Mit tennél ha a férjed/élettársad fizikailag bántalmazna? Elhagynád az első pofon után, vagy csak ha már besokallsz?

Pakolj össze két-három napra való ruhát és a fontos irataidat.

Menj el dolgozni. A munkahelyről hivd fel az előző egyesületet vagy egy barátnőt és ne is menj haza többet.

Ne bánd a holmikat, a házat, a bútorokat. Majd lesz másik. De ezzel az állattal egy percig se légy tovább. A bankszámláról, ha van, vedd ki az összes pénzt, hogy még pénze sem legyen és kérj segitséget.

Mi az, hogy majd figyelmezteted a következő pofon után? Meddig akarsz még várni? Fiatal és okos vagy. Szerinted ezt érdemled?

Figyelj, az életben nagyon sok nehéz dolog van és nem miden olyan könnyü mint aminek hangzik. Ez is ilyen, mi könnyen mondjuk hogy huzz el onnan és még a nevét is feledd el. Te adsz neki mindent erre ő agresszív veled. Sajnos lehet hogy túl engedékeny voltál vele. Ne hidd azt hogy a havi 1-2 verés még nem olyan szörnyő mert 10 évenként egy verés is sok lenne. Saját érdekedben csomagolj és hagyd ott. A saját életével azt csinál amit akar de a tiédet nem teheti tönkre. Legértelmesebb ha végleg szakítassz vele és keresel magadnak egy olyan szeretőt aki megbecsül. Ha egyedül nem megy, kérd brátaid, ismerőseid segítségét. Ne türd hogy bánt mert az nem csak fizikai sebeket hagy, hanem lelkileg is padlóra vet. Cselekedj! Ne várd hogy megváltozik, mert ha már kezet emelt rád ráadásul többször is akkor már nincs esély a változásra. Sok sikert kivánok!

Üdv.

Patrik

A visszaütés csak akkor tanácsos, ha nem nagy a testi erőfölény. Én féltelek ettől a megoldástól, nehogy még több agressziót válts ki vele, és ne adj' isten nagyobb bajod essék.

Ha sikerül is visszaütni, szerintem megette a fene azt a kapcsolatot, ahol verekedés van, még ha "kölcsönösen" is.

A megoldás: nem várni a további erőszakra, hanem venni egy nagy levegőt, és otthagyni.

"Mentségére váljon,hogy nem napi rendszerességgel bánt, hanem, kb.havonta 1-2szer,amikor kiakasztom valamivel"

Tipikus: kapcsolatfüggőségben szenvedsz, kedves Kérdező, és valószínűleg nagyon is hajlamos vagy a mártír-viselkedésre.

Ahogy olvasom a válaszokat és a kommentjeidet, kiderül, hogy bár felfogtad, hogy ez neked rossz, igazából nem akarsz változtatni. Sőt, még meg is véded mások előtt azt az embert, aki folyamatosan bántalmaz. "Mentségére szóljon" - ilyen tettre nincs mentség. Nincs az az idegesség, ami egy IGAZI férfit arra késztetne, hogy megüssön egy nála gyengébb nőt!

Te pedig megvéded... biztos, hogy olyan jó neked, hogy folyamatosan ver? Biztos, hogy te vagy a hibás? Biztos, hogy te "idegesítetted fel"?

Lehet, tévedek, de azt gondolom, hogy nagyon meggondolatlanul, szinte gyerekként ugrottál bele ebbe a házasságba. Most pedig kiderült, hogy az igazi mégsem az igazi... Sajnállak ezért, de talán te is tisztában vagy vele, hogy ez az egész a te hibád is, mégpedig mert nem hagytad ott az első pofon után. Mert aki csak beszél, de aztán nem váltja be az ígéretét (pl. mint te, aki megígérted, hogy az első pofonnál otthagyod, aztán még a sokadik után sem mész el), annak nem sokat ér a szava. A férjed pedig jól tudja ezt: tudja, hogy te magad szolgáltatod ki magad neki, és nagyon kényelmes neki ez a helyzet, mert azt érzi, hogy ő az úr otthon, és van egy engedelmes rabszolgája.

Hidd el, tudom, miről beszélek, tudom, milyen helyzetben vagy, mert én is megjártam ezt a poklot. Volt, hogy az akkori párom eltörte két bordám, de még csak rendőrségre sem mentem, mert még mindig hittem, hogy megváltozik. Nem változott meg, és én azt mondtam: nem bírom tovább az érzelmi és fizikai terrort, elköltöztem. Az első pár hónap borzalmas volt, hiszen én még mindig szerettem, de az eszemmel felfogtam egy régi igazságot: aki egyszer megüt egy nőt, még egyszer megteszi. És még egyszer, és még egyszer. Mert vannak nők, akik még természetesnek veszik, hogy a férfi időnként odacsap az asszonynak. Nagyon szomorú...

Nem akarok neked konkrét tanácsot adni, mert a te helyezeted te érzed át igazán, viszont ajánlom, nézegesd a www.nane.hu oldalt, vagy a Nane egyesület valamelyik kiadványát. Remélem, sikerül jól döntened...

Akik nem élték át az ilyet, könnyen tanácsolják, hogy azonnal hagyd ott. Persze, tényleg ez lenne a legjobb megoldás, de mondani könnyű. Én is átéltem. Azelőtt biztos voltam benne, hogy ha velem ilyesmi történne, otthagynám rögtön. De ez nem így működik. Aki ezen átmegy, annak olyan, mintha valami burokban lenne, és nem látja saját magát meg a párját külső szemmel. Én is nehezen ismertem fel, hogy nagy baj van, még őt mentegettem, hogy nehéz gyerekkora volt, az apja aki verte őt, még most is a nyakára jár, hát nehogy már magára hagyjam őt a bajban... homokba dugtam a fejemet, mert szerettem őt, és nem akartam látni a bajt. De amikor már egyre jobban eldurvult a helyzet, észbekaptam, és kimenekültem a kapcsolatból (szerencsére csak párkapcsolat volt, nem házasság.)

Szóval teljességgel átérzem a helyzetedet. Tanáscot sajnos nem tudok adni, csak az a sablon van, hogy hagyd el, de hát...:(

Kitartás! Mindig maradj erős lelkiekben, ne hagyd, hogy összetörjön... az én egykori páromnak sikerült, egyszerűen nem voltam önmagam :(