Tényleg 400 ezret keres egy diplomás lány, egy takarító meg 80-at, akkor ezért nem jönnek össze egy takarító fiúval a lányok?

Ne keseredj el, de nettó 108 ezerből azért meg lehet élni. Tisztességesen. Ha pedig nem vagy egyedül, akkor meg főleg. A tisztességes megélés annyit takar hogy van pénzed normális étrendre. Pont. Az alkohol meg a cigi bármennyire is fáj, de luxuscikk. Le lehet szokni.

Én munkát se találok. Oké, találnék biztos, de költözni se olyan egyszerű, kiperkálni kauciót stb. És havi nettó 80 nak is örülnék. De komolyan. Kajára, albira elég. Káros szenvedélyem nincs. A net viszonylag olcsó, és ingyen tudom magam meló mellett képezni. És nem vagyok hülye. Informatikához elég jól értek, de bármilyen alja meló megfelelne. Az nem célom az életben hogy pénzt halmozzak fel, mert nincs már értelme, pár éven belül úgyis bedől ez a jelenlegi rendszer, aztán addig nem igazán tudok annyit összeszedni hogy tényleges értékbe fektessem be. Pl házba.

az az igazság h kb a diplomák 20%-a az ami ér is vmit, a többi csak dísznek van... Szal az h egy diplomásnak van elrelépési lehetősége, meg 400-at keres nem feltétlenül igaz, persze ez attól függ milyen diplomáról beszélünk:)

egyébként az tényleg nem lenne ideális ha a csaj 5x annyit keres mint a csávó, a munka minőségéről nem is beszélve....

Ismét bizonyságát láthattuk annak, hogy iskolai papír mellé se gerinc, sem ész nem jár automatikusan.

A válaszadó hölgy, reméljük, steril.

Úgy látom, jól elbeszéltek egymás mellett :)

Amiről igazából szó van, az az inteligencia és a társadalmi viszonyok.

A hölgy aki ezt a hozzászólást írta, arra akart kilyukadni, hogy egy orvos nő, a szobafestő párjával, nem sokmindenről tud beszélni. Teljesen más mindkét embernek az ambiciója. Azért hoztam fel ezt a példát, mert van ilyen pár az ismerőseim között.

Ebben az esetben a nő hordja a kalapot, és a férje teljesen el van nyomva. Én nem tudnék így élni.

A hozzászólások között, elég zavaró a munkák ledegradálása, én még azt tanultam a szüleimtől, hogy nem a munka a szégyen. Sosem felejtem el, amikor fiatalként, festékes munkaruhában szálltunk fel a tömegközlekedésre egy kollégával, és egy kimázolt nő, jól lenézett minket.

Nagyszájú kollégám kapott is az alkalmon, és beszólt:

"Édesanyád nem tanította meg neked, hogy a munka nem szégyen?"

Ma már "öltönyösként" magam is telefonokkal foglalkozom, szoftveresen szervizelem őket, és nem SEFTELEK mint azt az egyik hozzászólásban írta valaki!

A hozzászólásokat elolvasva elszomorodom, mivel nem a ti hanem az ország és a kedves kormányaink szegénységi bizonyítványa ez... (Most nehogy valaki politizálásnak vegye, utálom a politikát)

Egyébként ha jól belegondoltok, és körülnéztek, ma mindenki irodában aktákat tologatva, "munka nélkül" akar pénzt keresni, a szakmunkák pedig kihalóban.