A legtöbb néni a rokonságban azt mondja, hogy milyen szép vagyok, jóképű vagyok és a lányoknak még sem kellek? Miért?

10.

Alapvetően nem nagyon rajongok a tükörbenézésért, csak néha-néha. De mindig azt érzem, hogy sehová nem illek és az a tipikus "idegesítő mellékszereplő" vagyok mások életében. A külsőm pedig rossz. Nyaktól lefelé még lehetne ezen változtatni (csak az kellene előtte, hogy úgy érezzem nem vagyok depressziós és az életemnek van értelme/haszna és érek valamit a világon), de nyaktól felfelé nem nagyon, elég rossz arányokkal (nagy orr, vékony szemek, markáns orcák, keskeny áll, csálé fogak) vert meg a genetika. Legyen elég annyi, hogy sokszor néznek szerintem engem pszichopatának az arcvonásaim miatt. Szinte semmilyen érzelmet nem tudok kimutatni. Mondjuk amúgy sem.

Abban pedig nem tudok hinni, hogy az "amit gondolsz magadról az valósággá válik" - ez mese. Ha egy alacsony ember magasnak képzeli magát, annak fogják tartani? Nem. Ha egy kövér ember vékonynak? Nem. Ha egy ronda szépnek? Nem. Ha egy hajléktalan gazdagnak? Nem. Ha egy alkoholista sikeresnek? Nem.

Sajnos nem jelent semmit az, hogy mit gondolsz magadról. Vagyis de, ha pont azt amit mások is rólad, akkor még jobban felerősíted, de ha valami mást akkor csak komikus hatást érsz el "na, ez mit gondol magáról, köhög a bolha" - vicces látvány lenne egy urizáló, kényes hajléktalan vagy egy vékonyaknak tervezett ruhákba bújtatott kövér ember (bár nőknél ez elég gyakori, férfiaknál ritkább, de azért elég sok Steven Seagal van / https://www.youtube.com/watch?v=0xLhARLQXks/ - ő egy jó példa arra, mikor valaki másnak gondolja magát az ember. Csak komikus hatást érhet el vele.

12.

Azt nem tudom csak, ha ez így van, akkor miért csak vegetálok, szinte minden téren. Anyagilag, lelkileg, az emberi kapcsolatok terén... Mintha valami "végtelen ciklusba" kerültem volna, ahol mindig ugyanaz történik. És nem érzem azt, hogy lenne kiút ebből.

14.

Én nem érzem magam "csicskának" és mások sem kezelnek annak (a legrosszabb reakció még az, hogy vannak akik lenéznek) és akármi történik próbálok helyesen cselekedni - illetve ha ez nem működik vagy hátrányom származna belőle akkor kicsit "ravaszabban" oldani meg a dolgokat, de csak diszkréten.

Valószínűleg nem sugárzol erőt, mert akkor lenne kapcsolatod, mégha csak rövid és "futó" is. Még nekem is volt kapcsolatom, pedig én sosem sugároztam erőt. Olykor valami nyugodt magabiztosságot igen, amit nem tudom hogyan, mikor sosem éreztem ezt. Lehet csak a hangom tette akkor is, meg az hogy elég magas vagyok. És olykor-olykor még a súlyom is eladható, mint "megtermettség", de én csak kövérnek tartom magam. Bár az vicces mikor éjjel félnek tőlem az utcán. Csak tudnám miért, amikor alapvetően gyáva vagyok és eléggé gyerekes lelkületű?

16.

Ha ezt "elhatároztad", akkor ez érződik is a viselkedéseden. És onnantól mindegy a külső, mert a "kopjatok le, menő vagyok" viselkedés általában nem szimpatikus.