Ha egyedülálló vagy, mi az oka?

Szakitottam vele, mert kiabrandultam belőle.

F

Meghalt a férjem.

Egyrészt nem érzem úgy, hogy vágynék és képes lennék új kapcsolatra, másrészt úgy látom, 46 évesen, özvegyen egy kamasz gyerekkel valószínűleg ha szeretnék sem találnék könnyen társat.

Egy ideig nem voltam kész, aztán pedig úgy alakult, hogy nem igazán voltam emberek között és aztán jó hosszú egyedüllét lett belőle. Mostanában érzek megint erőt ahhoz ,hogy újra megpróbáljam

N

Introvertált vagyok, home office-ból dolgozok és utálom a telet, szóval boltba menésen kívül csak edzeni járok el itthonról.

Aztán ha valahogy valakivel el is jutok az ismerkedésig, akkor túl hamar beleélem magamat és aztán rágörcsölök az egészre. Meg hajlamos vagyok több időt / energiát fektetni az ismerkedésbe, mint a másik fél, általában én jobban akarom, mert kicsit elegem van már a magányból, de ezek miatt mindig valami szánalmas végeredményt sikerül produkálnom. Szerencsére azért tanulok ezekből, de azért kicsit zavar, hogy másokhoz képest jóval több időt fektetek magamba és így sem jön össze semmi. Kicsit igazságtalannak tűnik, de ilyen az élet, szóval nem vágom földhöz magamat emiatt.

25F

Csúnya vagyok,ha akarnám se kellenék senkinek.

23 éves létemre mégcsak meg sem csókoltak soha.

Mostanában jutottam el arra a felismerésre, hogy alkalmatlan vagyok szoros párkapcsolatra. Rendbe teszem magam lelkileg, aztán talán utána.

30n

4 éves párkapcsolatom volt, vége lett. Szép volt, jó volt, de sajnos elmúlt...

De most jó egyedül, olyat fejlődtem önismeretileg, olyan szabadnak érzem magam, mint még soha.

Ha jönne a szőke herceg fehér lovon, akivel minden természetes és magától értetődő lenne, nem küldeném el persze, de jelenleg mindenki jobban jár szerintem, ha előbb magamat teszem helyre, és csak utána kezdek el mást boldogítani (:

21L