Van itt olyan nő, aki teljesen természetes állapotban viseli a testén lévő szőrt?

Nagyon úgy néz ki, a kérdező darázsfészekbe nyúlt. Pedig nem méhész. Valójában ez okozta a vesztét. Mert attól eltekintve, hogy nem tudta megfelelően kezelni az ellenreakciókat, az alapálláspontja helytálló és igaz. Csak talán még nincs teljesen beérve. Azt hiszem, a hetes komment volt nála az övön aluli. Nem volt szerencsés az az „éntudomtemirevágysznemte”, önnön frusztrációit rögtön a férfiakra projektáló attitűd. A kérdezőnél ezután pattant el valami és jött elő belőle az állat. Pontosan úgy viselkedett, mint akit sarokba szorítottak. A többiek zöme pedig úgy viselkedett, mint akinek az arcába teregetik a legmélyebb félelmeit. A kérdező frusztrált, mert deprimált, a többiek zöme pedig frusztrált, mert fél. És mindez miért? Egy jelenség miatt. A kérdés egyébként lányokhoz, nőkhöz szólt, de olyan tartalmasra sikeredett az ennél a témánál jól bevált tévhitek és panelek egymásra dobálásával, hogy nem tudom megállni, hogy ne trollkodjam szét. Íme. Miről is van szó?

Arról van szó, hogy én el akarok adni Neked valamit, amire Neked egyáltalán nincsen szükséged. Viszont ebből én piszkosul meggazdagszom. Na már most, ha én ezt így tolom eléd, holt biztos, hogy nem fogod megvenni. Tudom, hogy amit el akarok adni Neked, nem feltétlenül fog tetszeni és inkább elutasítóan fogadnád, semmint elfogadóan. Lehet, hogy ki is nevetnél. Úgyhogy hazudok Neked. Sokat és hatékonyan. Aggodalomra semmi ok, én értek ehhez. A termékemet olyan nem létező tulajdonságokkal ruházom fel, aminek hallatán Te azt fogod érezni, hogy szükséged van rá, jár Neked, általa testileg, szellemileg, mentálisan gyarapodnál és akár az is megtörténhet, hogy idővel már nem is tudnál megválni tőle. Nem ismerlek, de olyan tulajdonságokat látok Beléd – és ennek hangot is adok - , amik előnyös színben tűntetnek fel Téged. Belekerülsz egy kiváltságos zárt körbe, ami után Te is a „mi” büszke részese lehetsz. Ezzel párhuzamosan „őket” – akiket szintén nem ismerek - lealacsonyító, akár sértő jelzőkkel ruházom fel. „Ők” nyilván azok, akik nem rendelkeznek a termékemmel. Így már tudod azt is, hogy ha nem veszed meg a termékemet és Te is maradsz „ők” között, milyen megítélésre számíthatsz. Ez félelemmel tölt el Téged. De Neked nem kell aggódnod, mert csak pár tollvonás, és közöd nem lesz „őkhöz”. Ahogy telnek a hónapok, évek, a barátaid, ismerőseid körében egyre több olyannal találkozol, akik szintén „mi”. Ez megerősít Téged, ha ezelőtt nem lettél volna teljesen biztos abban, hogy jól döntöttél. Amikor reggel munkába indulsz, a buszok oldalán az én reklámjaimat látod. Amikor bekapcsolod a tévét, vagy felnézel az internetre, a sütik között az én hirdetéseim bombáznak Téged. Amikor belelapozol kedvenc életmódmagazinodba, harminc oldalnyi reklámból tíz az én termékemet promótálja. Idővel a termékem az életed részévé válik, és már el sem tudod képzelni az életed nélküle. Pedig sokat fizetsz érte. A környezeted többsége már szintén birtokolja a termékemet. A végén meg már észre sem veszed, hogy a barátaiddal együtt már Te is lealacsonyító, sértő jelzőkkel minősíted „őket”, akik valamilyen okból nem engedhetik meg maguknak, hogy bekerüljenek a „mi” bűvös és egyre tágasabb körébe, ami miatt ők szorongnak. És elfelejted, hogy valamikor talán Te magad is „ők”-höz tartoztál. Ez egy ördögi méreg, marketing és szektaelmélet keveréke. És pontosan ez zajlott le a múlt század kilencvenes éveiben marketing guruk irányításával, amikor a fejlett nyugati társadalmakat totális szőrtelenítésre nevelték át.

