Miért adnád fel a szingli életed?

Mert egyszerűen jó valakit szeretni mint a páromat, és viszont. Egy éve vagyok egyedülálló, új kapcsolatba nem akartam beleugrani, most kezdek újra ismerkedni. Szerintem ez így jó, van rá igényem.

27/F

A párkapcsolat része az, hogy bizonyos szinten lemondasz a szabadságodról a kapcsolat javára. Egyértelmű, hogy a szingli ember szabadabb.

Sokan csak félnek az egyedülléttől. Nagyobb biztonságban érzik magukat, ha van mellettük valaki. Egyrészt ez egy társadalmi elvárás, hogy házasodj meg, csinálj gyereket. Sok embert kiskorától erre próbálnak nevelni a szülei, a családja.

Ettől függetlenül én sem adnám fel. Már megszoktam, hogy valaki mindig beszól érte, de nekem kell, hogy jó legyen az életem. Akit annyira zavar az egyedülállóság, az úgy is tenni fog azért, hogy párt találjon. Az már más kérdés, hogy milyen embert talál magának.

Szerintem én full értelek. Most szakítottam ősszel és tök élvezem egyedül. Tök más az egész idegrendszerem működése így, hogy a saját ritmusomban vagyok. Ezt meg is tartanám kicsit. Tartok is tőle, hogy ismerkedésnél meg tudom e őrizni a függetlenségem majd.

Mégis. A szerelem olyan dolog, ami ha felüti a fejét, akkor sacc minden más mindegy. Szerintem igazán ez a veszélyes benne, hogy hiába élvezi az ember a létet józan fejjel, de tudja, hogy ez az egész tök háttérbe szorulhat hirtelen.

Nekem pont hogy a párkapcsolat adna nagyobb szabadságot. Mivel nincs baráti társaságom és még szülőkkel lakom, sokkal egyszerűbb lenne, ha lenne egyvalaki, akivel bármikor bárhova mehetek, mintsem így, hogy állandóan magyarázkodni kell, hogy hát a Józsikával megyek, de lehet, hogy holnap már nem áll velem szóba, és hasonlók. Nem nagyon értem azokat, akik csak laza kapcsolatot keresnek, szerintem az nem éri meg a belefektetett energiát. Szingliként baromi magányosnak érzem magam.

25/L

Egy jó kapcsolatért igen, egy nyűgért nem. Ha azt mondom, hogy jó lenne kapcsolatban lenni, akkor arra gondolok, hogy a megfelelő ember társasága jó lenne mellettem, akivel érdekesebb és érzelemdúsabb az élet, egymással biztonságban és kizárólagosságban. De az emberek többségére nemet mondok, mert úgy érzem, nem éri meg feladni értük azt, amilyen előnyökkel a szingli élet jár.

A vőlegényembe is ezen az elven akadtam bele. Nem akartam kapcsolatot, de jó volt vele, beleillett az életembe, szívesebben voltam vele, szóval maradt. :P

Nőként én sem akarnék. Kivéve ha aranyásó lennék, mert manapság egy nőnek egy férfi a szexen kívül csak olyan funkciókat tölthet be, ami a férfi valamilyen értelemben való kihasználása.

Ráadásul idegesítő is, hogy alkalmazkodni kell valakihez.

Manapság inkább a férfiak erőltetik a párkapcsolatot, ennek pedig az az oka, hogy mi sokkal nehezebben jutunk szexpartnerhez és sokszor még ahhoz is hazudnunk vagy taktikáznunk kell.

Én csak magamból tudok kiindulni, gyereket nem akarok, a függetlenséget szeretem és egyetlen dologra vágyom egy nőtől, olyan szexre, amit KÖLCSÖNÖSEN élvezünk (emiatt a prostik sem jatszanak). Utána mindenki éli a SAJÁT életét, megy a dolgára.

Ha bármiben is egyezik a kettőnk személyisége, érdeklődési köre, akkor lehet kettesben kikapcsolódás, akár még el is játszhatjuk, hogy egy pár vagyunk, de megmarad mindkettőnk függetlensége, ennyi.

Ez a legtökéletesebb élet, csak kár, hogy nagyon kevés olyan gondolkodású lány van, mint te, kérdező, így egy laza, szexkapcsolatot bevállaló lányra jut 100 vagy 1000 kanos férfi...

Ha egy alkalmazkodásképtelen, antiszociális selejt lennék, akkor valóban nem adnám fel a szingli létet.

Így viszont élvezem a párkapcsolatom, a közösen eltöltött időt, élményeket, nyaralásokat, örömöket.