Igaz az,hogy ha valakit szeretsz,úgy fogadod el,ahogy van, ha nem szereted,akkor meg a feje tetejére is állhat?(ez alapján teljesen fölösleges elvárásokat kitalálni)

Kérdező! Akkor hogyan kell párt választani?

Hiszen valami alapján kell, hogy elkezdődjön az az ismerkedés?

Sajnos valóban, az igazi szeretet, szerelem szinte ok nélküli.

De az összeköltözéshez kell az ész, ahhoz nem elég a szívre hallgatni.

Tehát ha elvárásokat támasztok, attól még szerethetem, de nyilván nem tudok vele tovább lépni, ha nincs munkája és nem is akar dolgozni, alkoholista, agresszív, stb...

Mindkettő kell…

Hiába passzol két ember a papírforma szerint, ha nincs köztük szerelem, lelki összhang, meghittség és őszinte ragaszkodás. Az ilyen kapcsolatos sorsa rendszerint valóban megcsalás vagy teljes elidegenedés.

Ezzel együtt én abban sem hiszek, hogy pusztán a szerelem minden problémát képes megoldani, és minden árkot képes betemetni.

Ezért kell a helyzet racionális értelmezése már az első randin.

Kevesebb sírós szakítás történne, ha a felek már az elején átgondolnák, hogy a másik ember műveltsége, családi háttere, tervei, anyagi helyzete, fizikai állapota mennyire felel meg az elvárásaiknak.

#6 Hát nem tudom, az én párom nem nincstelen és így is teljesíti minden elvárásomat magától, kérés nélkül, de nem teljesen értem, hogy most mire gondolsz. Figyelmes velem, nem csinál olyan dolgokat, amik nekem nem lennének jók, sűrű időbeosztása van, de mindig úgy alakítja, hogy rám legyen elég ideje, stb. Az meg közös vágy, hogy a jövőben legyen egy mindkettőnknek megfelelő közös otthonunk és az eszközeink is megvannak ehhez, nem csak vágyálom, hogy maaaaajd talán egyszer ha lesz talááán egy jobb munkánk, akkor esetleeeeeeg millió lemondás árán vagy a kormány hiteleinek hála lehet közös ház. De egyáltalán nem elvárás, hogy ezt ő teremtse meg egyedül, eleve a jelenlegi állás szerint én egy 70 milliót bele tudok adni ebbe a projektbe ha aktuális lesz, maximum az az elvárás, hogy az ő oldaláról is jöjjön nyilván valamennyi. :D

Volt amúgy csóró exem, és szar volt a kapcsolat. Nem volt gond az érzelmekkel ott sem, de engem kiidegel ez az állandó pénzen stresszelés, amikor nem is éltünk rosszul, ő idegeskedett folyton, miközben ő költött többet, én tökre spórolós vagyok amúgy, nem veszek meg minden baromságot, ő meg egész hónapban habzsidőzsizett, hónap végén meg sírt, hogy jajjj már megint alig maradt pénze, nem lehet félrerakni, drága minden :( Mindezt kb 3-4 éve, amikor még nem volt ilyen brutális infláció, ketten együtt kerestünk akkor kb 700-800 ezret, a lakásom rezsije amit feleztünk meg volt kb 45-50 ezer ft. Igaz, neki több kiadása volt, mert minden szarra személyi kölcsönt vett fel, meg áruhitelt mert ha valami kellett neki, nem tudott várni 1-2 hónapot se, hogy megvegye, azonnal kellett. Persze így nem maradt pénze hónap végén, de annak se tudott legalább örülni, hogy cserébe megvan mindene, amit akart. Én meg eleve pénzesebb közegben nőttem fel és azt látom, hogy ott az emberek tudják értékelni a dolgokat, és nem csak azokat, amiket pénzen vettek, hanem a szabadidőt, családot, hobbikat is. Engem pl egyáltalán nem érdekelnek az anyagiak, azt se szoktam nézni, maximum havonta 2-3x, hogy mennyi van a számlámon. Az érdekel, hogy a párommal tudjunk minőségi időt együtt tölteni, akár itthon, akár programokon, amikhez épp kedvünk van, tudjunk jövőt tervezni, ehhez meg mondjuk azért nem árt, hogy legyen rá keret, de konkrét számokkal nem foglalkozom.

19# Ugyanezt mondom én is. Nekem mindenem megvan, újépítésű lakás jó helyen, autó, a nyugdíjamat is megoldja majd az örökség (remélhetőleg sokára még), semmin nem kell aggódnom. Mondjuk a fizetésem nem olyan magas azért, hogy plusz egy ember költségeit álljam, meg mondjuk szeretek nő maradni a kapcsolatban és többek között nem én meghívni mindenre a férfit.

De az exem szorongott az anyagiakon, ő nagyon szegény családból jött, ő maga viszonylag normálisan keresett, de szerintem belenevelték ezt a “nincs pénz” mentalitást, engem idegesített, hogy ő ennyit foglalkozik ezzel, őt meg idegesítette, hogy én leszarom a témát. Pedig ez azért túlzás, csak mondjuk ha ki kellett fizetni 40 ezret a klímásoknak, nem téptem ki a hajamat idegességemben, hogy úristen 40 ezer forint, mert ennyi volt az ára, ez van, nem haltunk éhen abban a hónapban sem, de cserébe megjavult a klíma és nem pusztultunk meg a 45 fokban a lakásban. Jó hogy a kezét nem kellett fogni ilyen kiadásoknál, de persze az nem tűnt fel neki, hogy minden nap egy kis csoki, üdítő, csipsz az mennyibe kerül, néha 1-1 játék a gépre, amivel játszik pár napot max, aztán megunja, stb, mert ezek kisebb kiadások, csak ezekből neki elég sok volt, de párszár vagy ezer forinton azért nem sírt. Pedig ezek havi fix kiadások voltak, a klíma vagy egyebek meg néha egy egyszeri.

Na nekem ez még egyszer nem hiányzik, hogy valaki ennyire rástresszeljen arra, hogy bizony az életben pénzt kell költeni dolgokra.