A történet persze nem volt előzményektől mentes. A múlt század nyolcvanas éveinek derekán a pornóipar, senior nevén Golden Age a hajnalát élte. A hetvenes és nyolcvanas évek pornófilmcsillagai ki alulról, ki felülről a negyvenhez közeledtek, így kiöregedvén vagy átültek a rendezői székbe, vagy visszavonultak. Nagyon nem tett jót az iparnak az AIDS elterjedése sem. És a pornómoziból VHS kazi íve sem mentette meg az ügyet. Valamivel fel kellett dobni, fel kellett frissíteni a bizniszt. Előhalásztak egy olyan dolgot, ami bár nem volt teljesen újdonság, de olyan adagot fecskendeztek be belőle, amitől okkal remélhették a megváltást. Ez volt az intim csupaszság. A pornó akkori formájában nem élte túl. Meghalt, hogy aztán uszkve húsz évvel később visszatérjen addigi legpusztítóbb minőségében az internettel, és harminc év elteltével, mára konszolidálódjon. Amivel viszont a pornó nem élte túl, az beépült a hálószobák mindennapjaiba. Hozzánk a kilencvenes évek eleje-, közepefelé jutott el, „hála” a rendszerváltásnak és a farvizén begyűrűző értékválságnak. Még a nyolcvanas években gimnáziumban azok a lányok voltak a legkapósabbak, legvonzóbbak a fiúk körében, akiknek már szőrösödött a lábuk, a karjuk, a hónaljuk. Ez jelezte az éretté, felnőtté válás startját. A kilencvenes évek elején már voltak, akik kipróbálták a pornóban látott csupaszságot. De a strandon még többségben voltak az érintetlen bikinivonalak és/vagy hónaljak. Azoknak, akik kipróbálták, az volt az élményük, hogy kicsit egy prepubertás világba csöppennek felnőtt fejjel. Higiénia, vagy igényesség kérdése fel sem merült. Ez az állapot a kilencvenes évek végére, kétezres évek elejére fordult ki önmagából.

Amikor egy társadalomban meghatározó és tartós szemléletmód váltás következik be, azt általában megelőzi valamilyen katarzis élmény. Egy háború, egy forradalom, egy nagy horderejű invenció, vagy egy Holdra lépés. Ezek közül a kilencvenes évek végén, illetve az ezredfordulón nem történt semmi. Mégis egy olyan szintű értékválság, és testi elidegenedés lendült be, ami máig tart és uralkodó státuszt birtokol. Ha valami mégiscsak történt, az valójában a teljes nyugati társadalmakra kiható kelet-európai rendszerváltás eszkalálódása volt. Az ember, mint tényező hátra sorolt, a profit pedig előre. Mindenki vállalkozó lett, sokan voltak, akik mindenben pénzt láttak és voltak, akik elég ügyesek és gátlástalanak voltak ahhoz, hogy azt meg is teremtsék. És valakik meglátták a pénzt az adult poszthumusz bűzéből lepárolt és a fogékony talajból kibimbózott jelenségben, a test szőrtelenítésében. Tehetséges marketingesek összebútoroztak tehetséges média gurukkal és megformálták az agymosás parnasszoszát. A lényege vázlatosan az a marketinges szektaelmélet, amiről előbb írtam.

