Ki fizessen a randin, ha a nő kezdeményezi a találkozót?

Kérdező, egyre gázabb, amit leművelsz, komolyan. Te abból indulsz ki, hogy vannak objektíve férfias dolgok, és hogy a számla kifizetése (ami nem egyenlő a pénzszórással, te gyökér), az szerinted, Gipsz Jakab szerint nem tartozik közéjük. Sokunk szerint pedig közé tartozik. Hogyan döntsük el, hogy kinek van igaza? Kő-papír-ollóval? Vagy megverekszel érte? Mint ahogy mondtuk már többen is, amit kérdezel, az ÍZLÉS kérdése, és nem lehet objektíve eldönteni. Olyan, mintha arról vitatkoznánk, hogy szép-e a piros szín. Valakik vonzónak tartják, hogy a férfi gáláns, valakik meg egyenlőséget akarnak a fizetés terén is. Mint ahogy valakinek számít a kigyúrt test, valakinek nem, valakinek számít, hogy van-e diplomád, valakinek nem. Ki a pokol vagy te bammeg, hogy beleszólsz mások dolgába? Mindenkinek megvan a saját ízlése, és könnyen lehet, hogy kirajzolódik statisztikailag egy szignifikancia, miszerint több nő bukik az izmos pasikra, mint a véznákra. Vagy több nő bukik a gáláns pasikra, mint az egyenlően fizetőkre. Mégis, mi dolgod van neked ezzel? Mi a problémád ezzel? Ha te nem ilyen nőt akarsz magadnak, akkor keress olyat, aki szintén az egyenlő fizetés elvén van, és probléma megoldva. Mit hörögsz itt az interneten, hogy megmondd másoknak, hogy mi az objektíve férfias, és mi nem az? Mikor fogod már fel végre agyilag, hogy ízlés kérdésében nem érdemes vitatkozni? Hmmm?

Ha már férfiasságról beszélünk, akkor csak mondom, hogy AZ ÉN ÍZLÉSEM SZERINT qva férfiatlan, amit csinálsz most. Mint ahogy neked is megvan a magad képe a férfiasságról. Ezek egyéni elképzelések, és nem kőbe vésett dolgok. Annyit tehetünk csak, hogy olyan partnert választunk, akinek az ízlésével illeszkedik a miénk. És probléma megoldva. Ez nem megvitatni való kérdés.

"Te a genetikád miatt nem tudsz fizetni. A genedika arról tehet, hogy milyen magas vagy, milyen színű a szemed stb. Fizetni attól még igen is tudsz."

Rendkívül buta vagy, és ha a butaság melleé ekkora arc társul, az már egyenesen katasztrófa. Hogy ki mifelé vonzódik, annak elsősorban evolúciós okai vannak, és a gáláns férfiakhoz való vonzódásnak nagyon is megvan az evolúciós alapja, mert az ilyen férfi biztonságot, védelmet áraszt magából, amire a legtöbb nő vágyik. Erre mondom, hogy hadakozzál nyugodtan a természet ellen, az ösztönöket akkor sem fogod tudni átírni. Attól, hogy éppen a nő is képes arra technikailag, hogy fizessen, nem jelenti azt, hogy a kialakult ízlése ne volna genetikai alapú. Te most konkrétan azt várod el, hogy az emberek ne hallgassanak a szexusukra, hanem legyenek igazságosak a randikon ill. a párkapcsolatukban is. Erre írtam azt, hogy takarodjon a politika a hálószobából, mert a kapcsolat nem kikényszerített egyenlőségen, hanem harmonikus, konszenzuális egyeszségeken alapszik.

Kérdező, csak halkan jegyzem meg, hogy most éppen egy férfival beszélgetsz. Remélem, ezzel most recsegve-ropogva omlott össze benned a meglévő sztereotípiahalmaz, amit valamennyire közszemlére is tettél.

Nem szeretem szaporítani a szót, hanem célzottan látom célravezetőnek megvilágítani a probléma gyökerét, a világosság kedvéért. Azt próbáltam átadni -- láthatóan eddig sikertelenül --, hogy oktalanul keversz össze társadalmi és párkapcsolati kérdéseket. Folyamatosan a feminizmussal jössz, amellyel nyitott kapukat döngetsz, mert én magam is elítélem azt, pontosan amiatt, mert rendszeresen mos össze társadalmi és magánéletbeli kérdéseket.

