Hölgyek!Miért talpraesettebb a szemetekben az a pasi, aki mamahotel helyett albérletben lakik?

Az albérletes pasi sem feltétlen önálló. Ismerek kettőt is, ahol a szülők fizetik az albérletet, anyuka megfőz neki a hétre, átmegy néha takarítani, és még a szennyeséért is mennek (mert nem fér be az albiba mosógép).

Otthon élő ember is tud mosni-főzni-takarítani-bevásárolni,gondolom, nincsenek mindig otthon a szülők sem, elkell nekik a segítség.

14, számomra hihetetlen, hogy leírjátok, mi ezzel a gond és mégse értitek.

"Majd ha élettársak leszünk, az már más, de ahhoz lehet kell minimum 1-2 év vagy akár több."

Felnőtteknél (30+) minek járogatna valaki 2 vagy több évet? Azért, mert anyu minimálbéres és ki kell segíteni?

Vagy, minek költözne egy "40 nm panel lakásba, "lyukba" valaki a 200 nm családiházból, mikor ott neki kényelmes és látatlanban is gyülöli a másik opciót? Vagy, ha költözik is, boldog lesz? Egy fenét, mert eleve úgy éli meg, hogy rontott a saját életminőségén azzal, hogy a nővel van a szülai helyett. Meg akkor majd nem kell napi segítség az öreg szüleinek? Dehogynem. Ez rá fog menni a kapcsolatra? Minden program, döntés őhozzájuk lesz igazítva? Bizonyám.

Ha elköltözöl időben, akkor a szülők is ehhez alkalmazkodnak és te is. Lesz egy önálló, tőlük független életed.

Én is haza járok segíteni, ha kell (apukám 70, anya 65+). Ha KELL. De nem hívnak fel minden szarral, mert megszokták, hogy nélkülem oldják meg a mindennapokat, hisz 10 éve nem vagyok ott kéznél. De, azzal se hív fel, hogy csinált ebédet, ugorjak haza (hozzájuk a párom helyett) enni egyet.

Ez az, ami hatalmas különbség.

És valóban szép dolog a segítség, meg, hogy a szülők számíthatnak a gyerekre és alap is. Csak nem mindegy, hogy te egy szuverén lény vagy, vagy egy páros/hármas egyik tagja, ahol alap, hogy a máikakhoz igazítasz mindent. Utóbbinál teljesen mások lesznek a szokások, a normák és a viselkedés mindkét oldalról, amihez vagy van kedve csatlakozni a nőnek (beállni a kialakult normák közé és megszokni), vagy nem. Ha nem, akkor olyat keres, akivel saját külön családot alapíthat.

Nem egy ilyen történetet ismerek, ahol évek óta, van, ahol 30+ éve élnek nagycsaládilag, mert a nő "elfogadta" és bizony, sose váltak le a pasi szüleiről, mert a pasinak nem ment. Közben meg azóta is anyu a matriarcha és ő főz a családnak, ő rendelkezik az idővel, mert ő megteheti, hogy a fiatalok életterébe betrappol, vagy, közbeszervez, a fiatalok (khm... a pasi) meg mindig őt helyezi előtérbe.

És itt jöhet a jogos felvetés, hogy ilyenkor ott kell hagyni a pasit és kész. De, ha szerelmes vagy és ha igérget is mellé (ahogy itt is mind nagy mellénnyel állítja, hogy külön menne) és te szeretnél benne/neki hinni, akkor csak telnek az évek és így, vagy úgy de sérülni fogsz.

Szóval, itt sem értem, ahogy a legtöbb ilyen vitánál se, legyen az a gyerekes-gyermektelen, fetisiszta- nem fetisiszta, stb. vita, hogy, aki tudja, hogy véletlen se akarna így élni, az miért ne lehetne elővigyázatos és zárhatnà ki az összes szüleivel élő felnőttet? Minek kéne kockáztatnia?

És azt ugye ti sem akarjátok előadni, hogy a jelenség, amiről írok nem létezik? Ha létezik, akkor jogos az önvédelem.

Hogy valakivel komoly, érett partneri kapcsolatot lehessen létesíteni, ahhoz komoly, érett, FELNŐTT ember kell. A felnőtté válásnak legfontosabb döntő lépése az ÖNÁLLÓSÁG, ami nem sóder, hanem saját munka, saját jövedelem, külön lakás (nem a mérete fontos, hanem hogy maga gondoskodik róla), FELELŐSSÉG önmagáért mindenben.

Bizonyos korhatáron túl enélkül nem megy - a mamahotel nem megoldás, még ha olcsó és kényelmes is. Sőt, éppen ezért. Akkor sem, ha részt vesz a házimunkában, ha beszáll a rezsibe...

Az egyetem elvégzéséig, a munkába állásig természetesen indokolt otthon lakni, de legfőbb cél mindenképpen a külön költözés.

- Nagyon fiataloknál persze van együttjárás, egymás szülei otthonába bejárás (ottlakás semmiképpen!) - de összeköltözés, házasság mindenképpen külön lakást feltételez. Utolsó lépcső az önálló felnőtté váláshoz.

Amikor egy felnőtt nő már a végleges igazit keresi, amikor saját otthont, családot is tervezne, akkor annak nem felelhet meg a mamahoteles fiú.

Ez pasitól függ. Volt párom, aki mindig izibe összeköltözött az aktuális csajjal, aki főzött, mosott, takarított a lakhatásért. Nem kimondva. Na itt jöttek a konfliktusok, hogy én meg albérletben laktam és nem akartam pluszban az ő lakását is takarítani.

Mostani férjem viszont az anyjával lakott, vele hamar összeköltöztünk saját lakásba, igaz, hitelt vettünk fel közösen.

Szóval nem ettől függ, ki hol lakik a házassága előtt. Hanem hogy milyen ember.

13# Mert a pasik nem veszik észre hogy az anyjuk rajtuk van! Érted?

Nem, nem érted. Akkor mondom, párszor hazadobott a pasim, mondván, dolga van, minekután az anyjához ment zabálni mert jaj nehogy megsértődjön a mamika. Ezt persze te ugye nem vennéd észre, hogy manipuláció a mamika részéről, hogy leszedje a nőt a fiáról. Te nem érzed ezt problémának, hát hogy is éreznéd, ezt szoktad meg, ebben szocializálódtál. De mondom, baj, igen, baj, nagyon nagy baj ha az anyja rá van gyógyulva a pici fiacskájára, életképtelen embert nevelni belőle ez a cél, hogy mindig neki ugráljon.

Namármost egy pasi akinek már nem él az anyja (szerencsére), az egyértelműen a nőre tud figyelni, nem lesznek gátlásai, próbál kettejükből valamit kihozni kapcsolatot, hiszen nincs már ott az anyja, aki lehúzza. Én amikor megismertem a férjemet, le kellett húznom a retkes anyjáról mert egymásra voltak tapadva nullahuszonnégyben, és nem velem beszélte meg a dolgait, hanem mindenben az anyja döntött. Helyette! Érted?

Nem, nekem nem kell ilyen pasi. Csak és kizárólag olyan, akinek már nem él az anyja, de középkorúként ez már azért gyakoribb.