Valahogy rá kell bírni a nőket arra, hogy rendszeresen szőrtelenítsenek. Ha csak a lábukat, az is jó, de még jobb, ha a hónaljukat is. És a hasukat is. A karjukat is. És így tovább. Na jó, de hamar elfogy a szőr. Ki kell találni valamit, még több szőr kell. Próbáljuk meg a férfiakat is. Itt persze van egy kis soviniszta mellékíze a dolognak, mert ami a férfiaknak megtűrt, az a nőknek tilos, de ez az egyenlőtlenség az elbírálásban látszólag a nőket nem hozza zavarba. A következő lépés az életkor spektrum szélesítése. Az ördögi manipulációt első kézből a nyolcvanas években született férfiak és nők kapták. Pár éven belül csatlakoztak a kilencvenes évek első felében és a hetvenes években születettek. A marketing olyan sikeres volt, hogy a kétezres évek közepére gyakorlatilag 12-től 60-ig majdnem minden nő szőrtelenített. Ez tehát nem generációs kérdés, mivel a félelem a motorja, az pedig nem ismeri a számokat. Külön pikáns a jelenség, ha megnézzük a 43 éves nőt, aki 2002-ben elkezdi csupaszítani magát. Pár évvel később már úgy narrálja a múltját, hogy ő világ életében utálta a testszőrzetét. Végülis a fél életét leélte anélkül, hogy eszébe jutott volna, hogy szőrtelenítse magát. Közben férjhez ment, gyerekeket szült. Na de még a kreátorok sem gondolhatták azt tíz évvel korábban, hogy ez ilyen elsöprő győzelem lesz. Úgyhogy megteremtették a pszichológiai hadviselést. Először is vonzóvá kell tenni a terméket. Borotvával megvágni magát, gyantával, epilátorral felsérteni a hámrétegét az embernek nem túl vonzó. Nem beszélve a szúró, égő, viszkető érzésről, vírusos, bakteriális fertőzésekről, mint kísérőjelenségekről. „Hazudjuk azt, hogy ez szexi!” – dugták össze a fejüket. „Hazudjuk azt, hogy ez higiénikus!” – ment a brainstorming. Ezek után már csak néhány felfutó férfimagazin, pár alávalóságshow, egy-két jópofa és népszerű médiaarc és az internet. A többit azt hiszem, a szabadon engedett farkasok már megoldottak egymás között. Kettévált a társadalom szexuális téren. Voltak a menők és voltak az igénytelenek. Lettek az igényesek és lettek a fujbaxmegek. Mi és ők. Az emberi játszmák megtették, amit megkövetelt a profit. Négyszáz féle szőrtelenítő eszköz, hatszáz féle krém, balzsam. Intim fodrászat. Szépségipar. Gyógyszeripar. Biznisz. És a félelem a körből kieséstől. Az „ők” perifériájára. Ez a valódi mozgatórugó.

A testszőrzet teljesen természetes és normális mind felnőtt férfiak, mind felnőtt nők esetében és nem természetes, nem normális az éretlen, pubertás előtti korosztálynál. És itt most tekintsünk el attól a ténytől, hogy már egy csecsemő teste is fedve van puha, nem pigmentált, alig észrevehető szőrszálakkal. Az esztétikai vita a felnőttkori testszőrzet léte, vagy nem léte körül forog. A testszőrzet – nagyobb részben nők, kisebb részben férfiak részéről teljes – eltávolítása mára a tömegkultúra részévé vált. A tömegkultúra pedig természeténél fogva befolyásolja döntéseinket a mindennapokban. Ezért bármennyire nehéz belátni és elfogadni, mindazok, akik szőrtelenítik a testüket, legyenek azok férfiak, vagy nők, a tömegkultúrának, a társadalom egyfajta elvárásának engedelmeskedve teszik. És ezzel egyben fogyasztói érdekeket szolgálnak ki. Ez nem hangzik túl jól. Ezzel nem könnyű szembesülni. Ezért használják inkább a higiénia, vagy az igényesség takarójelzőket, ami szimplán bullshit. A higiéniát rendszeres tisztálkodással, tiszta lakókörnyezettel és tiszta ruházattal lehet elérni. Az pedig mire igényes, akinek folyamatosan be van gyulladva a bőre és negyedévente rohangál a patikába, mert megint összeszedett valamilyen hüvelyi fertőzést. Vannak olyanok, akiknek hormonálisan gyengébb, kevesebb a testszőrzetük és ezáltal nem okoz nekik ilyen tüneteket a szőrtelenítés, de a többség ezt nem mondhatja el magáról. És ráadásul kapásból megfosztják a higiénia és az igényesség tudatától, vagy érzetétől azokat, akik nem fogadják el azt, hogy a tömegkultúra döntsön helyettük. Vagy egyszerűen a kínok kínját élnék át, ha ezeknek az elvárásoknak meg kellene felelniük. Rengetegen vannak férfiak, akik szemében a női testszőrzet az érettség, a nőiesség fokmérője és határozott testrészen a szőrzet minél több, annál jobb, a testszőrzet hiánya pedig az éretlenség, nőietlenség jele, ami nem vonzó. Ez egy természetes, ösztönös intuíció. De ez ízlés és esztétika kérdése, lehet vele/róla kulturáltan vitatkozni. Biológiai tényekkel már nehéz.