Hogy egy példával éljek, vegyük a fizetés kérdését. Társadalmilag azon az állásponton vagyok, hogy az egyenlő teljesítményért egyenlő bérezés járjon. Ismételten mondom, ez egy, A TÁRSADALOMRA vonatkozó kérdés. Ezzel szemben egy párkapcsolaton belül, ha a feleknek úgy jó, nem látom szükségét egy ilyen egyenlőségi elvnek. Ha egy klasszikusabb beállítottságú párosról van szó, ahol a férfi szeret dolgozni, a nő meg szeret otthon maradni, az is jó, ha -- és itt jön a lényeg -- EBBEN ÉRZIK JÓL MAGUKAT. Ha egy modern kapcsolatról van szó, amelyben mindkét fél dolgozik, és akár a nő visz többet haza, vagy akár egy olyanról, amelyben a férfi van otthon, az is jó, ha -- és itt jön a lényeg -- EBBEN ÉRZIK JÓL MAGUKAT. Nekem mint kívülállónak nincs miért beleszólnom a rendszerükbe, ha ők maguk jól érzik magukat benne. Én, férfiként rosszul érezném magam, ha otthon maradnék, de ez RÓLAM szól, vagyis az én kapcsolati preferenciámról, ízlésemről. Attól, hogy nekem ilyen az ízlésem, nem szabad elvitatnom, hogy más meg más típusú kapcsolatban érzi jól magát. Vannak olyan férfiak, akik könnyű szívvel maradnak otthon, minden megbecsülésem az övék.

Akkor most vegyük a kérdésed tárgyát. Ha én olyan férfi vagyok, aki a férfiasságomhoz hozzátartozónak érzem, hogy akkor is én fizessek, ha a nő hívott el randizni, és a nőnek is jó így, tehát, ha -- és figyelj, itt jön a lényeg -- EBBEN ÉREZZÜK JÓL MAGUNKAT, akkor neked mint kívülállónak miféle beleszólásod van? Abszolút értem a logikádat, miszerint a nő is adjon valamit cserébe, stb-stb., de ez nem efféle korrektségi elvekről szól, hanem pusztán arról, hogy én a férfiasságom részeként tartom nyilván, ha én fizetek. Ez egy identitásbeli dolog. Lehet, hogy lassacskán lehetne rajta változtatni, de miért akarnánk, ha jól érezzük magunkat benne mind a ketten? Miért akarod megváltoztatni az ízlésünket? És attól, hogy ez az ízlésünk, szó nincs arról, hogy leszólnánk a te ízlésedet. A te ízlésed ugyanolyan legitim. Te nem tekinted a férfiasság részének, hogy te fizetsz, és én ezt 100%-ig tiszteletben tartom. A kérdés csak az, hogy te miért nem tartod tiszteletben mások ízlését. Úgy csinálsz, mintha itt egy TÁRSADALMI elvárás lenne, holott egyetlen emberrel kell csak, hogy hasonló hullámhosszon legyetek: a (leendő) pároddal. Ha ti olyan kapcsolatban érzitek jól magatokat, amelyben minden esetben a férfi fizet, az is jó. Ha olyanban, amelyben az fizet, aki meghívta a másikat, az is jó. Ha olyanban, amelyben mindig a nő fizet, az is jó. Ha BDSM-kapcsolatban érzitek jól magatokat, amelyben deklaráltan alá-fölérendeltségi viszony van, az is jó. BÁRMI lehet jó, HA abban mindketten jól érzitek magatokat. Ennek az egy feltételnek kell teljesülnie, és ha ez megvan, akkor már teljesen lényegtelen, miről pampog egy kívülálló, mert nem egy kívülálló ízlésének kell megfelelnetek, hanem a sajátokénak. Érted már?

