Nők, ugye az a természetes, ha a férfi teszi meg az első lépést?

Igen, ettől férfi a férfi és én ettől érzem nőnek magam :) Soha nem kezdeményeztem és nemis volt szükségem rá.

21L

Az elején egyértelmű, hogy ő szólít le, hív el randizni, de az első szeretlek-et nem kell feltétlen neki mondania. Azt annak kell, aki akkor abban a pillanatban úgy érzi, hogy most ki kell mondania. A kézkérés az megint férfi feladat tényleg :D

22N

Nemtom, én az ismerkedésben és a kapcsolatban kicsit mélyebb megismerésre törekszem, mint hogy "ő a nő, én meg a férfi", és ennek megfelelő szerepeket játsszunk, csak hogy elkerüljük, hogy a többi ember furán nézzen ránk, na meg hogy gondolkodni kelljen. Tökmindegy, ki hív el randira, a két résztvevő egyedi személyiség számít.

Persze akinek nincs normális személyisége, az maradjon csak a szerepeknél, az talán nem lesz neki túl nehéz.

25/F

Az hogy Ő kérje meg a kezem egyértelmű.

Viszont a többibe manapság nem hinném,hogy a pasinak kell tennie mindent.

Nem szeretem teljesen a felelősséget a férfire hárítani. Értelemszerűen szerintem onnantól, hogy vannak érzelmek, nincs ilyen "ki kezd" dolog. Tehát pl. Szerelmet vallani szerintem pont egy kölcsönös dolognak kellene lennie és nem olyannak, hogy a férfi kitárulkozik,a nő mrg hallgatja, hanem akkor már egymás felé folyamatosan tesznek kisebb-nagyobb lépéseket, amit a nő is kezdhet.

De a kezdeményezést én is elvárom, bármennyire is húzzák a szájukat érte a férfiak. Egyszerűen nem érzem nőies gesztusnak felszedni egy férfit. Flörtölök vele, adok bőven elég"információt" arra, hogy "igen, tetszel", de nem fogom elhívni randira meg leszólítani. Ő sem vesz magassarkút és sminkeli ki magát. Ez épp olyan nemi szerep. Van, ami nekem már túl férfias ahhoz, hogy meglépjem. Kemény csajnak tartom magam, de csak annyira, hogy a kedves hozzám képest is férfi legyen. Ha egy pasi mellettem femininnek tűnik, az engem igenis zavar és abszolút nem vonz a töketlensége. Ez pedig nekem annak számít.

20l