Ti összejönnétek egy olyan férfival, akinek nincs pénze?

Ne adj neki pénzt... Mondd neki hogy nincs. Ha meg megsértődik akkor szia, mert ez így nagyon gáz. Ha két ember nem tud jól kijönni "pénzügyi téren" egymással az hosszútávon sehová nem vezet. Ahogy már jönnek is a gondok

#42 a válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre.

Nem. Úgyis megcsal/kidob, még fizessem is a dolgait? Haha.

Nem olvastam el a válaszokat, csak a kérdést. Igen, jöttem már össze csóró pasival. Olyannal, aki miatt ott hagytam az iskolát és munkába álltam, hogy a megkeresett pénzből fizethessem a számláit. Akinek, ha elfogyott a cigije, megvettem az utolsó, ételre félretett ezer forintomból és inkább éheztem. Akinek ajándékoztam laptopot, mobilt, új ruhákat, miközben nekem egyik sem volt. Fizettem jegyeket, hogy meglátogathassa a családját, alkoholt, hogy szórakozhasson a barátaival (mindezeket nélkülem)... Aki a végén úgy kiforgatott mindenemből, hogy hónapokig utcán éltem és az első fizetésemből is az adósságait kellett kifizetnem. Cserébe egy köszönömöt nem kaptam, csak egy jó adag faképnél hagyást - amikor végül rászakadt az örökség. Jó volt tanulópénznek, maradjunk ennyiben. És így, ebben a helyzetben ismertem meg a következő párom, aki ismeretlenül is, önzetlenül kisegített és neki hála, nem maradt bennem semmi tüske és el tudtam engedni ezt a szomorú múltat, el tudtam kezdeni egy új életet (nem csak anyagi szempontból értve), talpra tudtam állni. Itt egyébként szerintem nem is számítanak a nemek, bármennyire is erre éleződik ki a kérdés. Nő és férfi egyaránt megdolgozik a pénzéért, habár sajnálatos tény, hogy a női dolgozókat alul fizetik és ezt tapasztalom is (párommal egy helyen dolgozunk, ugyanabban a munkakörben)... Ugyanakkor számomra nem téma, hogy ki mire költi, nem számolgatom az egymásra költött forintokat sem, nem állítok képzeletbeli mérleget, nincsenek elvárásaim és ugyanúgy nem sajnálok semmit tőle, ahogy ő sem tőlem. Nem születtem gazdag családba, így hamar megtanultam, hogy ne a pénzben keressem a boldogságot, hanem az egymással töltött időben és az egymásra fordított figyelemben (habár nálunk az sem volt). Azt adjuk a másiknak, amink van és amire szívéből vágyik és az régen rossz, ha ezt nem önzés nélkül tesszük, pláne, ha még neheztelünk is rá érte. A másik oldalról nézve pedig, csak azt szabad elfogadni, amit így kapunk, tiszta szeretetből és ha többre értékeljük a személyt, mint magát a tettet/tárgyat. Szerintem az igazi probléma itt az, hogy nem szeretitek (már?) egymást. Gondold át, hogy megéri-e ezt az elmérgesedett viszonyt folytatni, ahol már élősködőként tekintesz a társadra és teljesebbnek éreznéd a hiányától az életed. De szerintem tudod a választ, csak megerősítést vársz. Nos, a válaszom, hogy én bárkire elkölteném a pénzem, akit szeretek, de azzal egy percig sem tudnék tovább együtt élni, akit nem.

Azokat a kapcsolatokat látom legjobban működőnek, ahol telefonos app-ban vagy más jegyzetcuccban írják minden egyes költséget és hó végén kifizeti ki-ki a maga részét. Van egy közös rész rezsi stb, de így a saját pénzéből veheti a hobbijaira, egyéb kiadásra valót. Persze ha a csávó keres 300ezret a csaj meg 100at vagy fordítva , akkor nem várható el, hogy 90et a közös költségbe adjanak, de ilyenkor meg arányosan osszák el. És van akinél 10 éve működik ez hibátlanul. Senki ne húzza le a másikat, közös kasszának gyerek esetén van értelme. De ilyenkor egy 3. közös számla lehet megoldás. Amíg nincs gyerek, a külön kassza a legjobb.

En osszejottem, de nekem sikerult hatni ra, tobbe-kevesbe. Amikor osszejottunk, banki tartozasa volt, azota van egy eleg szep kis megtakaritasunk :)