Mindezek fényében láthatod, hogy teljesen fals dolog a pedofíliával példálózni, amelyben deklaráltan nem tekintjük konszenzuálisnak a viszonyt a felek között. Pontosan azért ítéljük el, mint amiért a kapcsolaton belüli erőszakot is elítéljük. Az erőszak olyasvalami, amelyben legalább az egyik fél NEM ÉRZI JÓL MAGÁT, és ekkor bizony már van jogod kívülállóként beleszólni a dologba, és ellenintézkedéseket tenni. De mindaddig, amíg egy olyan szituációt vizsgálunk, amelyben mindkét fél kiteljesedettnek érzi magát, csak neked mint kívülállónak más az ízlésed, addig mégis miféle jogot formálsz magadnak arra, hogy beleszólj az ő életükbe? Teljesen mindegy, mennyire "igazságtalan" a felállás a felek között, ha abban jól érezzük magunkat. És igen, férfiként kifejezetten élvezem, ha a tenyeremen hordozhatom a nőt, és akkor is én fizetek, ha ő hívott el. Mert ez az ízlésem. Ha pedig egyszer ez az ízlésem, és teljesül az ízlésem tárgya, akkor kiteljesedettnek érzem magam, és neked mint kívülállónak semmi okod nincs arra, hogy "igazságot tegyél" az én kapcsolatomban. Én egy olyan kapcsolatban érzem jól magam, ahol elsősorban én mint férfi küzdök a nő kegyeiért, te pedig nem érzed jól magad egy ilyen kapcsolatban. Mind a kettő egy legitim felfogás, és semmi okunk meggyőzni a másikat a saját ízléséről, elvégre nem mi fogunk egymással kapcsolatba kelni. Remélem, ezzel a levezetéssel most már pontot tehetünk a vitánk végére.

"A problémám az, hogy sajnos nagyon sok hozzád hasonló létezik, aki úgy véli, hogy a pénz az egyetlen érték, amit nyújtani tud, ezért meg kell vásárolnia a nőt részletre."

Ezt te honnan szedted? Hogy vontad le a következtetést, hogy a pénz az egyetlen érték, amit nyújtani tudok? A kérdésed alapján most ezt a tényezőt boncolgatjuk, ezért beszélünk erről, de ebből nem következik, hogy csak a pénz körül forgok, sőt, ha ismernél, nagyon nem ilyennek mondanál, mint aminek most itt leírsz. Alapvetően kerülöm az anyagias nőket, elvégre nincs kiemelkedő keresetem, nem is tudnám a vagyonommal lenyűgözni őket. Itt most egy randizós, étel/ital kifizetéses szituációról beszélünk, nem egy életmódról. De mivel ez lett kiemelve, erre fókuszálva mondom azt, hogy részemről azt érzem férfiasnak, ha én fizetek, és szégyelleném, ha nem így lenne. Pont úgy, mint ahogy azt is szégyellném, ha a nő cserélné ki az autó kerekét helyettem, vagy ő védene meg az utcán engem egy zaklatótól. Ezek mind-mind részösszetevői a bennem meglévő férfiasság-képnek, amelyek közül most egy lett kiemelve. Szó nincs arról, hogy én ezek közül bármelyikkel önmagában (pl. a pénzzel) akarnám megvásárolni a nőt. Igen, vannak ilyen férfiak, de én nem tartozom közéjük.

"Az ilyenekre panaszkodnak itt a csajok, hogy a palijuk nem engedi, hogy fizessenek. Nem engedik. Mintha a nő valami qurva, vagy tulajdon lenne."

Vicces, hogy egyszerre nevezed a nőt tulajdonnak és a férfit szerencsétlennek az általad vázolt szituációban. Akkor most ki is a vesztes és ki is az elnyomó? Elvesztettem a fonalat.

De mindegy is, a legnagyobb baj itt az, hogy rendkívül sztereotipikusan gondolkozol. Egyetlen momentumból következtetsz az élet számos területére. HA én fizetek, AKKOR biztos a tulajdonomnak tekintem. HA én fizetek, akkor ő rosszabb, mint egy qva. Nagyon nehéz úgy értelmes párbeszédet folytatni, hogyha folyamatosan állítasz elő a semmiből ilyen légvárakat.

Az, hogy teszem azt, én fizetem ki a közös randikat, nem azt jelenti, hogy én cserébe semmit nem kapok. Csak nem feltétlenül pénz formájában, hanem fizet a szépségével, a rám fordított minőségi idejével, a mentalitásával, stb. Nyilván nem tenném meg bármelyik nőnek ugyanezt, hanem csak olyasvalakinek, akitől azt érzem, hogy kapok valamit. De ez a visszakapás lehet egészen elvont dolog is, pl. pusztán az, hogy boldog, és az ő boldogsága engem is boldogít. Ez is lehet harmonikus kapcsolat. Sokkal diverzebb a világ, mint amilyen sablonokat te itt felállítasz.

"Mivel sok ilyen szerencsétlen van, azért sajnos sok pénzéhes szutyok is lesz, akik magától értetődőnek veszik, hogy már pedig ők egy forintot sem fognak fizetni, mert p*nájuk van. Szóval valamilyen szinten társadalmi probléma, ami közvetetten kihatással van rám."