Az emberi immunrendszer hetekig képes menedzselni magát tisztálkodás nélkül tiszta lakókörnyezet és rendszeres alsó- és felsőruházat cseréjének feltétele mellett. A túl gyakori tisztálkodás bőrirritációt, akár bőrgombát is okozhat. A bakrétiumgomba elsődleges táptalaja a nedvesség. Ahol a nedvesség nem tud elpárologni, jellemzően a testhajlatokból, ott megtelepedhetnek a baktériumok. Pontosan ezért van az emberi testen a két fő hajlatban sűrűbb szőrzet. A szőrzet védősáncot képez a szerv és a külvilág között. Semmilyen védelem nem száz százalékos. De a szőrzet a fertőzések esélyét alacsonyabban tartja, mintha nem lenne. Felmerül a kérdés, hogy akkor a kisgyerek testhajlataiban miért nincs ott a szőrzet. Egy kisgyerek hormonösszetétele nagyon eltérő egy felnőtt emberétől. Más mértékű környezeti hatások érik a gyereket, mint a felnőtt embert. A gyermekszervezet ellenállóbb is, mint a felnőtt szervezet. Nem véletlenül beszélünk gyerekbetegségekről, amik gyerekkorban két-három hét antibiotikum kúra mellett átvészelhetőek, az felnőtt korban maradandó károsodást, vagy halált is okozhat. Visszatérve, szélsőséges esetekben bármi megtörténhet. És az is megeshet, hogy valaki éppen akkor él át fertőzéseket, irritációt, amikor minden adott az ezek ellen való védelemre. Ha valaki testszőrzet mellett állandóan gombás fertőzésekkel küszködik, majd miután eltávolítja a szőrzetét, a fertőzések elmúlnak, látszólag pofonegyszerű képletet mutat. Ez olyan, mintha valaki a friss ételektől folyamatosan hányna, a romlott ételek által pedig jól lakna. Ahogy ebben a példában nem a friss ételek okozzák a rosszullétet, úgy az előbbi példában is valószínűleg nem a testszőrzet jelenléte okozza a gombásodást. Gombásodást okozhatnak nem megfelelő életkörülmények, nem megfelelő, irritatív anyagú ruhák viselete, túl gyakori tisztálkodás és pszichés reakció is. Például ha valaki úgy érzi és meg van győződve arról, hogy a testszőrzete önmagában koszossá teszi őt, és emiatt túl sokat tisztálkodik, hogy a testszőrzetét, mint koszt talán lemossa magáról, akkor a szőrzet nedvesség elvezető szerepe erre a mértékű külső behatásra már nem elég, és az illető menthetetlenül begombásodik. Ha pedig a testszőrzetét eltávolítja, már nem érzi magát annyira és olyan gyakran koszosnak, ritkábban tisztálkodik, ezért nem gombásodik be. Másik példa erre, ha valaki undorodik magától a testszőrzete miatt és ez állandó viszolygással és félelemmel tölti el, az idővel testi tüneteket válthat ki. Ugyanúgy, mint amikor valaki annyira izgul és ideges egy másnapi vizsga miatt, hogy átrókázza az éjszakát. Egy pszichés jelenség testi tüneteket ölt. Ha a pszichés jelenség eltűnik, a testi tünetek is elmúlnak. De mindkét esetben fejben van a probléma, nem a testen. A szőrzet, konkrétan a fanszőrzet további funkciója, hogy elősegíti a bőrfelület, szerv szellőzését azáltal, hogy helyet szorít magának a szűk alsónemű és a bőrfelület között is. Ahol nincsen szőrzet, a bőr nem tud lélegezni szűk ruha alatt, ez újabb nyitott kapu a fertőzéseknek és egy szúrt, vagy vágott seb gyógyulása is sokkal lassabban zajlik le.

