Gáz, hogy minden beszélgetést és találkozót én kezdeményezek nőként? Nők, férfiak, mit gondoltok erről?

Ezt a kérdést neki tedd fel.

És egyből megtudod mi a helyzet.

Nem is értem mit bonyolitod? Erre csak ő tudhatja a választ.

Mit csinál ezen kívül?

Kezdeményez valamit, ha már együtt vagytok, vagy csak elfogad mindent tőled?

"Eddig a leghosszabb idŐ 2 nap volt"

Ez nagyon kevés. Egy normális férfinak addig duzzad a vitorlája amíg neki kell utánad futni, ha te mindig megelőződ mielőtt kialakul benne a hiányérzet, ezzel kifogod a vitorlájából a szelet, és az érdeklődés tüze el kezd lelohadni, és akkor már csak azért találkozik veled, mert te tálcán kínálod magad, és előbb utóbb az ágyban végzitek anélkül, hogy ő két gyufaszálat sem tett keresztbe.

Ajánlom, hogy olvasd el a Férfiak a Marsról a nők a vénuszról jöttek, ebben a könyvben pont ilyen és hasonló kérdésekre találsz nagyon jó válaszokat. A szerzőnek van más könyve is párkapcsolatokról, randizásról, de az összes könyvnek ez az alapja, erre mindig hivatkozik.

Én is elszúrtam párszor ezzel a nőknél. Mindig én kerestem, írtam. Hiába volt jó közöttünk a hangulat. Túl elérhető voltam így nem annyira érdekes vagy értékes. Nem hagytam teret a másiknak.

Szerintem is hagyni kell a másikat sóvárogni egy kicsit.

Illetve még annyit, hogy nekem sok vitám volt amiatt, mert nem válaszoltam gyorsan meg kijelentő mondatra egy smileyt sem írtam.

Ezt elég gyerekesnek találom. Sokaknak ellenszenves lehet.

Amióta szingli vagyok szinte fel sem nézek messengere. Élem az életem. Jóformán elérhetetlen vagyok, de most így jó. Felismertem, hogy nem érdekel semmiféle versengés. Vagyok, aki vagyok. Tisztában vagyok önmagammal, a határaimmal és "útleveleimmel".

Akivel érdemes lesz azzal úgyis alakul majd. Nem feszülök rá.