A 2. randin strandra megyünk. Mindent nekem kell fizetni?

#108-as + #110-es

Engem úgy neveltek, hogy semmi rossz nincs abban, ha néha önzetlenül, viszonzás nélkül kedves vagy valakivel. Ezért is támogatták azt, hogy önkénteskedjek.

Nincs különösebben tehetős családom, bár soha nem is szűkölködünk. Már önállóan élek, van egy biztos keresetem, így nem haltam bele abba, hogy elköltöttem talán öt eurót néhány gyerek kisegítésére. Engem is hívtak már meg így idegenek, mert hol kisgyerek voltam, aki így számolta az aprót, hol kíváncsi turista, akit meghívtak egy helyi különlegességre. Néha én adok, néha én kapok; ha jobban tetszik, hívhatod karmának is a dolgot.

A #107-es hozzászólásomnak egyébként egyáltalán nem ez volt a lényege, nem is értem, miért pont ezzel a kis semmi résszel foglalkozol.

24/N (#107)

112.

Majd szólok, ha érdekel.

Ugyanmár egy örök vesztes csavoval vitatkoztok.

Még azt is megkockáztatom, hogy ha szajhuzva is, de fizetné ő azt a kavet, ha kéne valakinek egyszer az életében.

114.

Ahogy azt Móricka elképzeli...

75

Rendszeres színházba járó vagyok, színházjegyért 4 ezernél/db többet még nem fizettem, inkább kevesebbet. Nem putri hely, Madách Színházba járunk a barátnőmmel, musicalt nézünk meg többnyire. Nem szar helyeken ülünk, általában emelet, mindig látjuk rendesen az előadást.