Igaz az,hogy ha valakit szeretsz,úgy fogadod el,ahogy van, ha nem szereted,akkor meg a feje tetejére is állhat?(ez alapján teljesen fölösleges elvárásokat kitalálni)

Gyerekként van csak önzetlen szeretet.

Felnőtten már érdekkapcsolatok vannak csak. Legyen pénzed legyél jo csaladapa meg hű vigyed ha a zsetont stb

Pasiknál meg szexelj betegen is műtve is, nézz ki 50 évesen is 20nak, szolgálj es vágj hozzá jo képet.

Én csak úgy még férfit sose szerettem, csak valamiért. Valamilyen tulajdonságáért és pénzért.

Csak a gyerekeimet szeretem önzetlenül.

A mi kapcsolatunk elején volt nagyon erős szexuális vágy és vonzalom. Tudtam, hogy van háza , kocsija, de maga a férfi is érdekelt. Aztán megismertük jobban egymást, engem megfogott, hogy sosem adja fel, ha elbukja az ügyeit se omlik össze, képes pénzt keresni.

Ő elmondta, hogy én voltam az egyetlen nő, aki miután nála aludt, csinált reggelit meg kicsit összetakarított. Tetszett neki még az, hogy én teljesen boldog voltam egyedül is, nem kellett neki felvidítgatni,+ nem vagyok panaszkodós.

Őrülten szerelmesek sose voltunk a másikba. 12 éve élünk így együtt. Megfeleltünk egymásnak.

Nagyon sok ponton egyetértek veled. Hogy a szerelemben lényegtelenek a diplomák, az autó milyensége, és ha nem vagy szerelmes, aztán tökmindegy mekkora sztár és milyen gazdag a másik fél. És nyilván annak aztán nagyon nincs értelme, hogy feltételeket szabjunk a kapcsolat legelején. Szóval ezekkel abszolút egyetértek.

De azzal nem, hogy előbb a szerelem, aztán majd építkezünk. Eleve a szerelem nem úgy alakul ki, hogy elmegyek egy random ember mellett az utcán és bumm, szerelmes lettem. Ismerkedés előzi meg, az ismerkedésbe meg nem kezdesz bele akárkivel, nyilván ahhoz kellenek az elvárások, elképzelések, hogy eldöntsd mégis milyen ember mellett éreznéd magad jól, milyen életet látsz magad előtt a jövőben, ahhoz milyen típusú pár illene. Az organikusan kialakuló szerelmek, amikor egy közös baráti körben vagytok, munkahelyen, valami közös hobbin keresztül ismerkedtek meg, már alapból feltételez egy csomó olyan közös pontot, amik feleslegessé tesznek egy rakás elvárást, ez így van, hiszen akivel ugyanaz a munkahelyetek, az feltehetően hasonló képzettséggel bír, hasonló fizetést kap, stb, hobbinál szintén ez közös pont, baráti körben ugyanígy megvan egy csomó azonosság, ami kell egy kapcsolathoz. De ha random ismerkedsz mondjuk az interneten vagy beülsz egy rapid-randi jellegű valamire, tehát érted, nem magától alakul ki az érzés, csak úgy a közelségetektől, akkor _valami_ alapján el kell dönteni, hogy ki lesz az az ember, akivel elmész a napi 2 üzenetből az együttélős-családalapítós kapcsolatig. Azt nem lehet elvárások nélkül, csak úgy sodródva az életben, valami céltudatosság (vagyis: elképzelések, elvárások, gondolatok a keresett személy kilétéről) igenis kellenek hozzá. Nyilván nem elég csak a diploma és a drága autó, de ha neked van mindkettő, akkor valahol érthető, ha hozzád hasonlót keresel.

Szerelmes csak abba tudok lenni, akivel van sok randi, program, egész egyszerűen bizonyos szint alatt nem randizok, ennyi. Nem vagyok a magam ellensége, hogy valami nincstelenbe legyen szerelmes. Ez nem jelenti azt, hogy bárki jó, mert mondjuk hülye példa, de kitalálom, hogy nekem csak sebész főorvos pár kell, akkor elmegyek randizni 10 sebész főorvossal és lehet az első 9 unalmas lesz, de a 10-be meg szerelmes leszek, mert olyan a személyisége, viselkedése.

A párom iránt is vannak érzelmek, nem gazdasági kapcsolatban vagyunk egyáltalán, azt se tudom, mennyit keres, a randikat állja, meg néha kapok tőle ajándékot, de ezek csak plusz pontok. Komoly, céltudatos ember, de aki ilyen, azt eleve nehezen tudom elképzelni, hogy olyan rossz anyagi körülmények között éljen, ezek pedig kellenek a közös jövő tervezéséhez is, mert jól hangzik, hogy majd együtt építkeztek, csak akkor egyedül miért nem ment neki? Mi akadályozta?

Mondani lehet bármit, haknizhattam volna én is azzal a párkereső “piacon”, hogy nálam minden este meleg, főtt étel lesz desszerttel, MAJD ha összeköltözünk egyszer, csak krvára nem főzök most sem minden nap, desszertet meg maximum a boltban veszek készen, szóval jó nagy kockázatot vállalt volna az, akinek ez fontos, mert aztán vagy így lesz, de nagyobb eséllyel nem.

Aki csak és kizárólag az érzelmekre alapoz, az pár év múlva, amikor a rózsaszín köd elült, rohadtul átverve fogja érezni magát. Valójában mind a kettő kell, elvárásokkal kell keresni egy olyan partnert, aki iránt vannak érzelmek is. Ennyi.

#6 Van egy ismerős házaspár, ők nincstelenül jöttek össze 17 éve. Szeretik egymást, de mai napig azon a nincstelen szinten vannak, de nekik így jó. Fillérezgetnek, spórolnak, sose járnak sehová, de a szeretet meg van.

Fura szeretet. Mert én ha szeretek törekszem a jobbra, hogy minőségibb életet tudjunk élni. Ők meg néha bosszantak, hogy nekik így is f@sza, a semmibe, én meg mindig igyekszek, teszek, dolgozok. Mindenkinek mást jelent a szeretet. Én pénz nélkül nem tudok boldogan és nyugodtan élni.

A 3-as.

Akárki is vagy,kérdező, de egy értelmes,szimpatikus és emberileg tisztelhető ember jön át abban, amit és ahogyan írtad !

Legyen sikeres és boldog az életed !

Önmagában a szerelem nem elég a boldogsághoz. Attól, hogy két ember szereti egymást, de nem illenek össze, és/vagy nyomorognak, ugyanúgy boldogtalanok lesznek.

Az meg nettó bullshit, hogy ha szeret, akkor megtesz ezt-azt a kedvedért. Magyarul azt hiszed, hogy majd a kedvedért megváltozik. Ez is egyenes út a boldogtalansághoz.

Az élet ennél sokkal bonyolultabb.