Hölgyek!Miért talpraesettebb a szemetekben az a pasi, aki mamahotel helyett albérletben lakik?

Kénytelen önálló lenni. Megtanulja, hogy kell spórolni, rendet tartani, odafigyelni a befizetésekre, ügyeket intézni, önállóan dönteni.

Másrészt azt írod, hogy az anyjával lakik, és nem azt, hogy a szüleivel. Sok esetben egy ilyen párosba úgy cseppen bele a nő, mintha felesleges harmadik lenne egy régi házasságban. Az anyja kisajátítja, leuralja, ő az egyetlen társasága. Egyből elkezdi fúrni a kapcsolatot, nehogy elvigye tőle valaki a pici fiát.

Mert igy nem aza nyjával lesz anyagi közösségben hanem a párjával.

A mamahotelesek kb az mintha az anyját vette volna el, mert nem egy nővel próbál megelni boldogulni, hanem az anyjával.

Minden szülőkkel élő férfi azt mondja, hogy jaj, csak annyi a különbség közte meg az albérletben élő között, hogy van plusz 2 ember a lakásban, de azért a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok mamahoteles pasas konkrétan kiszolgáltatja magát és nem látja el magát 100%-osan. Nem azt mondom, hogy nekem teljesen off vki, aki a szüleivel él, de azért odafigyelnék és kielemezném a helyzetet, mert tényleg van, aki ellátja magát... de sajnos az a többség, akinek azért anyu főz, anyu rakja be az ágyát, anyu mossa ki a ruháit, anyu takarít, szülők mennek el bevásárolni, és ilyenkor még, ha kérdőre is vannak vonva, akkor megy a hanta, hogy "jaj, hát én úgy megtenném magamtól is, de hát anyukámmal nem lehet beszélni, meg ha úgyis megcsinálja, most fájdítsam azzal a szívét, hogy megtiltom neki, hogy főzzön rám?" vagy "plusz egy emberre főzni nem macera, most miért annyira nagy baj eeeez?". Azért ha pl. nem egymaga lakik albérletben, azért kisebb eséllyel szolgáltatja magát ki mással, és legalább ÖNÁLLÓ. Talán egy 17 éves csitrinek ez nem fontos, de az én koromban (34) azért már elvárható, hogy egy korban hozzám illő férfi magáról tudjon gondoskodni és el tudjon látni egy háztartást egyedül is (és igen, itt jön képbe az is, hogy nagyon nem hiszek a klasszik családmodellben, főleg ha én is dolgozom, így nem fogok másra ganajozni csak azért, mert neki megtette az anyja, meg mert nekem nem nő hím nemiszerv a 2 lábam között).

Ill. ott, ahol idősebben vki az anyjával lakik, óhatatlanul lehet egészségtelen anya-fia kapcsolat. Nekem az apukám pont ilyen anyucika dróton rángatható pici fiacskája típusú ember, aminek én még a gyerekeként is baromira megszívtam a levét, hogy anyuci (azaz a nagyanyám) a legfontosabb, a szent és sérthetetlen, amikor csak egy mindenkit fúró, rosszindulató szemétláda volt. Én ilyen kapcsolatban, kösz, nem kérek, akkor sem, ha anyuka amúgy kedves meg aranyos, mert ez nem egészséges, és egy párkapcsolatban én szeretnék lenni a legfontosabb a másiknak.

Régi mondás papucstávolságra mamitól anyóstól, de mégjobb a 100+ km.

Teljesen kizárt hogy összeálljak egy anyjával lakó vagy közel lakó pasival. Sőt én ott tartok már, hogy konkrétan olyat keresek akinek nem élnek a szülei.

Annál kiszolgáltatottabb kapcsolatot még nem tapasztaltam mint a gyerekén csüngő mamuka aki szeretetből lóg a felnőtt kölykén és a pasi még ezt be is veszi és hiába szólsz neki hogy az anyád nem szeret csak birtokol.

Rendszerint ezeknek a pasiknak soha nincs tartós normális kapcsolatuk mert a mama belepiszkít előbb utóbb és észre se venni hogy rosszat akar az anyja mert ha eléri hogy szakítsanak akkor bíztatja a fiát hogy nem baj kisfiam találsz majd jobbat meg úgysem volt való hozzád. Csakhogy a mamának esze ágában sem lesz hagyni egyik kapcsolatát sem elmélyülni. És minden kezdődik előlről egészen addig amig a mama él. Azután meg már mindegy mert totálisan tönkretette addigra már a gyereke életét.

Nekem is a köldökzsinór a baj. Nem fogom ellopni anyu mellől a magzatát, éljenek boldog szimbiózisban amíg tudnak. A legtöbb embernek igénye van felnőni. Aki inkább otthon marad annak minden kényelmével és kompromisszumával, az, ha kihozom se akar majd változtatni, mert érzelmileg oda tartozik, nem hozzám. Láttam már több ilyet.

Anyu szent, anyunak igaza van, anyut kell megkérdezni, anyu ezt akarja, vagy épp azt, úgyhogy keresztbe van húzva minden, mert anyu (vagy apu, ha az is van) füttyentett. És értse meg a másik, hogy már öregek, meg hozzászoktak (az így szoktuk amúgy is gyilkos mondat), meg csak most, meg meg fog sértődni, meg miért vagy ellenséges stb.

Neeeeem. Ha valaki érzelmileg levált a szüleiről, akkor szuper, 30 körül szerintem alap, ha valaki nem tette meg (nem csak az otthon élőkre igaz ez, de rájuk nagyon jellemző) akkor meg kell hagyni a természetnek, hogy tegye a dolgát. Örökké nem tart ki a köldökzsinór, de kívülről nem is elszakítható. Ez tipikus esete annak, mikor azt nem lehet megmenteni, aki nem is akarja.

Szóval egyszerűen azért gondolom élből talpraesettebbnek (aztán majd kiderül) azt, aki végig ment már ezen az úton, mert jellemzően az is. Tapasztaltabb, önállóbb (mind érzelmileg, mind az önellátást, intézkedést tekintetbe véve) és alkalamasabb a felnőtt kapcsolatra.

Van kivétel mindkét oldalon, de az arányok nem mindegy hogy állnak.