Olyan nagy elvárás egy korombeli 30+nővel szemben,hogy ne a szüleivel éljen?

30, ha az idős, gondozást igénylő rokon még 6-8 évet él, akkor addig külön élnek?

Egyrészt azért reális a hamar összeköltözés, mert munka mellett egy öreg gondozása nagyon beszűkíti az együtt tölthető időt, mert ugyebár gondozni kell. Ha időt akarnak együtt tölteni, vagy soha nem jut túl a kapcsolat a randi fázison (a heti pár, pár órás találkát nem lehet kapcsolatnak titulálni), vagy a beteget gondozó házában töltenek együtt időt. Utóbbi esetében is be lesz vonva előbb-utóbb, de ez amúgy is sietteti az összeköltözést. Hiszen, ha úgyis mindig ott van...

Aki valóban kapcsolatot, akár családot akar hosszútávon, az nem száll be ebbe. Már persze, ha képes két lépést előre gondolkodni. Van aki beleugrik és meglepődik, mikor eljön az, ami evidens volt, hogy bekövetkezik.

Mert, mint írtam, olyan megkötés (anyagi, időbeni), felelősség és teher, ami nem éri meg, ha találhatsz olyat, aki nem küzd ezzel. Főleg, hogy kiszámíthatatlan meddig éltek majd így, ha belemész. A dugópajti más kérdés. Azt lehet találni. Gondolom barátság extrákkal is mehet, mert miért ne, ha talál rá embert. Mingli kapcsolatot is talán, de már ugye abban is benne lenne a közös élmények, programok gondolata, amit alig lehet majd kivitelezni. De talán még az is működhet egy darabig. De egészséges kapcsolat nem, vagy csak nagyon komoly feladások árán jöhet létre.

Egyszerűen ez a realitás és, akik ezt felmérik többnyire nem vállalják.

#31 Arra esetleg nem gondolsz, hogy több családtag is részt vesz az idős gondozásában, csak kézenfekvő annak vele lakni, aki egyedülálló és/vagy nincsenek gyerekei?

Nem minden fekete és fehér.

32 és ez megoldja, hogy ne kelljen külön laknia a párnak amíg a rokon él, vagy azt, hogy, ha összeköltöznek evidens, hogy kiveszi a részét a pár másik tagja is? Vagy mit old meg hosszútávon?

Amúgy, tapasztalatom szerint nem jellemző, hogy olyan serényen besegítenének a rokonok. Több ápolásra szoruló is volt körülöttem, aktívan csak a nagyszüleimnél vettem részt, de mindenhol az volt az ellátó, aki együtt élt a beteggel, ha az ápolás éveket vett igénybe. A többiek esetleg besegítettek anyagilag, vagy ideig-óráig felvigyázással, de jellemzően utóbbi is kikopott hamar.

Persze, vannak üdítő kivételek, de egyrészt az ismerkedés elején nem tudhatja a másik fél, hogy ez az üdítő kivétel-e, másrészt nem oldódik meg az együtt élés, feladat megosztás, ne adj isten gyerek kérdés. Legfeljebb az évi egyszeri, esetleg pár néhánynapos nyaralás, kikapcsolódás lesz egy besegítő családtaggal megoldva.

35, ha már nincs mibe belekötni, jöhet a szóhasználat. Jelezném, mindkettő létező és régóta használt kifejezés.

[link] [link] [link]

Párom 32 éves, van 2 gyereke. El tudna menni albérletbe, viszont akkor nem lenne aki a gyereket el tudja vinni, vagy hazahozni ha éppen úgy osztják be. Ennyiből jó, hogy a szüleivel lakik még.

Igazából nem számít, mert ha összeköltöztünk akkor mindegy, hogy albérletből jött vagy otthonról.

Tény-e, hogy a felkérdez (amit nem használtam és nem is szoktam) és a felvigyáz (ami amúgy sok irodalmi műben megjelenik) régi és magyar szavak? Az, hogy nem ismered, vagy adott népcsoporthoz társítod, már a saját beszűkültséged bizonyítéka, nem más.

Kiszálltam, mert a sima, natúr kötözködés nem épít és a téma kapcsán sincs haszna. Amúgy is kiveséztük szerintem az idős gondozás - párkeresés nehézségeit és buktatóit.

Szerintem nem.

Sok ember arra vágyna egy bizonyos kor fölött (nemtől függetlenül), hogy ne kelljen egy fedél alatt élni a szülőkkel vagy anyósékkal, ami érthető.