Oké, elfogadom, de azért felteszem a kérdést: és akkor mi van? Nézd, ugyanez a gondolatmenet eljátszható az izomzattal is. Én nem vagyok valami testépítő alkat, és pontosan ugyanazt a kérdést megfogalmazhattam volna, mint te, azzal a különbséggel, hogy a nők jelentős többsége csak az erős fizikumúakra bukik. Rengeteg pasi pedig eljár kondizni, amely tevékenységgel csak a lovat adják az ilyen nők alá, és így társadalmilag engem hátrány ér a nem túl izmos alkatom miatt. Ugyanezt a rimánkodást itt lefolytathatnám, mint te, hogy basszus, a nők csak a kigyúrt, üresfejű állatokra buknak, ezek a férfiak az izmaikkal veszik meg a nőket, közben egyébként meg rongyként bánnak velük. És rengeteg férfire ez tényleg igaz is lesz. De ugyanígy áll a kérdés: És akkor mi van? Hogy harcoljak a szélmalom ellen? A nők nem véletlenül buknak az izmos férfiakra, és hiába előnytelen a testalkatom ilyen szempontból, nem fogok hisztériát csapni azért, hogy "de igenis vonzódjanak a véznább férfiakért", hogy nekem társadalmilag kellemesebb legyen. Ebből azért csak érzed, hogy ez mekkora ökörség volna. A pénznél ugyanerről van szó, csak vélhetőleg te azt egy szabadabb, változtathatóbb faktornak tartod, amelyet nem ugyanúgy evolúciós kényszerek alakítanak.

A rólam alkotott sztereotíp képed az, hogy a hozzám hasonlók happolják el a jó nőket, csak a helyzet az, hogy nekem még nem volt barátnőm, mégpedig pont azért nem, mert én is egy ritkább típust keresek, ami ellen a társadalmi nyomás hat. De én nem állok neki hisztériázni, hanem elfogadom a tényt, hogy a preferenciáim ritkák. A homoszexuálisok is nehezen találnak maguknak párt, de az ő kedvükért nem fogok kampányt indítani, hogy több ember legyen nyitott az azonos neműekkel való kapcsolatra, azért, hogy könnyebb legyen a homoszexuálisok sorsa.

"Az már külön megmosolyogtató, hogy az ilyenek szokták egy szakítás után fillérre pontosan a nő fejéhez vágni, hogy mennyit költött rá, aztán jön a siránkozás, hogy minden nő egy pénzéhes k*rva."

De mint írtam fentebb, nem ilyen vagyok. Egy kiragadott momentumról beszélünk most, és ebből az egy momentumból kreáltad meg a személyiségemet.

"Igen, azt az erőszakot, ami a nőt érinti, mert a családon belüli erőszak kb. ezt jelenti. A férfit nyugodtan lehet bántalmazni, még esetleg egy tahó verbális megnyilvánulásért is nyugodtan meg lehet ütni.

Ver az asszony? Miért nem védted meg magad?

Megvédted magad? Te egy bántalmazó szarházi vagy."

Ez most egy teljesen más problémakör, és abszolút osztom az álláspontodat, miszerint kettős mérce van ezekben az ügyekben társadalmilag. De ez a kettős mérce pontosan annak a sztereotipikus gondolkodásnak köszönhető, amelyet te magad is itt előadsz. Ha nem következtetnél egy-egy tényezőből egy teljes életvitelre, akkor legalább te nem járulnál hozzá, hogy a társadalom ilyen sztereotipikusan gondolkozzon.

"Jó, akkor majd ha elhív a Maldív-szigetekre, akkor azt is fizesd ki, te szerencsétlenség."

Újabb példa az oktalan következtetésekre. Nyilván nem arról van szó, hogy bármit mond, kér, azt azonnal kifizetem, ez szituációfüggő dolog. És ha azt érzem, hogy nem tudnám kifizetni a dolgot, akkor vagy nem mennék bele, vagy belevonnám a kettőnk fizetését. Nem tönkrevágni akarom magam; alapvetően randi kifizetésről volt szó, abba pedig nem fogok belerokkanni. Ez sokkal inkább egy gesztus, mintsem komoly áldozat.

"És miért neked kell a tenyereden hordozni?"

