ez a társkereső oldalakon hatványozottan igaz. Egy olyan oldalon akkor vagy a legjobb úton, ha minél több információt osztasz meg Magadról. Fotó kirakása külön jó pont. Ha ott felbukkan egy ismerős, biztos a „lebukás”. Már ha van titkolni valód. Szerintem egy élő randin, ahol csak a két fél van jelen, bátran bele lehet menni a dolgokba. Két dolog kell hozzá; időérzék és becsületesség. Mostanában hallottam egy rövid ismerkedős sztorit. Fiú és lány első randin vannak. Rövid akklimatizálódás után a lány az arcába vágja a fiúnak; „én fél évig csak gumiban szoplak le!”. :) Még ha lehet, hogy ez nem is történt meg, ez a nyitottság nem első randira való. Na de mi van azokkal a kapcsolatokkal, amik az ágyban köttetnek? Szex az első randin. Ez mennyire alkalmas arra, hogy megismerjük egymást és vigyázzunk a másikra? Persze ha mindkét fél szexkapcsolatra vágyik aktuálisan és ezt előre megbeszélik egymással, akkor nincs probléma. De ez is érettséget igényel. Viszont túl sok az olyan eset, amikor mondjuk a lány egy párkapcsolat biztonságára vágyik, ezt tudatja a partnerrel, aki azt hazudja, ő is, csak hogy meg legyen a numera. És olyan is volt már a történelemben, hogy egy egyéjszakás kaland után a fiú beleszeretett a lányba, a lány pedig visszautasította mondván, ez csak egy éjszakára szólt. És az ilyen esetekből lesznek az online közösségi oldalak névtelenségében elrejtőző és tétlenül reménykedő árnyékok. Ők általában nem jutnak el a randiig, mert annyira bizalmatlanokká váltak, hogy kizárják a személyes találkozó lehetőségét. Keményebb esetben egy teljes mentális egzisztenciát hazudnak maguknak, hogy megnyerő színben tüntessék fel magukat a másik előtt. Remek példa, amikor egy hatvanas férfi felregisztrál a chat-re középiskolás lányként, hogy hátha így a lányok könnyebben megnyílnak neki. Talál is egy pozitív jelöltet, aki kellően megnyílik előtte, majd a végén kiderül, hogy valójában az is fiú. Többek közt az ilyen esetek elkerülése végett vagyok én személy szerint személyes randi párti. A hazugságokat hetekig, hónapokig lehet nyújtani, és nagyobb idő elteltével a csalódás is sokkal nagyobb lesz. Ráadásul a bizalmi periódusa talán mindenkinek más és más. Van akinek egy hónap, van akinek hat hónap, van akinek két hét. Jelentős dolgokat nem kommunikálnak le egymással, mert arra még nem érkezett el az idő, de a nemi életbe már belevágtak, és amikor eljön a nagy nap, valamelyik fél közli a másikkal, hogy valami nem tetszik neki. A másik fél részéről ilyenkor nem jogos reakció az, hogy „– ha eddig ezzel nem volt probléma, akkor most mi a gond?! Ha eddig jó volt így Neked, akkor most már nem fogok változtatni. – De eddig is probléma volt, csak nem akartam szólni, mert még nem vagyunk együtt olyan régóta. – Hát akkor néma gyereknek…” Valahol meg kell találni a középutat. Ezért gondolom azt, hogy ehhez időérzék és becsületesség kell. A tisztelet és az őszinteség véleményem szerint már ezekből következik. De ha a bizalmatlanság falát nem sikerül lebontani és a kudarcokra nem sikerül, mint a sikerhez vezető mérföldkövekre tekinteni, akkor ez örök pont marad, vessző nélkül.

Természetesen szóba kell, hogy kerüljenek intim dolgok is egy ismerkedés során, de azt túlzásnak tartom, hogy ez már egy adatlapon is fel legyen tüntetve. Ez maradjon meg a beszélgetéseknél, akár online, akár személyesen. Derüljön ki előbb, hogy ki miért van fent egyáltalán egy ilyen oldalon, mert más az optimális egy kaland esetén és más, ha hosszú távú párkapcsolati tervekkel indul neki az ember. Egy kaland esetén akár azonnal szóba kerülhet, nem hosszú távra szól a dolog, és csak egy azonnali szükséglet kielégítéséről van szó, hosszú távú kapcsolatnál más tényezők fontosabbak lehetnek, mert egy hosszú távú kapcsolat szexnél többről szól. Itt mondjuk sokan hibáznak, és emiatt megy szét sok kapcsolat rövid idő alatt.