Közismert tény, hogy a vér vonzza a baktériumokat. Ezért kötöznek be sérüléseket. És ezért végeznek borotválást sebészeti beavatkozások előtt. A szőrzet ugyanis felfogja a baktériumokat, amik a bőrfelületet, vagy a szervet érnék. Amikor pedig az ember tisztálkodik, ezeket a baktériumokat a testszőrzetről mossa le. Igen ám, de egy frissen operált sebet nem lehet mosni, amíg a bőr- és hámszövet helyre nem áll. Ezért indokolt ezekben az esetekben a borotválás. Nem úgy, mint szülésnél. Az Egészségügyi Világszervezet 1999-ben nyújtott be egy módosítást a szülés levezetésének feltételeiről, amiben a fanszőrzet leborotválását a nem szükségszerű, elhagyható kategóriába sorolta át. Kivétel ezalól, ha gátmetszést, vagy császármetszést alkalmaznak, mert ezek már a sebészeti beavatkozás kategóriájába tartoznak. Nem csoda, hiszen a kelet-európai rendszerváltás előtt rengetegen nem kórházi körülmények között szültek, nem borotválták le a fanszőrzetüket, mégis ép, egészséges gyereket hoztak világra. Napjainkban valószínűleg már nem is alkalmaznák, ha a szőrtelenítés társadalmi jelensége nem létezne és a nők nem végeznék el ezt a feladatot az orvosok helyett. A fanszőrzet szerepe nők esetében a baktériumok távoltartása menstruáció napjaiban, amikor a vér által az átlagnál nagyobb a veszélye fertőzéseknek. Ezért nincs fanszőrzete egy hat éves lánynak. Mert nem menstruál. És ezért alakul ki pubertás éveiben sorrendben előbb a fanszőrzet, utána az első ciklus.

A történelem során számos példát tudunk hozni, amikor hosszabb-rövidebb ideig egykori civilizációk, társadalmak tagjai is éltek a test szőrtelenítésének szokásával. Ott vannak az ókori népek, az egyiptomiak, vagy a hellének. Állítólag a nők szőrtelenítették magukat intim tájékon. Állítólag fa és fémcsipeszt, mézet és szurkot alkalmaztak. Az eredményről nincsenek fennmaradt hiteles forrásaink. Ahogy a szokás eredetéről, okairól sincsenek. És belegondolva abba, hogy ezekben a korai civilizációkban – jelesül az egyiptomiban – amikor egy fáraó meghalt, a szolgálóit is feláldozták mondván, a fáraónak a túlvilágon is szükségük lesz rá. Más kultúrákban hasonló történelmi korokból a napistennek áldoztak fel embereket, hogy következő reggel újra felkeljen a nap. Komolyan gondoljuk, hogy ezek a civilizációk referenciaként állhatnak előttünk a szőrtelenítési szokásaink igazolására a jelenben? A 18. század végén francia nők, konkrétan az előkelőségek és az utcalányok alkalmazták állítólag az intim szőrtelenítést. Akkoriban az illatszereket és a szőrtelenítést tisztálkodás helyett alkalmazták. És tudjuk, hogy az előkelő hölgyek és urak mindegyikének ott lapult a neszesszerben a vakarópálcika, amivel egy színházi előadás alatt diszkréten meg tudták vakarni a paróka alatt a tetves fejbőrüket. Tudunk a muszlim nőknek szóló vallási előírásról is, amit hol alkalmaznak, hol nem. A história szerint Mohamed próféta legkedvesebb ágyasa, Aisha mindössze hat éves volt. Ezért az a hithű muszlim nő, aki követi a prófétát, ezzel a gesztussal, a fanszőrzete leborotválásával egy kicsit ő is Aishává válhat. Mit válhat, válnia kell. Én azt gondolom, hogy ha már referenciákra van szükség, akkor a jelenben kell keresni. Nemcsak azért, mert a történelmet mindig az aktuális kurzus írja saját szája íze szerint és minél távolabb megyünk az időben, annál nehezebb bármit bizonyítani - így pedig legfeljebb az a biztos, amit mi magunk láttunk, éltünk meg, vagy amit közvetlen felmenőinktől hallottunk - hanem azért is, mert az előbb felsorolt példák a nyugati társadalmakban a felvilágosodás óta érvényüket vesztették.

