Valóban elítélhető vagyok, amiért nem adok soha esélyt egy duci, dundi, dagadt lánynak?

Egyrészt természetesen elfogadnám, hisz nem ezen körülményekre mondott anno igent(puha pöch, elhízás), viszont megkérdezném, hogy mire fel jössz az adonisz hasonlattal?

Csak arról beszéltem én is, hogy olyan legyen, amilyennek elfogadtam. Nem volt szó modellalkatról, ugye?

Miért nem lehetett úgy feltenni a kérdést, hogy én is tartsam a formámat?

Bocs, csak most vettem észre, hogy te nem a 28-as vagy. Így már értem ezt a fogyatékos reakciót.

Ne haragudj drága, de veled nem tudok vitázni :)

Nyertél!

38-as

Ez egy elméleti kérdés, amit szeretnék megpucolni az általad is említett közbülső eseményektől és a végállapotokat tárgyalni.

Tegyük fel, hogy inzulinrezisztencia és pajzsmirigy is bejátszik, szörnyű kombináció, elég súlyos.

Szeretem a lányt, de a megismert 50kg-ról 100 kilós lesz és hiába minden diéta, akarás, gyógyszer, nem tud erről lemenni érdemben.

Szóval ez a tényállás, illetve az, hogy nekem egy 100 kilós nőre nem fog soha felállni.

Mi ilyenkor a teendő? Mi lehet elvárás?

Más férfi mit tenne?

Más nő mit várna el?

Én elhiszem, hogy ezek fájó kérdések és jobban szeret mindenki az általános üres frázisok felé fordulni, hogy feltétel nélküli szeretet, kitartás, hűség, fogadalom, de ezeket most hanyagoljuk és legyünk gyakorlatiasak.

Képzeljük el, hogy ideje volna már dugni egyet a párnak.

Na mi legyen?