Nem KELL. Ezt élvezem. Fel tudod fogni, mi a különbség a kötelességből cselekvés és az örömteli cselekvés között? Az a baj, hogy rohadtul nem tudsz elvonatkoztatni a saját nézőpontodtól, miszerint a fizetés egy szükséges rossz dolog, és semmiképp nem teheti valaki azért, mert szeret ilyen módon örömet okozni a másiknak.

"Ő miért nem hordoz a tenyerén?"

Mert azt nem élvezném. Nem vonz szexuálisan, hogy a nő szolgáljon ki engem. Mondom, vonatkoztass el a saját orientációdtól.

"Úgy kezeled a nődet, mintha a kölyköd lenne, akinek nincs még fizetése"

Ostoba sztereotípia, te csak ezt a változatot ismered, ez rólad szól, és nem rólam. A nőt én nem kölyöknek, hanem királynőnek tekintem. Mert csak. Ezt élvezem. Neked nem kell a te nődet királynőnek tekintened. Te más vagy. Nem érted meg, hogy hiába pampogsz itt, nem fog az embereknek megváltozni az ízlésük, hanem csak magadat járatod le a hisztériáddal?

"Mert ez nem kapcsolat. Ezt egy megalázó szar."

Nem az, csak elvontabb szinten zajlik benne az adás-vétel. Nagyon boldog életet lehet élni egy BDSM-viszonyban is.

"Na, ezt ne akard normálisnak beállítani"

Semmit nem akartam normálisnak beállítani, te karsz mindenáron valamiféle abszolút értékrendet felállítani. Én pont arról beszélek már kommentek óta, hogy az egyéni ízlés határozza meg a saját kapcsolatodat, és ha az egy olyan értékrend, amely a társadalomban ritkán fordul elő, akkor olyan. De ki a fenét érdekel, ha ti ketten boldogok vagytok? Felejtsd már el egyszer végre valahára a "normális" kifejezést, és élj a te saját preferenciádnak megfelelő, boldog életet. Azon meg ne akarj változtatni, amin úgysem tudsz.

"Most már biztos vagyok benne, hogy egy férfigyúlölő egyedülálló anya által felnevelt szerencsétlen vagy, akibe azt sulykolták, hogy a nő az valami felsőbbrendű lény, akiért egy életen át küzdeni kell."

Nem így történt, ez egy újabb sztereotípia. Kisgyerekkorom óta nekem ilyen vágyaim vannak, és nem tudom megindokolni az okát. Hiába prédikálsz nekem a normalitásról; hogy ha egyszer ÉN nem érezném magam boldognak egy olyan kapcsolatban, amelyet TE favorizálsz, akkor az egész prédikáció nem ér semmit. Nem tudod TE megmondani NEKEM, hogy mi a jó, mint ahogy ÉN sem tudom megmondani NEKED, hogy mi a jó, mert mások a preferenciáink. Ki a szőkét szereti, ki a barnát, ki egyenlőség párti, ki jobban szereti szolgálni a másikat. Ezen nem tudsz változtatni. Szidhatsz, ócsárolhatsz, de az ég világon semmit nem érsz el vele.

"Ha már itt tartunk: ő hogyan küzd érted? Hogyan bizonyítja, hogy többet ér néhány patronnál? Csak mert az ilyen csajok kezdenek el unatkozni és lelépni, mert hosszútávon nem tolerálják az ilyen lábtörlőket, hiába viselkedsz bankautomataként."

Valóban nehéz ilyen lányt találni, ergo pont nem arról van szó, hogy a társadalmi nyomás nekem kedvez, mint ahogy fentebb ezt fejtegetted. Pont arról van szó, hogy egy viszonylag ritka állatfaj vagyok, ezért én is nehezen találok párt magamnak. De én sem pénz alapú kapcsolatot keresek (azt könnyebben találnék), hanem olyat, amelyben a kifizetés érzelmi alapon, a minőségi idővel történik. Azzal, hogy tisztel engem, a gondolataimért, és látom rajta, hogy élvezi a velem töltött időt. Ezért pl. tökre van értelme számomra annak, ha többek között pl. a randikat én fizetem. De mint mondtam, ez csak egy apró aspektusa az életnek, és nem arról van szó, hogy én ezzel veszem meg a nőt, a dugásért cserébe, miközben érzelmileg meg egy nulla lennék. Próbálj kicsit visszavenni a sztereotípiáidból, és elvonatkoztatni a saját ízlésvilágodtól.