A huszadik században élő nők gond nélkül élték le az életüket a testszőrzetükkel. Az nekik rendszerszintű egészségügyi problémát nem okozott. Soha fel sem merült bennük, hogy le kellene borotválni. Általánosságban azok a nők voltak vonzóak a férfiak szemében, akik dús fanszőrzettel rendelkeztek, mert ez érett, nőies benyomás keltett. Ez változott meg a rendszerváltás után látszólag előzmény, vagy katarzis élmény nélkül. Divatról azért nem beszélnék, mert nincs az a divat, ami pár évnél tovább húzza. Talán ha nagyon akarom, azt az állapotot, ami a kilencvenes évek elején alakult ki és az évtized második feléig tartott, lehet divatként értelmezni. De az, ami ma van, semmiképpen nem nevezhető divatnak. A divat mindig egy választás, egy döntési helyzet kérdése. Ma nincs választási lehetőség. Vagy szőrtelenítesz. Vagy nem vagy ember. Utóbbi nem lehetséges opció, ezért a választás a szőrtelenítés és a szőrtelenítés között történik. Azaz nincs. Ez látható és tapasztalható a mindennapokban. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy valamiféle szellemi, vagy mentális evolúcióban ugrottunk egy lépcsőfokot, és ez így van rendjén, hurrá. Én meg úgy gondolom, hogy ha ezt ünnepeljük, akkor valahogy számot kell vetni azzal is, hogy napjainkban, amikor állítólag öntudatosabbak, higiénikusabbak és igényesebbek vagyunk, mint akkor, amikor még igénytelenek és visszataszítóak voltak a nők, miért van kevesebb párkapcsolat, a párkapcsolatokban miért van kevesebb szexuális együttlét és miért születik kevesebb gyerek?! Gyakran gondolok arra, milyen jó lenne egy olyan társadalomban élni, ahol kimehet a nő az utcára ujjatlan topban borotválatlan hónaljjal és nem lenne körbegúnyolva és –röhögve, az a nő pedig, aki az egész testét szőrteleníti, nem lenne divatmajomnak minősítve. Tegyük hozzá, az előbbi a jellemzőbb. Csakhogy ha ez megvalósulna, megszűnne a kirekesztettségtől, megbélyegzettségtől és megszólástól való félelem és nők tömegei hagynák a fiók mélyén a borotvát, a jelenség pedig visszaereszkedne arra a rétegszintre, ahol a kilencvenes évek elején volt. Én mondanék egy áment.

2018-ban már nincs szükség pornó, vagy reklámok fogyasztására ahhoz, hogy az egyén kövesse a szőrtelenítés szokását, de még az élettárs véleménye sem nyom feltétlen a latba. Sőt erre nagyjából tizenöt éve nincs szükség. Bár a reklámok nem csak tévén keresztül érhetnek el Hozzád. Használod az internetet. A különböző közösségi oldalak reklámfelületeit nem tudod elkerülni, hacsak nem kapcsolod ki a böngésződben a képek megjelenítését. Munkába, vagy hazamenet nap, mint nap szembetalálod Magad az óriás reklámplakátokkal. Manapság már majdhogynem a nyomtatópatronokat, vagy egy új lakóparkot is bikinis csajokkal reklámoznak. Tovább menve; ha látod adott esetben a lánytestvéredet, vagy édesanyádat, vagy ha voltál koleszes és zuhanyoztál együtt más lányokkal, ha láttál az elmúlt 15 évben zenei videóklipet, vagy amerikai tinivígjátékot, ha jártál már strandon, vagy uszodában, ha meghallgatod, vagy hallottad valaha is a közvetlen és kevésbé közvetlen szociális közeged véleményét, vagy ha feljössz ide GyiK-re és elolvasod a kommenteket, egy olyan igazodási sztenderdet kapsz, ami a közösségbe tartozás élményét adhatja Neked, ha csatlakozol. Ez a tömegkultúra. A pornó, vagy a reality show műsorok, kibeszélő show műsorok jelentették a közvetlen felületet a szőrtelenítésre szoktatásban, de ez a ma harminc és negyvenöt közöttieket érintette. A test szőrtelenítése abban a formájában, amit ma látunk, nagyjából tizenöt éve a tömegkultúra befolyása és eredménye. Ha nem múltál el harminc, Téged a tömegkultúra befolyásolt.

