Lányok, szerintetek nem teszitek kicsit túl nehézzé a csajozást az átlag pasik számára?

"Szerintem egy nőnél nem rugalmas az, hogy milyen férfi kell neki. Van egy elképzelése, hogy milyennek kell lennie minden téren (tehát arcra, magasságra , testalkatra, szemszínre, hajszínre, természetre, viselkedésre, hangra, baráti körre, munkára, egzisztenciára, stílusra, ruhákra, zeneízlésre, filmízlésre, kutyás vagy macskás, hány gyereket akar, hol lakik, hová járt iskolába/egyetemre, iszik alkoholt vagy nem, cigizik vagy nem stb) és nem nagyon adnak lejjebb belőle, tehát már az ismerkedés elején lezárnak mindent ha kiderü, hogy valamelyik szempontot nem teljesíti."

- Soha nem volt elképzelésem, milyen szemszínű, hajszínű legyen, vagy milyen legyen az arca. Bármilyen színkombináció nézhet ki jól, nekem még a rassz sem számít. Tetszett már hófehér, tejfölszőke hajú férfi, fekete/félig fekete is, arab is, ázsiai is. A lényeg, hogy tetszik-e vagy nem, de konkrét elképzelésem soha nem volt. A magasság és a testalkat terén is annyi, hogy ne legyen túlsúlyos kicsit sem, és lehetőleg legyen minimum olyan magas, mint én (170 cm vagyok, szóval annyira nem nehéz hozni).

- Természetre mindenkinek van némi elképzelése, mivel ha hosszabb távon gondolkodik az ember, akkor nem árt olyan emberrel együtt lenni, akivel kompatibilis. Azt beismerem, hogy voltak azonnali kizáró okok, de ugyanakkor meg sok nekem nem tetsző dolgot tűrök el a páromnál. Tökéletes ember nincs.

- Zenei ízlés? Hacsak nem egész nap mulatóst vagy cigány rap-et vagy hasonló szélsőséget nyom, teljesen rugalmas vagyok.

- Film ízlés? Ha nem szereti a Monty Python-t, akkor instant kuka, pláne, ha kifejezetten rossz is szerinte. Ezen kívül rugalmas vagyok. A párom csomó olyan filmet szeret, ami engem egyáltalán nem érdekel, sőt, irritál, nem akarom nézni.

- Gyerek, kutya-macska, lakhely téma: Nem gondolod, hogy itt valóban fontos, hogy hasonló elképzelései legyenek a két félnek? Ha én élek-halok a macskákért, és 2 gyereket is szeretnék és megvan, hogy mondjuk Budapesten akarok élni, akkor minek jönnék össze olyannal, aki utálja a macskákat, nem akar gyereket és külföldön akar élni mindenképp?

- Abból még szép, hogy nem adok le soha, hogy nem jönnék össze dohányzó, alkoholizáló emberrel.

Mindenkinek máshol van a tűréshatára, másak a preferenciái, és ebbe nem szólhat bele senki.

A valóság pedig az, hogy mindenféle embernek van párja, az átlagosnak, a csúnyának, a jóképűnek, a kövérnek, a gebének, a vékonynak, a magasan iskolázottnak, a szakmunkásnak, a szegényebbnek, a gazdagabbak stb stb.

Igen, bármennyire felháborító bizony a nőknek is fontos a külső és az, hogy vonzódjanak a férfihoz, hogy meglegyen a kémia. Az pedig mindenkinek a totális magánügye, hogy az elvárásaiból lejjebb ad-e vagy sem! Ha nem, hát nem, az ő dolga, nem a tied.

Én speciel inkább vagyok egyedül, semmint olyannal, aki mellett nem vagyok boldog és aki taszít.

34, az, hogy magasak az igények az relatív, igazából azt is el lehet mondani, hogy a férfiaknak meg alacsonyak az igényeik, hiszen szintén relatív. És mivel egmyáshoz képest relativizáljuk, így nem túl meglepő:D

De te azt állítottad, hogy a nők egy előre kitalált rugalmatlan ideát követnek, ami viszont nettó f*szság. Erre reagáltak, nem az igényszint mértékére.

Nem, nem a média és a szórakoztatóipar teszi. Tudod mi teszi? Az, hogy fiatalon, 15-21 évesen nem voltak magas igényeim, pozitívan ítéltem meg a legtöbb embert, és küzdöttem a rengeteg világban lévő "igazságtalanság" ellen. Mindenféle szerencsétlennek esélyt adtam legalább beszélgetésre, ismerkedésre, mindenkin segíteni akartam. Aztán összehozott az élet jópár idiótával (nemcsak párkapcsolatra, szexre gondolok), és részben ezek miatt lett emberismeretem és önismeretem, hogy mi az amit akarok/nem akarok a közvetlen környezetemben, életemben.

Valamint ahogy haladtam a felnőtt élet felé, magamra szedtem némi önbizalmat, és rájöttem, hogy egyetlen egy életem van, és nem kell úgy élnem, hogy nekem rossz legyen, de közben minél több embernek megfeleljek. Az időm véges, nem fogok olyan szintű kompromisszumokat kötni, ami nekem mindennapos kellemetlenséget okoz. Éppen ezért nem lesz soha olyan társam, akire nem szívesen nézek rá, akivel nem látom a jövőt, aki fájdalmat okoz nekem, akit unok, és csak megy el a drága időm, hanem csak olyan férfi lehet része az életemnek, akivel boldoggá tesszük egymást, és aki mellett nincsenek bűntudattal teli vágyaim más férfiak felé.

Igen, magasak az elvárásaim, annak legalábbis biztosan, akit épp elutasítok. És nem, nem szólhat bele az égvilágon senki. Ha mégis megpróbálja valaki, és nekiáll pattogni, akkor számoljon, hogy jön a retorzió, és ő fogja húzni a rövidebbet, pláne ha az az előzmény, hogy elutasítottam.

Egyetértek. A magas elvárások sokszor a tapasztalattal jönnek, mert az ember idővel jobban kiismeri az embereket, hamarabb észreveszi, hogy ki az, aki mondjuk csak át akarja verni, ki az, akiben abszolút nem lehet megbízni. A magas elvárások nem feltétlenül a külsőnek szólnak. De tény, hogy egy megfelelő egzisztenciával rendelkező nő már azt sem akarja, hogy egy mamahoteles pasi belelüljön a készbe, vagy, hogy egy életképtelen pasit el kelljen látni a háztartási teendőkben.

És igen, ez az összehasonlítás relatív. Biztos, hogy a nők elvárásai magasak? Nem lehet, hogy az egyedülálló férfiak színvonala csökken?

23mal egyetértek.

Pl a gyerek vagy állat kérdés...ott nincs kompromisszum.

Nem piálok pl és nem is kell piás...stb..

Kellenek közös pontok. De pl Én is úgy vagyok vele hogy majd jön...a sorsa bízom.

Sose volt ideálom külsőre.

Kb ugyan annyi pasi görcsöl a társkeresőn mint nő.