A csúnya, alacsony, kis tömegű, dagadt, igénytelen stb. fiúk, akiknek meggyőződésük, hogy senkinek sem kellenek, miért sírnak folyton az oldalon, miért kérdeznek, ha semmilyen jó tanácsot nem fogadnak el és mindenkiben csak a rosszindulatot látják?

"Plusz 2-3 lány visszautasítja őket, és már nem kellenek senkinek sem. Az utóbbi pár évben lányként azt tapasztaltam, hogy a fiúk nyuszik lettek; képtelenek felkelteni egy nő figyelmét, ha én nem mutatnám ki a tetszésemet, még ha viszonozva is van a dolog, nem tennének semmit. Várják, hogy a szájukba repül a sültgalamb, és minden lány rajtuk fog csüngeni. Elveszett a kitartás :("

Nem két-három, hanem rengeteg. És plusszban ott van még az is, hogy a családomban, rokonságomban én voltam mindig az utolsó ember. Ugyanezt érzem a lányoknál is és egy idő után már az ember már lépni sem mer, mert egyszerűen gúzsba köti a félelem! Ez egyáltalán nem olyan kis semmiség, mint amilyennek a legtöbben gondolják. Az emberek nagyon nagy része ma egyébként is úgy ismerkedik, hogy egyik ember bemutatja a másiknak az ismerősét. De borzasztóan kevés az olyan, amikor valaki a semmiből ismeri meg a másikat! Na, ahhoz kell igazán bátorság és lelkierő! Honnan az istenből tudhatná bárki, hogy miként fog reagálni a másik?! Sehonnan! Vannak olyan idióta paranoid csajok, akik képesek lennének ráuszítani az ismerősüket egy ilyen emberre,aki ismeretlenül meg merte szólítani őket, mert úgy vélik, csakis valami pszichopata lehet! Mások egyszerűen elküldik a sunyiba. A harmadik egyszerűen levegőnek nézi. És ha esetleg valaki ki merészeli írni ide a bánatát, az egy utolsó gané, ugyebár. Az soha nem érdekel senkit, hogy a másik oldal milyen! Hogyan képes fogadni a másik közeledését, emberien bánik-e vele, felfogja-e egyáltalán, hogy most egy nagyon komoly dolog történik vele, mert tetszik valakinek...

A magyar nők is megérnek egy misét! És tudod, nem véletlen, hogy egyre több férfi keres magának külföldi barátnőt, mert elege van ezekből a hülyeségekből, a bizalmatlanságból, a nyamvadt tesztelésekből, a durva, érzéketlen lepattintásokból.

Ezt azt oldalt is meg kellene vizsgálni, mielőtt ítélkezik valaki.

Kérdező, amit írtál, az világosan jelzi azt, hogy miért olyan nehéz manapság párt találni.

26 éves vagy, ez nem is olyan rég még azt jelentette, hogy "vénlány". A mai társadalom nagyon átalakult a múlthoz képest. Míg régebben a lányoknál aki 25 éves korára (vagy még előbb) nem kapott gyűrűt, azt szinte kinézték (mostanában inkább azt nézik ki aki 25 éves kora előtt házasodik). Szóval a nőknek nem érdeke megtalálni a párjukat, mert megvannak nélküle is. Míg régebben a férfinak elég volt, hogy ha el tudja látni a családját, ma már olyan értékekkel is rendelkeznie kell, mint például a helyesség. A nőknek ez a helyzet rendkívüli szabadságérzetet adott, meg tudják valósítani magukat, tudnak dolgozni, pénzt keresni, és ha már a szexuális vágyaikat nem tudják csillapítani, belemehetnek alkalmi kalandokba helyes pasikkal (a társadalom többségének már ez sem szúrja a szemét, sőt, inkább az, ha valaki "nem éli ki magát"). Ez a változás női oldala.

Nézzük a férfiak szempontjából. A férfiaknak alapvetően kétfajta stratégiája létezett a génjeik továbbadására. Erről több tanulmány is ír, de komolyabb fejtegetés nélkül a nőcsábász "gazfickó" stratégia, és a biztonságot nyújtó "apa" stratégia. Régebben az utóbbi kategóriába sorolható férfiak is korán találtak párt, mert a nőknek érdeke volt a családalapítás, így ők is jó partinak számítottak. Manapság 10-15 évvel kitolódott az aktív párkeresés időszaka. (Korábban kezdik, és 30-35 éves kornál előbb a nők többsége hallani sem akar családalapításról, főleg amíg meg nem találják animust. (A jungi pszichológiában jelen lévő idealizált férfiképet.)) Az "apa" stratégiába szorult férfiaknak ez azt jelenti, hogy 10-15 évvel később lesznek az általuk képviselt értékek fontosak. Addig pedig lényegében negatív szerepkörben leledzenek (addig otthonülőseknek számítanak, később pedig olyannak, akinek a családja az első, fiatal korban ők a stréberek, akikből később potenciálisan olyan személyekké válnak, akik alkalmasak jó állások betöltésére, és ezáltal gondoskodni tudnak a családjukról.) De fiatalabb korban ezek a srácok magányosak lesznek. Ez a magány viszont beleég a személyiségükbe, romlanak a szociális képességeik, tovább mélyül a számukra a külső-központúvá vált társadalom által előkészített gödör. Most őszintén, mit kezdene később egy tapasztaltabb érett nő egy magam fajta idősebb szűz pasival? Ez a tény, csak tovább nehezíti a pártalálást. A ronda fiúk a sok elutasítás miatt tapasztalatlanok maradnak a kapcsolatok terén, ez pedig tovább nehezíti a helyzetüket. (Itt most a tényleg ronda pasikról beszéltem, az átlagosak, akiket a lányok egy része rondának, más részük helyesnek tart, ők ténylegesen kompenzálhatnak humorral és belső értékekkel.)

19-es voltam

Elmondom Neked,miért. Mert EGYÁLTALÁN NEM AKARNAK MEGVÁLTOZNI. Sokkal,de sokkal egyszerűbb a külvilágot okolni a saját sikertelenségükért,mert ez felmenti őket a felelősségvállalás terhe alól. Sokkal egyszerűbb azt gondolni,hogy a világon csak a gazdag/jóképű/magas srácoknak lehet barátnőjük,de hát ők se nem gazdagok,se nem jóképűek,se nem magasak,és ERRŐL NEM ŐK TEHETNEK. Tehát azt akarják folyton bizonyítani maguknak,hogy nem ők a hibásak,hanem ők így születtek,és nők olyan szemetek,hogy nem hajlandóak elfogadni és szeretni őket így. Ennyi. Sokkal egyszerűbb fürödni az önsajnálatban,mint akár csak egy lépést is tenni azért,hogy megváltozzanak. Hiszen ahhoz vállalni kéne némi felelősséget önmagukért.

És az ilyen arcok azért írnak ki napi 5 "csúnya vagyok,miért nem kellek senkinek" kérdést,hogy a válaszokban újra igazolva lássák a saját elb.szott,torz világképüket,miszerint aki nem jóképű,az cseszheti,nincs mit tenni. Aztán mennek vissza recsizni a porkára.