Azt írod, hogy Téged nem érdekel a kérdező ízlése, és senki másé. Így érzed jól Magad és kész. És ezzel egyetértek. Nem kell, hogy érdekeljen bárki más ízlése. És tégy úgy, ahogy jobban érzed Magad. De lásd meg, hogy nem volt ez mindig így. Most, amikor mondjuk a kérdező felkínálja a lehetőségét annak, hogy egy szokásodon változtass, ha úgy tetszik, élj máshogy, mint eddig – és most kicsit tegyük félre azt a tényezőt, hogy ezt a kérdező milyen stílusban tette és hogy az a stílus mennyire volt helyénvaló - , fel vagy háborodva. Fontos, hogy a kérdező nem ultimátumot ad, csak egy lehetőséget vázol. Én adott körülmények között még abban is igazat adok Neked, hogy ezen felháborodsz. Ne mondja meg Neked senki más, hogyan élj, és milyen szokásokat vegyél fel. Csak látni kell, hogy egyszer az életedben valamikor a múltban a tömegkultúra éppen ugyanezt a lehetőséget kínálta fel Neked. És akkor Te nem tiltakoztál.

És hogy akkor miért nem tiltakoztál, most pedig miért igen? A válasz egyszerű. A tömegkultúra érzelmi befolyást gyakorol mindenkire és Te még nem voltál érzelmileg befolyásolt, amikor szembekerültél a tömegkultúrával. Csak kevesen tudnak ellenállni. Az érzelmi befolyás első körben indulatossá teszi az egyént az újabb változások iránt – lásd az iménti kommentedet - , másodsorban megfosztja az érvelés képességétől. Te még tudsz érvelni és ez egy olyan erény, amit még az sem homályosít el, hogy az érveid könnyen támadhatóak. De egyvalamit látni kell, bárki bárhogy éli az életét. Az ember társasági lény. Szeret közösséghez tartozni. És a tömegkultúra pontosan ezt használja ki és használja fel, amikor pl. a szőrtelenítés jelenségében az egyénnek egy közösséghez való tartozást ajánl fel cserébe azért, ha fizet. Fizet az idejével, a pénzével, a józan ítélőképességével, adott esetben a kényelmével, adott esetben az egészségével. És ez a nem mindegy.

Én tudom, hogy nem volt ez mindig így, de én akkor is azért csinálom a testemmel azt, amit, mert én úgy érzem jól magam. Tudom, hogy mindenhol szembejönnek az emberrel a reklámok, ezért használok a böngészőmben reklámblokkolót, mert bosszant, hogy a számomra érdekes dolgokat is teletolják reklámmal, és elsikkad a lényeg, reklámblokkolóval ez a problémám megszűnik. Az utcai reklámtáblák sem igazán hatnak rám, mert munkába menet és hazafelé is regényeket olvasok, és a könyvbe vagyok bújva, csak fél füllel figyelek, hogy épp hol járunk, hogy ne felejtsek el leszállni ott, ahol kell. Tehát engem tényleg nem befolyásolnak ezek a csatornák. Tévét nagyon ritkán nézek, inkább letöltöm az engem érdeklő filmeket, és megnézem reklámszünet nélkül egyben. Ha most hirtelen meghirdetnék, hogy a szőrös test a divat, és amellett kampányolnának, akkor sem élnék másképp. A csőgatya divat sem tudott megfogni, mert nem olyan a testalkatom, vastag a vádlim (nem vagyok túlsúlyos, csak sokat mászkálok középiskolás korom óta, lassan 20 éve, és ilyen lett), nem jön fel rám a csőgatya, várom a trapéz visszatérését, mert számomra az a kényelmes, de már gondoltam rá, hogy megtanulom megvarrni magamnak, csak lenne rá időm. És nem érdekel, hogy épp nem az volt a divat hosszú évekig, az sem érdekelt, ha a felszínesek cikinek tartották a trapézt, ha egyszer én abban érzem magam kényelmesen, akkor azt hordom, és nem erőszakolom bele magam egy olyan ruhába, ami nem jó az én alakomra.

A szőrtelenítés és nem szőrtelenítés ugyanilyen. A karomat nem szőrtelenítem, mert ott nem zavar, a combomat sem, mert nem is látszik, az intim részen és a hónaljamat igen, mert különben viszket, és nem akarok vakarózni (nem csak borostásan, hanem úgy is, ha valami miatt mégis hagyom megnőni, mit tudom én, mondjuk nagyon lever a lábamról egy betegség és az ágyból sincs kedvem felkelni, akkor nyilván nem rohanok az eldobható borotvához), az alsó lábszáramat is szedem, mert ott meg csúnyán nő és látszik is, és nekem nem tetszik úgy, bajuszom és szakállam hála a jó égnek nincs. :-)