Hölgyek!Miért talpraesettebb a szemetekben az a pasi, aki mamahotel helyett albérletben lakik?

40# ebben egyetértek veled. Akkor én úgy fogalmaznék, hogy jóval gyanakvóbban kezelek olyat aki a szüleivel lakik.

De képzeld mondok neked valamit. Az a herótom amikor családi ház tetején ráépülve (külön bejáratú), (hányok), lakik a pasi, na onnan az nem fog mozdulni mig él az annyja.

Az csak egy ürügy hogy azért mert anyagilag spórolni tud.

Ki veszi ezt be? Ott az anyja irányít mindent ki a fszm akar belebotlani az anyjába amikor megy a pasihoz?

De olyan palim is volt aki 50 évesen külön lakik de viszi a szennyest az anyjához meg zabálni természetesen. Na annak se volt egy értékelhető kapcsolata de még értékelhetetlen se.

Tehát summa summárum, kik vannak normális kapcsolatban? Kinek van mindig nője?

Na ugye hogy nem nehéz kitalálni?

"Megtudhattuk hogy itt is(mint mindenhol máshol) nem elfogulatlanul ítélnek az emberek, hanem képzeteket társítanak."

Egyrészt az ag, általánosítva ítél, ez természetes.

Másrészt az általánosítás okkal alakul ki. Teszem azt, te valóban, ahog, pénzhez jutsz lelépsz majd, bár az "akár" az nem egy biztos igen. De, láthattad, hogy itt is hányan leírják, hogy milyen rohadt jó nekik otthon. És hidd el, minden otthon lakó azzal kampányol, hogy majd elköltözik otthonról. Aztán jönnek ezek a fél megoldások, ahol ugyan külön laknak de anyu marad a főnök, hozzá kell haza szaladni, ő főz a kicsi fiára... vagy rosszabb esetben a nagy pénzgyűjtés jegyében egy életre otthon ragad a páros, mert hagyja beetetni magát.

Lehet, hogy te kivétel vagy, ez eleve nem derül ki, amíg egyszer külön nem mész. De, a negatív vélemény a negatív tapasztalatok mentén alakul és válik általánosítássá. Egyszerűen mert az egyén tapasztalatai szerint az adott dolog általános. Ha nagyon sok ember szerint az, akkor lehet benne valami, nem csak az egyén agymenése. Márpedig, ebben az esetben nagyon sokan hanyagolják az otthon élő harmincas, negyvenes férfiakat.

Aki valóban el akar költözni, az úgyis megteszi, elvégre épp gyűjtöget aktívan. Tehát ez a hátrányos megkülönböztetés se éri olyan sokáig.

kérdező, mintha csak én írtam volt minden válaszod :)

Annyit mondjuk meg tudok érteni, hogy valaki miért zárja ki elvből azt aki otthon lakik mondjuk 30 felett... Valószínűleg azért, mert sok olyannal találkozott aki életképtelen. De az a vicc, ahogy írtad is, hogy aki külön lakik az simán lehet életképtelenebb. Asszony főz mos takarít rá, miután egybe költöztek, max az elején nem... Na akkor hiába tudott önellátó lenni, ha utána meg szarik bele...

Nekem egy hiányosságom van (az önellátásból), hogy nem szoktam főzni. Na jó néha, pár fajta ételt, amit különösen szeretek (többek közt egy elég hosszadalmas készítésű édességet). Ettől függetlenül a napi étkezés legalább felét én szerzem be, igaz olyant, amit nem kell főzni... De az tuti, hogy ha azt mondanák, hogy holnaptól főznöd kell magadra, azt mondanám, legyen. Pl. egy rántotthúst ne már, hogy ne tudjak elkészíteni, főleg a mai világban a netről. Biztosan nem lesz olyan mint aki már századszor csinálja, de biztosan gyorsabban rájövök a csínjára-bínjára, mert muszáj lenne. De ismerek olyant, aki nem lenne képes rá, na mind1.

Az meg, hogy engem irányítsanak a szülők, az nekem lenne gáz, én hiába lakok szüleimmel, én döntöm el a rám vonatkozó kérdéseket. És csaj vs. szülő esetén egyértelműen a csaj-t támogatnám. De hát biztos kevés az ilyen, ezért van az előítélet...

uccssó, a #20-as vagyok:

Még annyi kiegészítés, hogy kb. 10 éven keresztül még a szülők sem főztek, mert munkahelyről ingyen volt a kaja. Tehát úgymond amit ettem, azt nem is ők főzték...