Például pisztácia fagyit szeretnék venni, mert azt szeretem, és tikkadok a 40 fokos hőségben. Van pisztácia? Örülök, kifizetem, örül az eladó is. Kifogyott a pisztácia, csak vanília van? Azt most nem kívánom, megyek a következőbe, úgyis minden sarkon van egy fagyizó nyáron, a vaníliásnál meg majd vásárol vaníliát az, aki éppen azt szeretné. A fagyi elfogy rövid időn belül, én arra az időre jól érzem magam, az eladónak van 200-300Ft bevétele. Nem nagy tétel, de nem is hosszú távú célról szól. Egy kaland ilyen.

Hosszú távú kapcsolat esetén már összetettebb a dolog, az inkább már olyan, mint egy cipővásárlás, cipőre hosszú távon van szükségem, szeretném évekig hordani. Fontos, hogy van-e olyan méret, amekkora a lábam, esetleg hajlandó vagyok megalkudni a nem tökéletes méretben, ha van egy számmal nagyobb, és azt kicsit igazítom (talpbetét, sarokszűkítő, még egy lyuk a pántra, dupla csomó a cipőfűzőn... stb.), ez már arról szól, hogy bizonyos dolgokban alkalmazkodunk egymáshoz, kisebb ne legyen, mert az szorít, és fájni fog a lábam, a nem összeegyeztethető eltérések ilyenek, aztán nézek más szempontokat is, például ne ázzon be, például a minősége olyan legyen, hogy alkalmas legyen hosszú távú viselésre, tudjak benne járni, mert nem a székben ücsörgésre vásárolom, nem veszem meg az elsőt, aminek tetszik a színe, jobban megvizsgálom, mielőtt döntök, hogy ez jó lesz és bizalmat szavazok neki, felveszem, járkálok benne egy kicsit, megnézem, hogy csúszik-e a talpa, nincs-e rajta varráshiba. A design, az esztétika, a külsőség csak másodlagos, a funkció az első. Hosszú távú tervezésnél alaposabb és hosszabb az előkészítési folyamat, mielőtt belemegyek, nem az élvezet az első szempont, hanem a "funkcionalitás", hogy van-e értelme elkezdeni tervezni, megvannak-e azok a tulajdonságok, amikre hosszú távon szükségem van, és csak ha azok megvannak, utána kerülhet sor arra, hogy áttérjek az élvezeti témára, amik bár ugyancsak lényegesek, de kevésbé, mint a funkció.

Egy cipőt azért vásárolunk, hogy rendszeresen hordjuk valamilyen célból, munkába járunk benne, sportoláshoz kell, túrázáshoz, kinek mi, az a cél, hogy bírja a strapát, legyen alkalmas ezekre a tevékenységekre, és ne menjen tönkre az első használat után. Ha találunk több egyformán alkalmas cipőt, akkor nyilván azt vesszük meg, ami egyébként jobban tetszik, van mondjuk egy piros, egy kék, egy fekete, egy barna meg egy fehér, de nem fogjuk megvenni azt, ami alkalmatlan hosszú távra, hiába tetszik a külseje, ami csak egy szempont a sok közül.

A pisztácia fagyi íze és a cipő színe két hasonló dolog, ami élvezeti, mégis a két esetben a döntés ezekről eltérő időpontban történik. Az azonnali, rövid távú szükséglet kielégítésénél az elején választom ki a számomra legnagyobb élvezetet biztosító ízt, míg a hosszú távú döntés esetén ez lehet akár a döntés előtti utolsó időpontban is (nem feltétlenül, kerülhet sokkal előbbre is, de ha ez úgy kerül első helyre, hogy görcsösen ragaszkodunk hozzá, könnyen hozhatunk hibás döntést a fontosabb szempontokban). Szexualitásban is vannak ilyen dolgok, amik bár számítanak nekünk, de hosszú távú tervezésnél valamennyire rugalmasan kell kezelnünk, mert tévútra vihetnek.